Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Horváth Imre: Naplemente
  2016-07-03 07:59:53, vasárnap
 
  Horváth Imre:

Naplemente

1.

Az árnyakat élteti még a fény.
Két testvérfa kimérten lép elém.
Elém lépnek, kinálják lombjukat:
annyit érnek, mennyit árnyuk mutat.

2.

Az út mentén a feszes, csendteli
fák pózát néhány pózna mímeli
s a drótokat megszálló madarak
latolják: mi fut lábaik alatt?

3.

Még őrködik egy elszánt kecske fenn,
de a nyáj már ballag le a hegyen.
Bólint a lomb: itt van az este, itt,
bivalyháton felénk ereszkedik.

4.

A rétnek valahány virága van
megilletődött és tanácstalan.
S a Napraforgók, hogy leszállt a Nap,
nem tudják, hogy merre forduljanak.


Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Látomás
  2016-06-30 05:43:02, csütörtök
 
  Horváth Imre:

Látomás

1.

Egy éjszaka most észrevétlenül
a levegő, a föld, a víz lehűl
és olyan lesz az ég, akár a szem,
meiyben nincs láng, csak hideg értelem.

2.

Ki jártál nemrég réten és mezőn
ott csatangolsz majd a hegyekbe fönn.
Nem vonz többé, lehangol a lapály:
gondolatod is a magasba jár.

3.

Zöld csipkéit most veszti el az ág
s beledobban a fa rémült szive,
hogy a nyárnak szépítette magát
s a féktelen ősz vetkezteti le.

4.

Aztán elszáll az utolsó madár
és leszáradnak sorban a füvek.
És sárga lesz, jaj sárga lesz a táj,
mint a holtak és mint az őrület

Erdélyi Helikon 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Ki tüntetett ki
  2015-07-30 04:10:14, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Elszállott madarak
  2015-07-25 08:03:29, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Nekik jobb
  2014-07-19 07:27:39, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Ki ez?
  2014-06-22 06:52:59, vasárnap
 
  Horváth Imre:

Ki ez?


...aki most itt jár egyedül,
roskadt vállakkal, mindenkit kerül,
zugutcák sarkán túl oda kiér,
ahol nincs más, csak fáradt esti szél
dobol a bomlott-szálú idegen:
ki ez a riadt szemű idegen?

Gyilkos? Bolond - vagy kocsmából kivert
részeg, akit csak az útszéli kert
magános kazla fogad éjre be?

Vajon milyen lehet az élete?

Tudom: volt ő is mosolygó gyerek.
A sors bántotta - vagy az emberek?
Ki volt? Hol, merre bolyongott előbb?
Imádkozott-e - és csókolt-e nőt?

Kórház, csapszék vagy börtön otthona?
Hova tántorog az éjben? Hova...?
Emlékek űzik? Bűn? Bánat? Nyomor?
Ki ez, ki most mellettem kóborol?
Az árnyam tán, mely utamra fagyott?
Ki ez?
nem én, ugye nem én vagyok?

1932 
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Ars poetica
  2014-06-17 07:18:54, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Új kedvessel az őszi erdőn
  2013-09-17 11:16:12, kedd
 
  Horváth Imre:

Új kedvessel az őszi erdőn


Borzongva bujkál erre titkolt láza
a múltnak, mikor mással ültem itt.
Bolond szél sír, száz fa őrjöngve rázza
az alkonyatban vörös fürtjeit.

Véreső hull a reszkető avarra.
Az erdő tépett ernyője zörög-
s vén tölgyek törzsét dérpatina marja.
...Ki velem jársz a holt mezők között

hangtalan suhanj, kedvesem, a ködbe,
vigyázz, hogy bánatokba ne botolj:-
mert itt les reánk a nyomunkba szökve
sok letépett csók, elfonnyadt mosoly.

Furcsa félelem sodort össze minket.-
Nehéz a gyászban árván állani!
Titkon keresve tűnt kedveseinket,
vagyunk egymásnak mások árnyai.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: Felmutatlak
  2012-12-30 14:49:18, vasárnap
 
  Horváth Imre:

Felmutatlak


Felvettelek s szinte álom,
súlyod olyannak találom,
s töretlennek tiszta fényed:
forgatlak, fél szemmel nézlek,
s mint ki a porba kotorva
aranyat lelt, olyanforma
érzés fog el, míg a Napnak
két ujjam közt felmutatlak.


