Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Nincs Cím
  2018-01-06 17:33:11, szombat
 
  Link





Szabolcsi Erzsébet (1954-2015)
(Írói álnév: Gyöngyvirág)

haikui
Kéziratként a szerzőtől

Mi az én utam?
Nem tudom. Megyek arra,
amerre az út.

Gyönyörű dallam,
ha lelked a lelkemmel
egy húron pendül.

Könnyeim hullnak:
gyöngybezárt emlékeim
hová gurulnak?

Sosem láttalak.
Arcod mégis ott ragyog
szemem tükrében.

Nem hallottalak.
Hangod mégis ott zenél
lelkem mélyében.

Hömpölygő folyó
papírhajón sodorja
emlékeimet...

Asszonyok sorsa:
életet adni, fájni,
hervadva halni.

Halk hárfafutam:
behunyt szemeim mögött
lepereg múltam.

Boldogan mennék
hozzád, ha te várnál rám
boldogtalanul.

Kölcsönkértem a
kabátod, hogy közelebb
legyek bőrödhöz.

Hiányzik nekem,
hogy én is hiányozzak
egyvalakinek.

Csordogáló csend.
Csak cseppecskék csillannak
csillagtalanul.

Csended betakar.
Gyönyörűség halk dala
pendül az éjben.



Szabolcsi Erzsébet:
Fáradt esti dal.

Nem játszom többé nagy szavakkal
és problémáim sincsenek;
Elcsöndesedtem, mint futástól.
Vagy játéktól fáradt gyerek.
Úgy érzem, hogy közeleg az, este,
Mert minden lassan szürke lett.
Nincs tartalom , se kedv, se lélek
És minden csak egy sziluett.
Most minden sima, tiszta, csendes,
S az élet tőlem messze van,
Nem érdekel a harc, a vígság,
Nincs könny és nem kell az arany.
Nincs törvény, nem vonz a titok már.
Nem rejt csodát a messziség,
Az istent többé nem találom,
S csak üres boltozat az ég.
Becsület, hőség, kötelesség:
Belátás lett és kényelem.
A szerelemből megszokás lett.
S a halál már nem félelem ...
Legjobb feküdni néma csendben,
Míg feljönnek a csillagok,
S érezni húnyó öntudattal,
Hogy halálos fáradt v a g y o k ...
Magyar Írás 1936.



Link



Szabolcsi Erzsébet
Éjszaka

Daltalan éjjel
bánatomat altatom.
Könnyet fúj a szél.

Esőszagú csend.
Lógólábú felhők közt
lépeget az éj.

Szuroksötét csönd,
cuppogó hűvös cseppek
esőillata...

Felhőbe törli
keskeny arcát a hold ma.
Velem zokogott.

Angyaltalan éj.
Csillagtalan csöndlepel.
Meddő álmodás...


Link





Szabolcsi Erzsébet
Nyári képek

Ablakom alatt
tücsökdal zeng. Ragyog a
holdfényszerenád.

Vércsepp a földön...
sebzett muskátlim hullat
fájó szirmokat.

Feltámadt a szél.
Pipacsmező sirdogál:
sziromzápor hull.

Bóbita röppent
kezemre, csókot lehelt
rá, s ellebegett.

Lestem a bimbót,
vártam, hogy nyíljon. S éjjel
el is virágzott.

Derűs kis este.
Fecskék fricskáznak mosolyt
alkonyatomra.
Link




Szabolcsi Erzsébet

Ma sem...

Tiszta papírom
nem fogja ma ecsetem.
Színtelen nap volt.



Lobogva

Álomdalolás:
tüzes ábrándok között
lobogva zuhansz...



Egyedül

Egyedül vagyok...
lelkembe zárt hiányod
társaságában...



Szabolcsi Erzsébet
Tavasz

Dalos ébresztő:
álmot űző hajnali
madárcsicsergés.

Derengő lélek,
ébredező virágok...
s csak esik, csak fúj...

Menekült a nap...
sötét gondjaival jött
holdtalan éjjel...

Szitáló harmat,
hűs cseppek, s az álmaim
szertelibbennek.

Kószáló álmok
tavaszi friss égbolton
felhővé válnak...

Síró barackfa
fázik, reszket a szélben,
vár szebb tavaszra...

Pillangó alszik.
Virágszirom lehullott.
Sóhajt fúj a szél...

Loholás közben
látom: krókusz mosolyog
a szomszéd kertből...

