Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Kedves, tedd alvó fejed
  2017-03-09 21:56:02, csütörtök
 
  Wystan Hugh Auden

Kedves, tedd alvó fejed

Kedves, tedd alvó fejed
Hűtlen, halandó szívemre;
Kör és láz elperzseli
Sok merengő gyermekarc
Saját báját. És a sír
Gyermek-múlást bizonyít.
Mégis - hajnalig simulj
Élő lényeddel reám:
Földi, vétkes vagy, - de lám,
Nekem hibátlan remek.

Test és lélek végtelen:
Két szerelmesnek, ki hitvány
Aléltságban nyúlik el
Fönt a szent varázshegyen,
Vénusz ad nagy látomást:
Világ-nagy gyönyört s reményt;
Míg az elvont mélybe tett
Pillantás felkölti néha
Kő és jég közt az aszkéta
Vad, érzéki mámorát.

Hűség, biztonság kiszáll,
Hogyha már éjfélre kong,
Mint a harang halkul el,
S kényes úrfiak henyén,
Fontoskodva esküdöznek:
Mindent magam fizetek,
Bármit mond a szörnyű kártya.
Ám ma éjjeltől egyetlen
Gondolat vagy suttogás,
Sem egy csók már el ne vesszen!

Szépség, álom, éj kimúl; -
Hadd: a hajnal lágy szele
Álmodó fejed körül
Legyen oly nap hírnöke,
Mely szemet-szívet vidít,
Érd be hát a földi léttel!
Kínok csúcsán is legyél
Váratlan erőktől edzett,
Bántalom éjét virraszd át
Örök földi szerelemben!
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
E holdas szépnek...
  2017-02-23 15:55:36, csütörtök
 
  Wystan Hugh Auden

E holdas szépnek...

E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.

Weöres Sándor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
A Kettek
  2017-02-23 15:50:39, csütörtök
 
  W. H. Auden

A Kettek

Te vagy a város, mi meg az óramű,
A kőkaput őrző két sasszemű,
A Kettek,
Kik tőled balra s jobbra át,
Győzve nappalt s éjszakát,
Utánad leselkedtek.

Bölcsebb nem kérdezni, mi lett velük,
Kik szavunk feledve élték életük;
Nekik
Az örvény voltunk és a sziklaszirt,
Kezünk siralmat s rémálmot írt,
S a balsors rózsáját szedik.

A darura mássz, fogadd meg a szót,
Ha jőnek a madárral rakott hajók
A messzeségben.
Halászatról, más nejéről mondd történeted:
Drága percekkel telt szűkös életed
A kocsmafényben.

De ne hidd, hogy előttünk rejtve marad,
S hogy fedhetsz úgy bármit, hogy ki nem fakad,
Feledd!
Semmi sem történt, vagy kimondatott
De hiba hinned, hogy a Kettő halott:
Ne tedd!

Félünk, különben elveszel.
Szemünk a kerítés mögül figyel
Tirátok.
Festékfoltként sötétlik az ég
Valami esni fog, nem eső, nem jég
És nem virágok.

S ha a zöld rét, mint egy fedél lekerül,
Mi jobb lett volna rejtve, kiderül:
Az ellenszenves.
És nézd, a hátad mögött szótlanul
Kibújt s mint gyilkos sarló tornyosul
A fenyves.

A tokjában elfordul a zár,
A szállítók fekete furgonja vár
Míg hazaérsz,
S a semmiből hirtelen jönnek elő
A púpos sebészek, az árnyszemü nő,
Meg az ollós lidérc.

S ezek bármely napon várhatók,
Hát óvatosak legyenek a szók
S a tettek,
Légy rendes, a zárból fújd ki a port,
Húzd fel az órát, nyírd a bokort!
Látnak a Kettek.

(Vachter Ákos fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
Esti séta
  2017-02-23 15:42:40, csütörtök
 
  Wystan Hugh Auden

Esti séta

Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem, mint a búza,
ringott a néptömeg.

S amint a hídhoz értem,
a telt folyó fölött,
szerelmes ének szállott:
"Drágám, a Vágy örök!

Szeretlek, mígcsak Kína
meg Afrika össze nem ér,
átszökken a víz a hegyormon,
az úton a hal dala kél.

Szeretlek, mígcsak a tenger
meg nem szárad fenn valahol,
s a Göncöl, mint libafalka,
az égen ríva lohol.

Elszállhatnak az évek,
de minket összefűz,
ó, Századok Virága,
az első földi tűz."

De így szóltak az órák
zümmögve csendesen:
"Vigyázz, az álnok vén Időt
nem tiprod el sosem.

Lidérces odvak mélyén
hol pőrén áll a Jog,
az Idő vár, lesekszik -
csókolsz? Köhögni fog.

Kín és gond közt az élet
unottan elfolyik,
de az Idő ma-holnap
beváltja vágyait.

A szél a völgybe gázol,
és hóvihar kereng;
ki elmerül, ki táncol,
míg Ő azt mondja: Csend!

Ó, nézz, meredj a vízbe,
amint kezedre dől,
ámulj, örülj, hogy futhatsz
az álmaid elől:

az ágyban a puszta sóhajt,
a polcon reccsen a jég,
s a csorba pohárból ásít
a holtak földje feléd.

hol a koldus bankjegyet árul,
az ártatlan gyermek üvölt,
Jancsit megejti a bűbáj,
és Julcsát elejti a föld.

Ó, nézz hát a tükörbe,
ínséged tükre az;
az élet így is áldás,
habár áldást nem adsz.

Állj az ablakhoz - lám, a könny
arcodon átszalad.
Szeresd nyomorult szíveddel
nyomorult társadat!"

Az órák most megálltak,
kihalt az éji part.
A párok messze jártak,
a víz tovább rohant.

(Gergely Ágnes fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
Ha én tudnám
  2017-02-23 15:08:13, csütörtök
 
  Wystan Hugh Auden

Ha én tudnám

Az idő hallgat, én mondom neked,
az idő tudja, minek mi az ára;
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,
ha balul fülelünk a zongorára,
az idő hallgat, én mondom neked.

Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,
mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Valahonnét csak fújnak a szelek,
valamiért csak hull a lomb a sárba;
az idő hallgat, én mondom neked.

A rózsatő talán még megered,
a látomás valamit mintha várna;
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Ha majd oroszlánt ont a zöld berek
s tavasz ragyog patakra, katonára;
hallgat az idő, mondom majd neked?
Ha én tudnám, tudatnám is veled.

(Orbán Ottó fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
A szfinksz
  2011-06-19 17:32:25, vasárnap
 
  Wystan Hugh Auden

A szfinksz

Épnek szánta az ős kőfaragó?
Beteg majom, pólyás mancs, semmi több
ez állt az első hódítók előtt,
a megszállt földön a jelenvaló.

Vad, gyötrött csillag oroszlánjaként
nem híve újnak, vágynak, tanulásnak;
az idő sérti: hars Amerikának
fordítja, ahogy fekszik, ülepét,

s tanuvá lesz. Vádol nagy, csorba arca,
s mit sem bocsát meg, főleg nem sikert.
Ki csípőre tett ököllel zavarja,

nem veszi hasznát jósigéinek:
Szeretnek? Nem. Örök a kín? mulatva
válaszol a rabszolgának igent.

/Hárs Ernő ford./
 
 
0 komment , kategória:  Wystan Hugh Auden versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 284 db bejegyzés
e év: 538 db bejegyzés
Összes: 7161 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 719
  • e Hét: 5602
  • e Hónap: 67103
  • e Év: 156391
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.