Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Havazáskor
  2013-01-05 09:19:39, szombat
 
  Forrás:Internet
Bardócz Árpád
JAPÁN VERSEK
TIMISOARA, 1920


Japán verseim Hans Bethge és Paul Enderling német fordításai után készültek. Munka közben a művészi szépet mindennél előbbrevalónak tartottam. Arra törekedtem, hogy amit magyar nyelven adok, az az eredeti műalkotás közvetlen erejével hasson. Eszerint a tartalmi hűség munkámnál csak másodlagos követelményként jöhetett figyelembe. A németből kapott értelemhez csak addig ragaszkodtam, míg kitűzött feladatomban nem akadályozott. Ott azonban, ahol a művészi szép másképp megvalósítható nem volt, habozás nélkül áldoztam föl az értelmet. Ámbár csak végső esetben nyúltam e megoldáshoz, mégis a magyar és német szöveg között általában oly kevés a tartalmi megegyezés, hogy verseim a német mintákhoz viszonyítva is, inkább nevezhetők utánérzéseknek, mint fordításoknak. Bizonyára még nagyobb eltérések állnak fenn az eredetiekkel szemben, amelyeket egyébként nem ismerek. Az a sokszínű fény, mely a japán verssorokban csilloghat, a fordítások többszörös sugártörésében szükségképpen új színekre bomlott szét és újszerűen keverődött össze, mint ahogy a kétszeres tranzponálás folytán megváltozott a japán verssorok sajátságos zenéje is. Mindazonáltal e versek szerves összefüggésben állanak az eredetiekkel, mert könnyen rezzenő japán lélek jellegzetesen finom érzéseit őrzik magukban. Ezért nevezem "japán versek"-nek őket.
A gyűjteményembe felvett költők életrajzi adatait Hans Bethge és Paul Enderling nyomán közlöm.

Bardócz Árpád

Havazáskor
- Mommu -

A kertre halvány hópelyhek libegnek,
zizegve, mint a hulló fűzfabarkák,
a tél végére ért a zord hidegnek,
a felhőket kóbor szelek zavarják -
Hó hull, de már itt leng a nyárnak álma:
úgy rémlik, mintha künn virágban állna
egymás felett a sok hóval takart ág.


Link





Felhők
- Akahito -

Szél sírdogál a rét felett
s felhők lobognak, mint a zászlók -
éj lepte el a kék eget,
a nap az éjnek mécse lett
s a búza szárán tört kalász lóg.

Szél sírdogál a rét felett
s felhők lobognak, mint a zászlók...



Honvágy
- Nakamaro -

Sokszor honvágy fog el
s szemem távolba lát -
látom fehérleni
kis házunk oldalát.

Látok hegyormokat
meg sziklás, zord falat
s virágos réteket
aranyló hold alatt...


Kék éjszaka
- Nukada -

Holdfényes út, közelbe senki -
a szél virágos ágat ingat;
éj szűrődik a kerteken ki
s kéken belengi
elrebbenő, halk álmainkat.


Link





Várakozásban
- Nukada -

Rád várakozva, hosszan nézegettem
a sárga holdat és a zöld eget.
Köd szállt...
fölrezzentem...
koppant a párkány...
kinéztem: szél kószált a fáknak árnyán -
ő volt, ki pajkosan bezörgetett.


A világ nyomorúsága
- Okura -

A nagy világ jajjal tele,
nem ér a lét semmit se benne.
Mért nem vagyok szálló madár!
Rég elrepültem volna már
s az életem most messze lenne.


Emlékezés
- Kibino -

Bús, őszi kertben állok önfeledten:
eső járt erre s mindent holtra vert...
Pedig nemrég még vidám volt a kert
s virágos szilvaág lengett felettem...


Japán
- Yakamochi -

Yamato földjén
nyár szele játszik
most a hegyekkel;
szép Kaguyama
szinte a fényes
égbe lebeg fel.

Itt a hegyormon
csendesen állok
s messze lenézek:
mélyen a völgyben
zöldek a kertek
és a vetések.