Link





Szabolcsi Zsóka:
Szegetlen

Nyomasztó csend dübög fülemben.
Asztalon szegetlen kenyér.
Az asztal túlvégén hiányod
nézem. Várom, hogy visszatérj.
Szavak sejlenek. Zsongnak bennem
hibiszkuszt bontó éjszakák.
Csillan a kés élén egy sós csepp,
s dobog tovább a némaság.




Szabolcsi Zsóka:
Zizegő csend

Elfagyott a szó.
Fájó hiányok kongnak
zizegő csendben.


Link



Szabolcsi Erzsébet:
Tükröm

Tükröm legyél.
Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét is az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned.
Tükröm.
Apró üvegcserepekre hullnál, ha odacsapnék,
szétesnél darabokra, s csörömpölve csapódnának
földhöz szemcséid.
A szilánkok felsebeznék gyenge bőrömet.
Felszedegetném mindet egyenként.
Óvatosan. Vigyázva, minél több szilánkot megtaláljak.
Összeraknálak. Pontosan összeillesztenélek.
Gondosan, alaposabban megterveznélek, elrendeznélek.
Ki ne maradjon valami. Kárba ne vesszen semmi.
Mozaiktükör. Üvegcserepekből, szilánkokból, sok-sok
szeretetből összerakva tükröm lennél újra.
Általam, véremből, gondoskodásomból újjászületve.
Tükröm, lelkem tükre.
Szivárványhártyamozaik.
Lélekvár.
Tükörtorony.
Tükröm, vigyázok rád.
Tükröm, te hideg és éles, meleg szavaimmal,
lázas kezeimmel tisztogatlak.
Csillogj örökké.
Link





Szabolcsi Zsóka:

Várok


Csendben várok...
átvillan rajtam néhány cikázó gondolat,
felsejlik néhány arc, mind a te arcod...
harcod folyik tovább idővel, térrel,
túlerővel...
legyőzhetetlen ellenséggé válik a távolság...
hiába nyújtom karom, szavaim nem toldják meg
a szűkre szabott lehetőségeket...
állok, s felkúszik a lélek mélyéből
egy elfojtott sóhaj, mely kiáltássá
szeretne magasodni bércek csúcsán
hűs fenyvesek biztonságos árnyán,
hogy szétterüljön hegyvölgyek fölött,
s rátaláljon arra,
akiért megszületett




Link




Szabolcsi Zsóka:
Várok

Csendben várok...
átvillan rajtam néhány cikázó gondolat,
felsejlik néhány arc, mind a te arcod...
harcod folyik tovább idővel, térrel,
túlerővel...
legyőzhetetlen ellenséggé válik a távolság...
hiába nyújtom karom, szavaim nem toldják meg
a szűkre szabott lehetőségeket...
állok, s felkúszik a lélek mélyéből
egy elfojtott sóhaj, mely kiáltássá
szeretne magasodni bércek csúcsán
hűs fenyvesek biztonságos árnyán,
hogy szétterüljön hegyvölgyek fölött,
s rátaláljon arra,
akiért megszületett


Link




Szabolcsi Erzsébet:
Forrás legyél

Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.

Link



Szabolcsi Erzsébet
Szavakra várva

Szavakat keresek,
szavakra nem találok,
szavak sivatagában
bukdácsolva botorkálok,
minden szót sivárnak érzek,
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában , fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok


Link




Szabolcsi Erzsébet
Bocsáss meg...

Bocsáss meg,
látod, az idő kevés.
elfolynak kezemből a percek.
Bocsáss meg,
tudod, a jövő nehéz,
nem is tudom, mit is merjek.

Bocsáss meg,
hisz lelkem néha
hiányok, árnyak után lohol.
Bocsáss meg,
ha a tél napjaimban
minden álmot letarol.

Bocsáss meg,
ha úgy érezted,
ajándékom hiába várod.
Bocsáss meg,
ha nem érezted
szavaimban a Te világod.

Bocsáss meg,
lásd, titkaimmal
feléd fordulok hitért.
Bocsáss meg -
csak ennyit kérek-
el nem követett bűneimért.


Link




Szabolcsi Zsóka
Éjbe merültél

Mély éjbe merültél már...
Hajnalonként újra kutatlak,
vajon feldob-e még az idő
az emlékezet árnyas-bogas
lombsátorából
egy csókízű mosolyt,
egy bátorító érintést,
egy villanásnyi csöndet,
melyet együtt hallgattunk
érezve a gondolatok
simítását, puha ölelését?

Látlak, s újjászületek
minden reggel,
hogy estére megérjen bennem:
veled akarok álmodni.

Vajon a te hajnalodban
van még szerepe
tenyeredben rejtőző
illatomnak?
Link





 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 9588 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 1745
  • e Hónap: 38607
  • e Év: 380485
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.