Sav vagyok: fémed feloldom.
Vadász vagyok: vezess sólymom.
Húsom vagy, és én a csontod.
Zászló vagy: kezem kibontott,
s csúcsra tűztem veled - látod -
a szerelmi szabadságot.


Immár hozzámtartozó vagy,
Mint folyóhoz a futó hab.
Titkos órák vernek: tik-tak,
összegyűrlek, kisimítlak,
s hallom, amint így szólsz: Jól van,
hab vagyok hát a folyóban,
télben befagyok, és ha nyár van,
elapadok az aszályban,
a áradok, ha a víz árad -
szakadnak máris a gátak,
s pusztul, mi pompázón pangott.
...Félreverik a harangot.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
Horváth Imre: A sárga ház
  2012-01-27 10:42:23, péntek
 
  Horváth Imre:

A sárga ház

I.
Ez is csak ház, e híres sárga ház.
Fény itt is él, árnyék itt is tanyáz.
De nem érti a fény, hogy ért ide -
S nem emlékszik az árnyék semmire.

II.
Te is itt élsz e szűk, zárt udvaron.
Te is itt élsz, mi urunk, Unalom,
s ha árnyadat magamról elverem,
Te felborongsz fűn, fán, falevelen.

III.
És nézd: itt sétál Nagy Napoleon.
Ne hidd, hogy a híréből tán levon,
hogy napjait nem jelzi semmi tett:
Élt-e császár ki többet épített?

IV.
És felvillant téged egy kártyalap,
tegnap meg a sakktáblán láttalak,
e könyvből meg felrepül most neved -
s az ég felettem fellegtelenebb.

V.
Nyugágy, miben nyugtalan heverek
s ki mellettem heverész, senki más:
Mókus kutya. Érte is reszketek:
kicsi, fehér és epilepsziás.
Sorstárs, sőt több: elvbarát ő velem.
Ha lövést hall, hát felveti magát
és a levegőt marcangolja fenn...
A háború torkát harapja át.

VI.
Kár felkelni, nem vár ma semmi jó.
Ez csak a reggeli depresszió.
Kár feküdni, oly jó volna élni ma:
ez csak az esti eufória.

VII.
S jönnek-mennek ápolók, orvosok:
köpenyeik széle is orvosod.
Köpenyeik széle is tejfehér
s e színben a végtelen béke él.

VIII.
Várad már nincs. Mióta itt vagyok
elseperte az idő Váradot.
Így érzem itt, de hallga... ez a hang
úgy szól, akár a váradi harang.

IX.
Nem rejtély már, hogy a rabsors milyen.
Rád gondolok, ó szegény Lélien -
s egy verssorod gyakran meglátogat:
Mivé tetted az ifjúságodat?

X.
Fent a hegyen fénylik az idegosztály.
Tavasszal még te is ott fent napoztál -
s most, mint árnyék lebeg a zárt osztályon:
Hitted-e, hogy Isten így kirostáljon?

XI.
"Vétkezel, ha szíved itt háborog,
voltak ennél vészesebb táborok,
voltak nálad kínzottabb Krisztusok... "
Keresztfádnak erdeje susog.

XII.
Ki jön hozzám? hány rokon? hány barát?
Hány ismerős? hány drága, drága láb?
Éjjel-nappal vendégeket kapok:
éjjel az éjet, nappal a napot.

XIII.
És néhanap az élet bekopog.
Míg ideért, a színe lekopott.
És néhanap bekopog a Halál -
s itt ő is mintha haldokolna már.

XIV.
Ha az őrült rémtette érdekel,
ne jőjj ide, csak nézz az égre fel,
az égre, hol ezernyi harci gép
emlékeid ködéből ím kilép,
hogy bombázzon a békés táj felett.
Itt nincs bolond, itt nincs, csak pár beteg,
nem ölnek ők, föl mit sem gyújtanak...
Kint, kint keresd a tébolyultakat.

1946
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Imre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1373 db bejegyzés
Összes: 27809 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3336
  • e Hét: 39639
  • e Hónap: 125494
  • e Év: 604961
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.