Kint az öbölnél
karcsú sirályok
körbe kerengnek...
... Yamato földje,
szitakötőföld,
ó be szeretlek!


Link





Egyedül
- Komachi -

Az ágakat tegnap szél verte le
s ma holt virággal lett a kert tele.
Alkony szitál: hulló, alélt arany -
Be bús a lét! s ó jaj, be céltalan!


Várjatok!
- Sozo -

Aranyvázába tett ezüstvirágok,
ne lankadjatok el egy percre sem:
frissen találjon ismét kedvesem,
ha holnap eljön s csókját hinti rátok...


Ősszel
- Ohoyeno -

Az ég sötét, a hold meg bánatos:
az ősz minden virágra rátapos.
A kerten át síró szelek suhognak -
Be fáj a lét az életkoldusoknak!


Visszapillantás
- Komachi -

Végignézek
az őszi tájon.
Esik. Hagyom,
hogy rám szitáljon.

Az ifjúságom
mint egy lehullt ág -
A vad szelek
be messze fújták...

A nyárt s a dalt
én is szerettem.
De jött az ősz
s megállt felettem!

Se nap, se fény
az őszi tájon.
Esik. Hagyom,
hogy rám szitáljon...


Bánat
- Yoruka -

Tél óta rontva és emésztve,
sok éjszakán vert át a bánat.
Dús lombja van most már a fáknak:
eljött a nyár s nem vettem észre...


Pusztító szél
- Sosei -

Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
levert kertemben minden ép levélt.

Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
egy fám kitört, - alig két évet élt.

Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
hadd álljak bosszút most egy életért!


Hasonló vágy
- Tomonori -

A gyors Sao-folyó partján bolyongok;
a vízen alkony ég, úszó dorongok
suhannak néha rajta, mint az árnyak -
sirály rikolt az éjnek és az árnak:
talán hozzá sem jött el még a párja
s őt hívja most, őt várja, várja, várja.




Link





Tavaszillat
- Mitsune -

Bárányfelhővel fedve félig,
a fákon át telt hold fehérlik
halványan, mint a megfakult opál.
A déli szél édes szagot hoz
s a fű közé, termő magokhoz,
cseresznyefák virága hulldogál...


A vadlúd
- Ochi -

A tél már messze költözött
s most hull a rózsák zápora.
Felettem vadlúd száll tova
ezüstfehér felhők között.

Fájó vággyal vagyok tele:
északra száll egy gyors madár,
hol kedvesem csókomra vár -
- - - - - - - - - - - - - - - -
Ó mért nem szállhatok vele!


Virághavazás
- Tsurayuki -

Már híre sincs a téli, zord hidegnek
és ránk most mégis hópihék libegnek.
A friss havat lerázni hát ne késsünk -
de most veszem csak észre tévedésünk:
nyíló cseresznyefák sorában állunk:
virágaiktól lett fehér a vállunk!



Mulandóság
- Hitoshi (?) -

Ma még örömben vagy bánatban élünk,
ma még ragyog vagy könnyben ég a szem,
de holnap már a sírba hull a létünk
és nem marad meg még árnyéka sem...


Virágok
- Saigyo -

Most hogy bejárom künn a kerteket,
szemem két boldog könnyet rejteget.
A nagy világ régen nem érdekel:
hozzám a vágyak már nem érnek el, -
de dús virágbokrok közé kerülve,
úgy érzem, mintha lelkem felderülne.


Hiábavaló várakozás
- A Miidera daljátékból -

Már rég leszállt az éj az ablakon túl
s én most is még a perceket lesem -
megrezzenek, ha künn az óra koldul:
az éj múlik s még sincs itt kedvesem.
Fáj búcsúként, éber kakas szavára,
karunk ráfonni kedvesünk nyakára,
de százszor jobban fáj, ha szürke reggel
még mindig várunk rá kisírt szemekkel!




Link




Forrás:Terebess Ázsia E-Tár
 
 
0 komment , kategória:  JAPÁN VERSEK  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 9588 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 1745
  • e Hónap: 38607
  • e Év: 380485
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.