Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kegyelem
  2017-08-11 23:33:34, péntek
 
  Fodor András

Kegyelem

Ha lépcsőn föl vezetve
fogtad már apró gyerek kezét,
érezted, gyönge, összegyüremlő
tenyerében hogy mozognak a csontok,
válladhoz hogyha vontad egyszer is
futkosó kicsiny lány fejét,
s megcsapta orrodat a haj, a bőr
meleg madárfészek szaga,
ha láttál a vonat ablakában
csimpaszkodó fiút
esengeni a mezőkre gurult
olajzöld tullú madarak után,
ha láttad ugyanőt a küszöbön
két lábfejét egymásra gyürögetve,
felpuhult, nedves arccal szipogni,
mert kobakjába szúrt a méh,
ha szemhéjad alatt is őrzöd
egész testében ujjongva, kinyílva
száz-galambszszárnyként repeső-fehéren,
hogy szalad vissza anyjához az élet,
tudod mért kap kegyelmet újra,
annyi keserves szégyen után is
a folytatódás.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
Asszony-monológ
  2017-08-07 11:30:43, hétfő
 
  Fodor András

Asszony-monológ

Keveset vagy velem,
de akárhova mégy,
engem is hordoz arcod,
lábad, karod ritmusa, melled
lélegző ár-apálya.
Egymás teremtményei vagyunk:
nem választhat el tőled
se távolság, se törvény.

Olykor csak érinteni tudlak,
de ez a pórusok közt
átrebbent mozdulás,
akár a foganó mag titka...

Egyszer csak kihasad belőle
a bennünk nevelődött,
az általunk sarjadt világ,
a közössé bűvölt idő.
Én mindig ebben élek.
Nem adom hát a kalitkába zárt
perc örömét a prédául kínált,
gazdátalan szóródó milliókért.

Azért vagyok szabad, mert
egyetlen sorsomként hozzád kötődöm,
kiválasztottként elfogadtalak.

Tudom, ma nem szokásos
érzelmekről beszélni,
de nekem sohasem volt
lemondó vállalás rideg parancsa:
Szeretlek, mert - szeretlek."
Szeretlek, mert enyémnek kaptalak."
Szeretlek, mert nem tudlak nem szeretni."

És nem volt szenvelgés szavamban,
mikor kérdeztetek:
hogy tudtam elviselni
a testemre suhintó
halálveszélyt?
Nekem
csak az lett volna iszonyú, ha rád,
ha rátok sújtott volna
valami védhetetlen...

Én nem röstellem bevallani végül,
hogy bár magadban hordozol,
sokszor gyötör, mar, kínoz a magány,

amikor okkal, oktalan
eltévedsz éji tengereiden
bolygó Odüsszeusz...

Mégis, boldog vagyok,
mert mindig megtalállak.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
Tested kenyerén
  2017-08-01 14:53:10, kedd
 
  Fodor András

Tested kenyerén

Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amiért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
Egy barátságra
  2017-02-17 19:51:22, péntek
 
  Fodor András

Egy barátságra

Kötöztük szélre, vízre, lángra,
beszakadt évek szurdokára,
a fal nélküli éjszakára,
ez az erő el nem szakadt.

Gyanakvó vád ha megtapodta,
kapaszkodott a csillagokba,
sugara szárnya összefogta
a züllő távolságokat.

Ha dől a hegyre, házra este,
ráismerek intő kezedre,
lépcsőkön, ajtón át peregve
megyek veled az útra ki.

Léptünk verődő könnyű érce
muzsikát rak időre, térre,
a pusztulás irdatlan éhe
se tudja csendbe rontani.

Véges szabadság ráadása,
egyetlen érv az elmúlásra,
árulók elleni égi dárda,
hatalmuk benned él, perel.

Kötődik bátran éjre, napra,
a lét fagyán is megtapadva
nem évül el, nem évül el.

 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
Szerelmünk földi tája
  2017-02-17 19:44:30, péntek
 
  FODOR ANDRÁS

SZERELMÜNK FÖLDI TÁJA

Tudnál-e így szeretni,
ahogy e táj adja magát,
viharok ostromában,
eső bozontjain át?

Mikor sziklák közül a felhők
csordája lerohan,
szine hitében lüktet,
vár állhatatosan.

Mikor a keserű szél a völgybe
akasztja karmait,
ereje duzzad, szárnyalón
fölé emelkedik.

Mikor borzongva sompolyog a földön
a dermedt-szürke ég,
füvek nyelvét pendítve akkor
zümmögi melegét.

A fogyhatatlan hűség
lehet ily egyszerű,
teremti, egyre újítja magát
a győzelmes derű.

Nem a szemem csalása, nem
önáltató vigasz,
akárhogy nézem, vallatom,
öröme rámszavaz.

Oltalma ki nem alszik,
erősebb, mint a fény,
átsüt rajongó hazugok
mocsár-tündökletén.

Elfárad minden ölelés,
becéző kar lehull,
de láttam, él szerelmünk földi tája
elronthatatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 2305 db bejegyzés
Összes: 8707 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1818
  • e Hét: 8420
  • e Hónap: 60127
  • e Év: 788535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.