Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Himnusz a Naphoz
  2017-06-29 17:34:56, csütörtök
 
  FODOR JÓZSEF

Himnusz a Naphoz

Hő május, mérges virágporral
Telve; bódító gőzök közül
Dugja ki fejét a Nap.
A reggel fülledt félálmában
Iszom a sugarat, -
Gyöngyözik torkomban és pezseg.
Számból, boldog szememből fénypárák ömlenek.

A hajnalnak eleven gyöngye
Feltűnt, ím, a világ kristálya,
Az üvegfényű tereken
Szántja már habfehér szárnyakkal
Az örök szerelem
Az ég láthatatlan ingású medrét,
S nyújtja a világnak életet ontó keblét!

Oh, forró világ-hő, üdvöz légy!
Nap-anya, arany-izzó tehén!
Oh, test-tágító meleg.
Az ég buja lángokkal forrong
S a földből ömlenek
A határtalan párák, szerelmek
Feléd, te világ-szülő, megtartó, te legszebb!

 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Tavaszi dal
  2017-05-03 00:12:16, szerda
 
  Fodor József

TAVASZI DAL

Neked nincs gondod, kis madár,
Tiszta a rét, tiszta a rét,
A tiszta rétben rovar-ár,
Édes a lét.

A tiszta rétben kis bogár,
A szárnya arany és sugár,
Ahol megy, látni száz szinét,
Amerre jár.

S ha felszáll, hallasz züm-zenét,
Mint pici szárnyát bontja szét;
Arany-öröm, arany-bogár,
Mert jön a nyár.

S neked nincs gondod, nincs, madár,
Mert szép a rét,
Szép lábbal szántod fű szinét,
Fű, könnyü szár.

Könnyű kedv és könnyü madár,
Jár, lejtve jár.
Nézem s fáj: hogy kedv, csoda már
Száll, oda már.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Május
  2017-05-03 00:10:56, szerda
 
  Fodor József

MÁJUS

Rög-ült fojtottságból kínlódj fel, ajkam,
Nehéz vajúdás dúlja agyamat,
S gyötrő rétegek alól felszakadtan
Süvitve törj, nagy, régi indulat!

Szivemnek dobjai, a régi, barbár
Zenét ütve, s hitet-izzó dalok,
Szóljatok: mégha erőlködve szétmáll
Is nyelvem, s a szót űzve meghalok!

A vak álom és tunyaság söpörve
Szálljon a szemről; s nyűtt szellemeken
Mint vihar csapjon át, rendítve, költve
Hangom, mellyel a tavaszt űzenem.

A Rendet űzenem, az ősi forgást,
A Törvényt, sort, mely nem csalt sohasem -
Csak szívósan, daccal előre, folyvást,
Lépést lépésre nyerve csendesen!

A jövő azé, kit a nagy, a szent fűt,
A közjó, s munkát, vért áldoz azért:
Mint testvérek, mi újra s újra tettük,
Szabadságért, jogért és emberért.

S mint most tesszük, beszívott ajkkal, egyre -
Mikor legdühödőbb a vad-vakok
(Tán végső!) rohama; oh, nem remegve,
Csak küzdjetek, társak, s kitartsatok!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Májusi üdvözlet
  2017-05-03 00:09:23, szerda
 
  Fodor József

Májusi üdvözlet

Vérforraló május, csoda hónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket:
Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,
Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta tengerüket itta
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin mosolyognak,
S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben
S hogy a szíved mindig ittasuljon,
Göngyölegből most engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld- tejes még
S ömlő virág- igéret mögött a
Bő remények mennyet- ingatását-
Óh, ami szép, soha el ne múljon!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Falevelek sirverse
  2017-02-17 20:18:46, péntek
 
