Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Ének a nyílt útról
  2017-03-06 17:05:00, hétfő
 
  Walt Whitman

Ének a nyílt útról

Gyalog és könnyű szívvel indulok a nyílt úton,
Épen, szabadon, előttem a világ,
Akárhova elvezet a hosszú barna fonal.
Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse,
Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom,
Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás,
Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton.
A föld elég nekem,
Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről,
Tudom, ahol vannak, helyükön vannak,
Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat..
(Még itt is hordom gyönyörű terhem,
Hordom őket, fiakat, nőket, hordom őket, bármerre járok,
Nem menekülnék tőlük, esküszöm,
Betelek velük és betöltöm őket.)
......
Társam, kezet nyújtok néked,
Több jóságot, mint pénzt kínálok,
Papolásnál s törvénynél előbb magamat;
Te is nekem adod magad? Velem tartasz?
Együtt maradunk, ameddig élünk?

ford.: Weöres Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Walt Whitman verei  
Sasok szerelmi harca
  2017-03-06 17:01:39, hétfő
 
  Walt Whitman

Sasok szerelmi harca

Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben hirtelen elfojtott zaj, sasok szerelmi harca,
süvöltő, párzó egyesülés, fönt a magasban,
begörbített, markoló karmok, vad, élő, pergő kerék,
négy csapdosó szárny, két csőrörvénylő, eggyé forrt tömege,
bukó, lengő, kettős hurkokban, gyors zuhanással,
de a folyó felett, a pár, mely mégis egy, megáll,
egyetlen mozdulatlan pillanat, majd engednek a karmok,
s már újra szállnak fel, lassú csapásokkal, szétválva,
s más-más utat követnek.

Fordította: Vámosi Pál


 
 
0 komment , kategória:  Walt Whitman verei  
Ez a női alak
  2017-03-06 16:54:46, hétfő
 
  Walt Whitman

Ez a női alak

Ez a női alak.
Isteni nimbuszt lehel, fejétől a lábáig,
forró, ellenállhatatlan vonzóerővel húz maga felé,
elmerülök, belefulok a lehelletébe, mintha nem volnék más, mint erőtlen köd;
minden elsüllyed, csak én nem és ő nem.
Könyvek, művészet, vallás, idő, a látható és szilárd
föld, és amit a menny várt és a pokol félt: mind, mind meghaltak;
bolond idegek, szilaj villámok cikáznak elő, a válasz rájuk ép oly szilaj;
haj, kebel, csípő, lábak lendülése, fáradtan hanyatló kezek, -
egészen feloldódva, az enyémek is egészen feloldódva -;

apálytól ösztökélt áradás, áradástól ösztökélt
apály, édes fájdalomtól duzzadó szerelmi hús,
mérhetetlen sugárai a szerelemnek, forrók és hatalmasok,
remegő kocsonyája a szerelemnek, fehéren fecskendő őrjítő nedv,
nászéjszakája a szerelemnek, amely biztosan és
szelíden tör az elnyújtózó hajnali derengésbe,
amely beleárad a szíves, odaadó nappalba,
és meghal az édesen ébredő hajnal simuló ölelésében.

Ez a csíra. - Aztán megszüli a nő a gyermeket, a férfit szüli meg a nő.
Ez a születés fürdője, kicsinyek és nagyok alámerülése és a feltámadás.
Ne pirúljatok előttem, nők! előjogotok minden mást átölel és minden másnak halála.
Ti vagytok a test ajtói és ti vagytok a lélek ajtói.

A nőben megvan minden tulajdonság és mérsékli azokat,
a maga helyén van, és tökéletes harmóniában mozog,
ő minden, kellő módon elfátyolozva, aktív és passzív: mind a kettő,
éppúgy magába kell fogadnia a lányokat, mint a fiukat, s fiukat épp úgy mint a lányokat.

Ahogy lelkemet a természetben tükröződve látom,
ahogy látok egy nőt a ködön át, kimondhatatlanul tökéletest, egészségest és szépet:
látom lehajtott fejét és mellén keresztbe kulcsolt karjait; így látom én a nőt.
Fordította: Babits Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Walt Whitman verei  
A fűszálak értelme
  2017-03-06 16:51:26, hétfő
 
  Walt Whitman

A "FŰSZÁLAK" ÉRTELME

Nem kizárni s elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat félelmes tömegéből (vagy akárcsak megmutatni,)
Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni - és ünnepelni a halhatatlant és a jót.

Büszke ez ének, minden szava, célja,
Átfogni tér s idő roppant birodalmait,
A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket.

Kezdve az érett ifjúságtól, s folytatva kitartón,
Vándorolva, bámészan, mindennel játszva - harcot, békét, napot és éjt magamba szíva,
Soha, még egy órácskára se hagyva félbe a munkám,
Bevégeztem most betegen, szegénységben s öregen.

Az életről dalolok - s a halálról íme mégis:
Az árny-halál sarkamban lappang, ülő alakomnál, s évek óta -
Néha közelhúzódik, már-már szemtől szembe.

Lator László fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Walt Whitman verei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 811 db bejegyzés
Összes: 7299 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1565
  • e Hét: 8463
  • e Hónap: 55347
  • e Év: 218958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.