Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Molnár Rózsa
  2018-06-16 07:57:09, szombat
 
  Molnár Rózsa

Húsz év után II.

Kopogsz az ajtón. Lámpát oltok.
Feltűzöm hajam. Farmert húzok.
Márt vártalak. Vártál.
Odakinn esik. Bőrig áztál.
Nézel. Reszketve nézlek.
Vágyak vagyunk, lélegzések.
Álmot kergetve (vagy megidézve?)
símogatod homlokom igézve.
Erdőnyi homály úszik lelkünkig,
kidőlt fák ágai recsegik
a vihart. Patakzik a víz.
A múlttal hadakozik egy íz.
Csak állunk és várjuk, hogy az esők
belénk záródjanak, mint a velők...,
viharok csendesüljenek húsz év után,
csak neved mondhassa végre a szám.
Sátrak emelkednek, széllé válnak,
csak a miéink maradnak, örökké állnak.
Tábortűz gyullad szemeinkben,
tiltást tett a sors kezeinkbe.
Vízbe szórjuk a könnyfelhőket.
A Tisza kiönti emlékeinket.
Állunk a ház előtt bőrig ázva,
állunk másokat meg se látva.
Szorítjuk egymás kezét és testét,
nem akarjuk áthúzni velünk a tervét,
se látni a sápadt Istent,
ahogy fejével nemet biccent.
Csak hallgatni az esőzuhogást
és csókolni, csókolni éhesen egymást.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Molnár Rózsa
  2018-06-15 09:05:59, péntek
 
  Molnár Rózsa

Húsz év után II.

Kopogsz az ajtón. Lámpát oltok.
Feltűzöm hajam. Farmert húzok.
Márt vártalak. Vártál.
Odakinn esik. Bőrig áztál.
Nézel. Reszketve nézlek.
Vágyak vagyunk, lélegzések.
Álmot kergetve (vagy megidézve?)
símogatod homlokom igézve.
Erdőnyi homály úszik lelkünkig,
kidőlt fák ágai recsegik
a vihart. Patakzik a víz.
A múlttal hadakozik egy íz.
Csak állunk és várjuk, hogy az esők
belénk záródjanak, mint a velők...,
viharok csendesüljenek húsz év után,
csak neved mondhassa végre a szám.
Sátrak emelkednek, széllé válnak,
csak a miéink maradnak, örökké állnak.
Tábortűz gyullad szemeinkben,
tiltást tett a sors kezeinkbe.
Vízbe szórjuk a könnyfelhőket.
A Tisza kiönti emlékeinket.
Állunk a ház előtt bőrig ázva,
állunk másokat meg se látva.
Szorítjuk egymás kezét és testét,
nem akarjuk áthúzni velünk a tervét,
se látni a sápadt Istent,
ahogy fejével nemet biccent.
Csak hallgatni az esőzuhogást
és csókolni, csókolni éhesen egymást.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Molnár Rózsa
  2018-05-19 08:48:46, szombat
 
  Molnár Rózsa

Húsz év után

Azt mondtad, nem örök a szerelem,
hogy jönnek az idők, a feledkezések,
és makacskodnak majd velem,
a kérlelhetetlenségig megaláznak.

Azt mondtad, nem örök a szerelem,
mert, ha kigyomlálja hajszálainkból
a sötétet, összekuporodik majd, nevet,
megy, futni kezd más után, mert mehet.

Tegnap hallottam a hangod,
a távolnak kiáltott,
összekoccant fogammal a pohár...
ismerem még most is a dallamot,
soha ellenem, mindig nekem szóltak.

... beszéltem, csak beszéltem, de a
mondatokról elfeledkeztem.
Rohantam a hangod után,
el ne vesszen a levegőben.
Nekem fontos. Sután,

ha mindennapos, tudom sok lehet,
de az én fülem csak matat, keres...

Te mondtad, maradjak, ha
akarnék is, máshoz csak szaladjak,
de neked maradjak.

Te mondtad, fáj,
harap és váj, ha
megkerülöm a szót és
elhallgatom a másikat,
húsz év után is...

Húsz év után is itt állok az
ismerős semmiben és mintha csak
az előbb mentél volna el,
várom, hogy kinyisd az ajtót
... és nem értem,
hogyhogy nem örök a szerelem?
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Molnár Rózsa
  2018-05-15 07:54:41, kedd
 
  Molnár Rózsa

Leplezetlenül

Sötétülő felhőkből néznek ránk a Kajafások
(Pilátus kezét még nem mossa,
de készül már töviskoszorúnk),
toporgó türelem vitatkozik szemeikben...
lassan vigyázba rajzolják arcukon a ráncokat,
hogy savas tekintettel próbálják
lelkünkből a titkot.