  Fodor József

Falevelek sirverse

Már látom az első hullt levelek
Sárga, fonnyadt, vén arcát; a szelek,
E lomb-halott-hordók, kocsijukon
Viszik, viszik - s légies nyomukon
Száraz hang száll: Hová? ki látta még
A temetőt, melyben e furcsa nép
Fekszik - s fölötte írásnak jele
Szólna: ennyi s ennyi nyár levele
Nyugszik itt? Úgy vesztek semmibe, mint
A multak: - miknek urnája sem int
A földön, s velük a töméntelen
Érzésnek sem, mindenkori jelen
Kincsének, lényének -: pedig be szép
Volna egy ily temető! Szerteszét
Ezer nagy piramis: s ott, év szerint,
Sírvers alatt, közösen fekve, mint
Hős katonák, s testvérek serege:
A világ összes hervadt levele.
Mert miért nem tudjuk, hol vannak ők,
A tegnapi lombok? hisz az időt
Megőrizzük években: s mennyi rossz,
Amit hoz! s emlékben él sok gonosz
A földön s minden sírt kap, ami van -
Csak a sárga levél mul nyomtalan.
Ha volna ily temető! A világ
Végén talán, a tengernél; a fák
Holt gyermekinek e sírhelye: hol
Örök hullámmal a tenger dalol
S sírhatná: Hisz méltón csak a meleg
Természet sírathat természetet!
S én elmennék a világ végire
Meglátogatni - s hantjuk füvire
Lehajolva mondanám: Levelek,
Aludjatok jól. Úgy szerettelek.
Ti, fák szívvérének hajtásai,
Be jó volt zúgásotok hallani
És színeteket nézni, a világ
Tikkasztásában: s frisseteken át
A földhöz visszaálmodni magam -
Melynek nyugalma tőlünk odavan!
Aztán várnék, míg év rendjén pereg
Ujra a sárga lomb: és versemet
Letenném sírjukba: ott muljon el
Velük együtt. - A költő énekel,
A lomb virít és hűs árnyékot ád
S eltapossák, ha lehull. A világ
Ne bánja, ki voltam: feledjen el.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Csillagok
  2017-02-17 20:18:08, péntek
 
  Fodor József

CSILLAGOK

Itt, ahol minden oly álomszerű,
Próbállak eloszlatni, mély ködök,
Árnyakkal harcolok árnyék-sután
S néha egy-egy sírt verve dühödök;

Itt vagyok a földön, itt vagyok én,
És fönnről egy-egy csillag int felém,
Reménytelenül, olyan magasan.
Innen a földről úgy látszik a fény,
És minden olyan messze van.

Kik ott vagytok fönn, intsetek nekem,
Apám és anyám - és ti többiek,
Mikes, Bölöni, sok eltűnt barát,
Drága költők, nehéz a föld, rideg.

Sárközi, Szerb Antal, derék fiúk,
Kik engem sorra mind itt hagytatok
A földön, hová egy-egy csillag int,
Meg-megvillan s felsugárzik megint
Szelíd, csillám, lágy pillantásotok -

Ki oly reménytelen messzi vagyok
Itt a földön, mélyen, óh csillagok!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Zenék, zenék
  2017-02-17 20:15:58, péntek
 
  Fodor József

ZENÉK, ZENÉK

Zenék, zenék ti, mik zengtek szivemben,
Nem hallhatón, de mélyen lüktetően,
Hangot hívón: óh zengjetek ki engem,
Kimondva mind, mit rejt a szenvedő benn.

Szavakban, zengő-zene-vitt ütemben
- Mert mi vihetné, ha zene, bűvöd nem -,
Mi mondhatatlan és nevezhetetlen
S néma, ha nem szárnyadon szállva röppen.

Zenék, óh törjetek ki! Versemen, lágy
Vagy vad hangban, de mondjátok ki titkom!
Óh, ha csak egyszer lenne mód kinyitnom,

Mi jaj, gond bennem és bú s végtelen vágy -
Zenékbe oldva könnyülést találtan,
Boldog-elvérzőn, víg játék-halálban.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 146 db bejegyzés
e év: 2115 db bejegyzés
Összes: 8519 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 445
  • e Hét: 3473
  • e Hónap: 63482
  • e Év: 701214
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.