|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2018-03-19 00:04:56, hétfő
|
| |
| |
Marina Cvetajeva
MIT VÉTETTEM NEKED?
Tegnap még néztél hosszasan -
és mára: minden porba rontva már.
Pacsirta röppent - hol suhan?
Ma rekedt holló károg, gyászmadár.
Okos vagy, én meg ostoba.
Élő vagy, én meg kővé dermedek.
Ó, idők asszony-jajszava:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"
Asszonypanasz, könny záporoz,
és vérbe, könnybe fullad, ami fáj.
Nem édes dajka, de gonosz
szörny a szerelem. Irgalmat ne várj!
Elviszi imbolygó hajó,
fehér út rántja messze kedvesed.
S jajong az egész földgolyó:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"
Tegnap rajongó, féktelen
szavadból rám Kelet dicsfénye hullt.
Kezed ma szétnyílt - életem
belőle, mint rozsdás kopejka, elgurult...
Gyermekgyilkosként, egymagam
várom, sötéten az itéletet.
A kárhozatból sír szavam:
"Szerelmesem, mit vétettem neked?"
Faggatom ágyam, asztalom:
"Jaj, mért kell tűrnöm ennyi bánatot?"
"Csókolt, kihűlt, más van soron -
felelik -, ez a rendje, elhagyott.
Lángba mártottad életem,
s most jégbe dermedt pusztába veted.
Te - ezt vétetted ellenem!
Szerelmem, én - mit vétettem neked?
Mindent tudok. Te is tudod:
látó vagyok már, rég nem szeretőd.
A szerelem már megfutott,
hátrálva a halál-kertész előtt.
Lehull úgyis - ne rázd a fát! -
az alma, ha a perc elérkezett.
Felejtsd, felejtsd el, hogyha fájt,
szerelmem, amit vétettem neked!
(Rab Zsuzsa fordítása) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Marina Cvetajeva versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-10 13:58:28, szombat
|
| |
| |
Marina Cvetajeva
Neked - száz év múlva
Neked - aki csak ezután születsz meg,
száz évvel később, hogy testem kihűl -
írom ezt önkezemmel, üzenetnek,
a mélyből, messziről:
Barátom! Ne keress! Ma más divat jár.
Már öreg ember sincs, ki emleget.
A Léthe túlpartjáról integet már
feléd a régen feledett.
Szemed két máglyalángja ég felettem,
fénye sírom pokolmélyére hull.
Lát engem, aki itt fekszem meredten,
száz éve, mozdulatlanul.
A tenyeremben egy marék por - látod:
a verseim... Odafent szél lobog,
a szülőházam keresed, vagy a házat,
amelyben meghalok.
Büszkén nézem, hogy kerülöd a boldog
élő nőket, és lehallom szavad:
,,Ti semmitérők! Mind halottak vagytok!
Élő csak ő marad.
Szolgáltam néki, mint hűséges apród,
minden titkát s gyűrűjét ismerem.
Övé ezek a gyűrűk - hullarablók! -
tolvaj kezeteken!"
Ó, sok gyűrűm! Kezem majd összeroppan
súlyuktól. Most bánom csak vétkemet,
hogy annyi gyűrűmet szétosztogattam,
hogy nem adtam neked...
És fájdalom sajdul belém: ma este
követtem a lenyugvó nap nyomát,
mentem, nagyon soká, téged keresve,
száz éven lépve át.
Földben nyugvó barátaimra átkod
kiáltod: ,,Ti csak dicsőíteni
tudtátok! Rózsaszín ruhára vágyott:
nem vettetek neki,
az önzetlennek!" - Ó, nem, vess meg érte:
sohasem voltam önzetlen, ne hidd.
Csak azért vágytam hozzám írt levélre,
hogy csókolhassam betüit
Kimondjam-e? Ez az ára: a nemlét,
hogy senki még nem adta így szivét.
Elhagyod szeretőid legkülönbjét
értem - csontjaimért.
ford.Rab Zsuzsa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Marina Cvetajeva versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-09 20:31:22, hétfő
|
| |
| |
Marina Cvetajeva
TEREM A VERS
Terem a vers, mint csillag és a rózsa,
s akár a szépség, oly szükségtelen.
S a koszorús apoteózisokra
csak egy a válasz: - Ki küldte nekem?
Alszunk - s a kőlapon keresztül égi
vendég emel föl négyszirmú csodát.
Értsd meg világ! A dalnok álma érti
a csillagtörvényt s virágformulát.
(Baka István fordítása) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Marina Cvetajeva versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-16 13:12:52, csütörtök
|
| |
| |
Marina Cvetajeva
Féltékenységféle
Mondd, hogy élsz a másik mellett?
(Messze jár már csónakod!)
Ugye, gyorsan elfelejted
egyre távolabb hagyott
szigetem (amelyet felleg
ringat, nem vizen lebeg)?
Lelkek, tiszta égi lelkek,
hadd legyek nővéretek!
Mondd, hogy élsz a hétköznapi
nővel? Isteneidet
s cárnődet a trónról aki
lelökted (egy lendület...),
mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy ébredsz vele?
Hogy ízlik a halhatatlan
ízetlenség étele?
"Hányt-vetett, sodort az élet!
Lesz egy zug, amely enyém!"
Mondd: akárkivel hogy élhet,
akit én szerettem, én?
Más-e a terített asztal,
más az étel íze, mondd?
Hogy élhetsz egy utánzattal,
aki bíráltad Siont?
Mondd, hogy élsz egy idegennel?
Megölelni hogy tudod?
Zeusz-perzselte szégyenjel
nem égeti homlokod?
Mondd: könnyű-e még az ének?
Jól vagy? Egészségben élsz?
Lelkiismeret-fekélyek
kínját tűrni nem nehéz?
Becsülöd-e drágán szerzett
piactéri árudat?
Carrarai márvány mellett
éltél, s hitvány másolat
lett tiéd. (Amaz szilánkra
zúzva-rontva lenn hever.)
Hogy élsz azzal, Lilith társa,
kiből van még - százezer?
Jóllaktál-e a primőrrel?
Segít még varázslatod?
Mondd, hogy élsz egy földi nővel,
kinek több nem adatott,
csak öt érzék.
No, hitedre:
jobb-e? Nem? A fénytelen
mélyben hogy élsz? Nehezebb-e,
mint - a másikkal nekem?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Marina Cvetajeva versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-03-16 13:08:48, csütörtök
|
| |
| |
Marina Cvetajeva
NEVED
Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszivü csengő.
Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.
Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.
-
fordította:Rab Zsuzsa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Marina Cvetajeva versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
196 db bejegyzés |
| e év: |
1041 db bejegyzés |
| Összes: |
10138 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 11452
- e Hét: 17167
- e Hónap: 89277
- e Év: 374710
|
|
|
xMagazin
Online
