Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szép gondolatok...
  2018-02-10 12:46:28, szombat
 
  Jagos István Róbert
(szent) Estékre

...és a szavakat felmagasztaljuk,
ahogy az emlékeket, tetteket,
a csikkeket ma nem dobjuk el,
s füstben szövünk szívből fent terveket.

Mosolygunk a tegnapi haragra,
és mosolygunk a holnapi gyászra.
Szemeinkben felhőbe zárt líra
- csókot lehel a sosem létezett lányra.

Kezeket nyújtunk, remegő kezeket.
Talán a hideg, vagy az izgalom teszi:
amit Isten egyszer odaadott,
azt ember, állat, többé el nem veszi.

Mégis, ahogy letelnek a napok,
mintha valami fenségest vesztenénk.
A csikkeket újra eldobálva
tör ránk a gyűlölet és a rettegés.

2015. december 23.





Link







Jagos István Róbert
Egy dologban sohasem

Szerettem veled lenni.
Karodba ölelve hajoltam hozzád
és úgy majszoltuk a pogácsát,
botorkálva a fagytól málló
téglákon.
Nem szeretted, ha siettem.
Úgy élsz, ahogy mész.
Nem hagysz időt magadnak, másnak.

Kenyérhéj szagod volt.
A gyerekkori zsibbadás a fejben még
mindig elkap, ha pékség mellett
megyek el, pedig már a szag sem ugyanolyan.
Mintha elvitted volna magaddal
és ami maradt, az konzervált emlék csupán.

Nem tudom mennyire fájhatott neked,
ha elhúzódtam tőled egy-egy barát láttán
és magamra öltvén a cinkosságnak hitt
önteltségem, magadra hagyva, hátra sem nézve
fordultam le tőled a legközelebbi sarkon.
Sosem mondtad, hogy fáj.
Voltak napok, hogy feléd se néztem.
A vályogfal olyankor földrésszé változott
és hiába verted, hangja elcsitult az akkori messzeségben.

Már akkor is hittem.
Hittem, ha bármi is árt majd nekem,
te ott leszel és ott folytatunk mindent,
ahol abbahagytuk.
Pogácsát eszünk, egymásba karolunk,
én panaszkodom,
te várod a következő sarkot,
ahol majd hirtelen eltűnök.

Hazudhattam, kérkedhettem.
Te csak bólogattál, mint aki tudja:
nekem a hazugság önigazolás.

Egy dologban sosem hazudtam.
Amikor kettesben voltunk,
mindig mamának szólítottalak.



Link







Jagos István Róbert
Legyek a csend

Ha el kell mennem,
úgy menjek el,
ahogy eddig senki más.
Bőröm alól újjászületve
ásson el a nagyvilág.
Ne hullajtson könnyet értem
se asszony, se férfi.
Én magam legyek az,
ki a könnyeket mégis érti.
Ne legyek áldott
ebben az átok-országban.
Kopjafa leszúrva
ezernyi nyomorúságra.
Legyek a csend, mely
ha egyszer elered,
elmos mindent.
Köztük engemet



Link







Jagos István Róbert
Hosszú az út

Még gyermekfejjel kezdtem neki...
Zsongott legbelül sok érzés,
Papírra és tintára váltott
Egykor megélt furcsa élmény.
Úgy kezdődött: Homályos alak...
Jobb lett, mint ahogy reméltem!
Kézből kézbe gyűrődő papír
Lett hát éltem nagy miértje.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Volt olyan, hogy boldog voltam.
Hosszú az út, de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom.

Fájt a világ - tollat ragadtam...
Kiírtam minden bánatom,
Tinta mellé könnycseppek hulltak,
Nem volt ingyen a szánalom.
Tíz éven át gyűltek a sorok...
Felhőtlen égboltok alatt
Végtelen fonatként kígyózó
Sorok - így jött hát napra nap.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Kínjaimban dúltam-fúltam.
Hosszú az út de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom

Meghasonlás évei alatt...
Tűzre dobtam száz versemet,
Magamat közéjük vágva
Égettem szénné bús lelkemet.
Meddő napok romjai között
Ringattam steril lényemet,
Álomittas árny-takaróval
Fedtem el gyengeségemet.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Nyomaim a szél elfútta.
Hosszú az út, de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom.

