Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Májusi üdvözlet
  2017-03-06 22:05:11, hétfő
 
  Fodor József

Májusi üdvözlet

Vérforraló május, csoda hónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket:
Mély rejtekbe hallgatni be jó volt,
Dús gallyakon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta tengerüket itta
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin mosolyognak,
S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben
S hogy a szíved mindig ittasuljon,
Göngyölegből most engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld- tejes még
S ömlő virág- igéret mögött a
Bő remények mennyet- ingatását-
Óh, ami szép, soha el ne múljon!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Falevelek sirverse
  2017-02-17 20:18:46, péntek
 
  Fodor József

Falevelek sirverse

Már látom az első hullt levelek
Sárga, fonnyadt, vén arcát; a szelek,
E lomb-halott-hordók, kocsijukon
Viszik, viszik - s légies nyomukon
Száraz hang száll: Hová? ki látta még
A temetőt, melyben e furcsa nép
Fekszik - s fölötte írásnak jele
Szólna: ennyi s ennyi nyár levele
Nyugszik itt? Úgy vesztek semmibe, mint
A multak: - miknek urnája sem int
A földön, s velük a töméntelen
Érzésnek sem, mindenkori jelen
Kincsének, lényének -: pedig be szép
Volna egy ily temető! Szerteszét
Ezer nagy piramis: s ott, év szerint,
Sírvers alatt, közösen fekve, mint
Hős katonák, s testvérek serege:
A világ összes hervadt levele.
Mert miért nem tudjuk, hol vannak ők,
A tegnapi lombok? hisz az időt
Megőrizzük években: s mennyi rossz,
Amit hoz! s emlékben él sok gonosz
A földön s minden sírt kap, ami van -
Csak a sárga levél mul nyomtalan.
Ha volna ily temető! A világ
Végén talán, a tengernél; a fák
Holt gyermekinek e sírhelye: hol
Örök hullámmal a tenger dalol
S sírhatná: Hisz méltón csak a meleg
Természet sírathat természetet!
S én elmennék a világ végire
Meglátogatni - s hantjuk füvire
Lehajolva mondanám: Levelek,
Aludjatok jól. Úgy szerettelek.
Ti, fák szívvérének hajtásai,
Be jó volt zúgásotok hallani
És színeteket nézni, a világ
Tikkasztásában: s frisseteken át
A földhöz visszaálmodni magam -
Melynek nyugalma tőlünk odavan!
Aztán várnék, míg év rendjén pereg
Ujra a sárga lomb: és versemet
Letenném sírjukba: ott muljon el
Velük együtt. - A költő énekel,
A lomb virít és hűs árnyékot ád
S eltapossák, ha lehull. A világ
Ne bánja, ki voltam: feledjen el.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Csillagok
  2017-02-17 20:18:08, péntek
 
  Fodor József

CSILLAGOK

Itt, ahol minden oly álomszerű,
Próbállak eloszlatni, mély ködök,
Árnyakkal harcolok árnyék-sután
S néha egy-egy sírt verve dühödök;

Itt vagyok a földön, itt vagyok én,
És fönnről egy-egy csillag int felém,
Reménytelenül, olyan magasan.
Innen a földről úgy látszik a fény,
És minden olyan messze van.

Kik ott vagytok fönn, intsetek nekem,
Apám és anyám - és ti többiek,
Mikes, Bölöni, sok eltűnt barát,
Drága költők, nehéz a föld, rideg.

Sárközi, Szerb Antal, derék fiúk,
Kik engem sorra mind itt hagytatok
A földön, hová egy-egy csillag int,
Meg-megvillan s felsugárzik megint
Szelíd, csillám, lágy pillantásotok -

Ki oly reménytelen messzi vagyok
Itt a földön, mélyen, óh csillagok!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
Zenék, zenék
  2017-02-17 20:15:58, péntek
 
  Fodor József

ZENÉK, ZENÉK

Zenék, zenék ti, mik zengtek szivemben,
Nem hallhatón, de mélyen lüktetően,
Hangot hívón: óh zengjetek ki engem,
Kimondva mind, mit rejt a szenvedő benn.

Szavakban, zengő-zene-vitt ütemben
- Mert mi vihetné, ha zene, bűvöd nem -,
Mi mondhatatlan és nevezhetetlen
S néma, ha nem szárnyadon szállva röppen.

Zenék, óh törjetek ki! Versemen, lágy
Vagy vad hangban, de mondjátok ki titkom!
Óh, ha csak egyszer lenne mód kinyitnom,

Mi jaj, gond bennem és bú s végtelen vágy -
Zenékbe oldva könnyülést találtan,
Boldog-elvérzőn, víg játék-halálban.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor József versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7985
  • e Hónap: 54869
  • e Év: 218480
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.