Maradj csöndben, kedves!
Istenszagú dörgedelem ne tévesszen!
A szeretés vámszedői ők
- Zakeus tenyerükbe fér -,
villámot ütnek szöges fájdalmul karjainkba,
bár elszenesedik majd,
nekünk már elég lesz egy pillantás.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Molnár Rózsa
  2018-03-20 12:20:29, kedd
 
  Molnár Rózsa

Szikrák

Agyamra tetováltad magad.
Tehetetlenül nyöszörgök cirkalmaid alatt.
A jelenléted fáj, mert kitörölhetetlen.

Orvul támadtak a szavak,
s én nem tudtam hová is nézzek,
mögé-e vagy eléje a létnek.

Szerettem volna süketnéma lenni...

Belém tapadtál.
Ittmaradásom csendélet.
Riadt szemekkel figyelem
szemedben, ahogy égek.

Lennél-e velem nem lenni?
Ne félj, nem fog fájni semmi!
Idő vagy az időben...

Tartom a tegnapot,
hogy le ne ejtselek ma.
Holnap is tartani fogom.

Gyávaságba kuporodik a szó,
üres tarisznya a vállán és
elbúcsúzik a Csendtől.
... nem tud már mit
mondani neki...

Kietlen forró tájon álltam,
és vártam a hóesést...,
... aztán hullani kezdett...,
lassan rám szakadt az ég.

Lélekfoszlányaimon betűk:
szakadozó cérnahangon
sikoltják a neved.

A csönd, ahol járkálnak fényeim,
százszínű világ.
A világ, amelyben kényszerülsz járkálni,
ezerszínű csönd.
Ha kopognak, én sosem hallom meg,
te a szú percegésének is ajtót nyitsz.

Folt vagy. Folt az arcomon,
fehér fakulás.
Lassú, de biztos távolodás;
fénykép-homály.

Szögletes szerelmet rajzoltál szívemre,
valamire hasonlít...,
rácsaid árnyékában élek...

Vércseszemű szerelmed köröz fejem fölött...
lecsapsz gondolataimra is
és magadba falatozod azt,
némasággá zárt lelked,
lakatom, se ki, se be nem
juthatok már jobban,
állok egy helyben,
a közel, s a távol metszéspontján...,
s te lassan körülfonsz,
kígyóvonaglással roppantasz össze...

Gyűlöllek...
Gyűlölj!
Azt akarom...,
hogy végre ne szeresselek annyira.
De te halk megbocsátást
rajzolsz homlokomra.

 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Molnár Rózsa
  2017-09-01 09:38:44, péntek
 
  Molnár Rózsa

Rejtőzködve

Kagyló-lelkembe homokszemet tettél
ujjlenyomatoddal leszek igazgyöngy.
És rám ismersz majd, mert
rovátkáidból símultam ki,
s ha újra jövök
már mindenki szépnek mond.

Tenyérráncaid összehajolnak fölöttem,
mint kagylóházacskák dús lakoma után.
Belém imádkozod a hullámzást,
a nyitást, a csukódást...
Nem követel a szóm.
Nem követeled szavam...

Alakulok tenyérmelegedtől.
Bűnös kis életem tetoválom Beléd,
apró szúrásokkal bújok bőröd alá,
el ne vesszek, Uram,
ha egyszer békejobbot
nyújtasz a gonosznak.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Molnár Rózsa
  2017-01-08 12:53:47, vasárnap
 
  Molnár Rózsa

Fagyott méltóság

Tél van.
Téli csönd.
Észrevétlen puhaságú zúzmara lépdel
ágakra, fűszálakra, kerítésre...
Jég-fullánkokat szül.
Szúrásait levegőbe döfi:
kristályos tövismadárként szúrja fel magát.

Benn a szoba és a lélek meleg.
Mozart Elvira Madigan-je táj-fehér muzsika;
csipkefüggönyt horgol a lelkemből.
Szembogaramba szűkítem a mélység és magasság
hullámzásait:
fönn takarót hímez az ég
és lassú libbenésekkel bocsátja alá mintázatait.
A szépség néma türelemmel adja magát;
prédává válik, zokszó nélkül.
Alázatossága hű makulátlanság.
Csönd van.
Csöndes tél.

Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 178 db bejegyzés
e év: 1647 db bejegyzés
Összes: 8215 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1118
  • e Hét: 2401
  • e Hónap: 29673
  • e Év: 408514
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.