Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Az élet sóhaja...
  2018-01-27 13:33:02, szombat
 
  Grigo Zoltán
Az élet sóhaja...

Voltam már láng, és voltam szélvihar,
most magányos kőbe zárt csend vagyok,
az idő koptat, de még élni hagy,
bár árnyéka már csendben rám hajolt.

A múló élet, mint egy porszemet,
felkap magával, és visz tovább,
lelkemben rezgő apró gyöngyszemek
hevernek végtelen út porán.

Medrében görget az életfolyó,
apró kaviccsá mossa szívemet,
egyre kisebb, de örök álmodó,
bár sötétben már néha megremeg.

Ha útja végén a mélybe csobban,
az égen egy újabb csillag kigyúl,
ha utoljára még egyet dobban,
mielőtt a víz felette elsimul.

Az örök csendben talán megértem,
minden elmúlik egyszer, tovaszáll,
de mégsem megyek el üres kézzel,
magammal viszem az élet sóhaját.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán   
Teérted...
  2018-01-27 13:24:32, szombat
 
  Grigo Zoltán
Teérted......

Teérted maradt meg bennem az erő,
s mint egy sziklába nőtt havas nagy fenyő,
érted leszek konokul olyan magas,
és kemény is, akár a fejszén a vas.
Neked leszek most már jobb és neked szebb,
mint hordóban a bor, egyre nemesebb,
tisztább szívű - mint bűnt nem látott jámbor,
vad hegycsúcson élő vénülő pásztor.
Teérted van ez a vers is, téged hív,
érted szól még a száj, dobban még a szív,
és ezek a fáradó öreg kezek
már csak azért vannak, hogy öleljenek!

Link




Grigo Zoltán:
Égi földeken

Én még láttam a nagyszüleimet
görnyedni a megkopott földeken,
a kiszikkadt rögöket ölelve,
láttam a néma titkolt könnyeket,
az arcuk ráncaira térdeplő
emésztő gondokat, a bánatot,
hallottam az áhítatos imát
ahogy hívtak ők egy szebb holnapot,
láttam a fáradt, megtört szemüket,
az imádságra kulcsolt kezeket,
ahogy a gyógyító éji csendben
a lelkük isten elé térdepelt,
hallottam éjszaka lánccsörgető
rögöket kacagni a földeken,
a néma sötét fájó sóhaját,
a barázdákban síró életet,
láttam, ahogy egymást támogatva
mentek hajnalban a földek felé
örök reménnyel a szívükben,
amíg felitta őket a messzeség,
és még láttam a nyitott ablakban
álló fekete kabátos halált,
egy szomorú megváltó hajnalon,
ahogy feléjük nyújtott kézzel állt.
Ha szemem behunyom, most is látom
ahogy jönnek az égi földeken,
fehér hajukat lengeti a szél,
lelküket öleli a végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Grigo Zoltán   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 9588 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 1745
  • e Hónap: 38607
  • e Év: 380485
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.