Nagy pofonnal keltett a hajnal...
Halálig szédültem vele,
Kapaszkodtam a nagy semmibe,
Úgy volt, örökre elmegyek.
Jég voltam perzselő tűz alatt,
Fájón semmivé olvadó.
Harmatcseppé váló, arctalan
lélek, szíveden átfolyó.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Nem láttam végét az útnak.
Hosszú az út, de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom.

Jöttek karok, húztak a fényre...
Sötétségből a nap felé,
Ismét tollat, papírt ragadtam,
Jöjjön a kínom kifelé.
Jeleket vésettem a bőrbe,
Igaznak tűnő szavakat,
Hordozom őket halálomig,
Így döngetek omló falakat.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Önmagamat húztam-vontam.
Hosszú az út, de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom.

Változó időkben változtam...
Nyitottam a szív ajtaján,
Vágyaim mostan táncot járnak
Sorsom fekete gyémántján,
Pedig törtem zúztam mindenütt,
Ahol csak értem, találtam.
Ostoba ábránd bolond álmát
Űztem volna a halálba.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Dobbant a szív, dobbant újra.
Hosszú az út, de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom.

Vállalom szárnyaló bűneim...
De miért is ne vállalnám?
Kit nem égetett égi tűz,
Hát az vessen majd követ rám!
Itt vagyok, utam e szakaszán
Lassan járva tovább érek,
Tovább küzdök és bízva bízok.
Felcsendülve szól az ének.
Hosszú az út, melyen elindultam,
Árnyékom vetül a múltra.
Hosszú az út, de végigjárom -
Ez már az életem és a halálom.

2009. január 22.

Link






Jagos István Róbert
Hintapalinta

"Sosem volt, ki meglökje a hintám.
Magamtól tanultam meg hajtani magam.
Egyedül, hogy senki meg ne lássa,
hogy nincs mellettem se anya, se apa.
Kezeimet fehérre szorítva
a kóborló bárányok után eredtem,
majd mire végleg beesteledett,
magamon kívül mindenkit szerettem."
(Emberkáromlás 2017)

Link





Jagos István Róbert
Megbékélni

"Jó lenne sétálni egyet
harmattól nedves réten
vélni a cserebogarak májusát
az esőfelhők táncát
fűre terített szerelemnek hálnék
ifjú sóhajok neszével
virágok s méhek titkaival

leomlott otthonok illatával
a kerítésen kívül rekedni
diszkriminatív időben
sörözni csak úgy magammal
a szögesdrót-hegyeket megmászni végre
s megbékélni minden csillaggal
holddal és kereszttel"
(Emberkáromlás 2017)


Link






Jagos István Róbert
Amíg ép leszek

"senkinek sem mondom el
azt a kínt ami belülről rág
nincs már nekem szerelmem
és nincs család
így nincs semmi
amiért élni érdemes
még az életnek sincs itt
semmilyen érdeke
fizikai fájdalom a lelki kín
mindegy már nekem
kötél vagy sín
százan mondják övék vagyok
csak eggyé lenni nem tudok
vitatkozhatunk napokon át
amíg az isten gödröket ás
fejemhez vághatsz minden vághatót
de ha sírni kell majd magadba bújsz
nem kérek alamizsnát
csak engedj utamra kérlek
én is siratlak majd gyönyörű szépem
amíg ép leszek te leszel velem
amíg élsz ott leszek veled"
 
 
0 komment , kategória:  Jagos István Róbert  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 9588 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 1745
  • e Hónap: 38607
  • e Év: 380485
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.