Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Neked - száz év múlva
  2018-02-10 13:58:28, szombat
 
  Marina Cvetajeva

Neked - száz év múlva

Neked - aki csak ezután születsz meg,
száz évvel később, hogy testem kihűl -
írom ezt önkezemmel, üzenetnek,
a mélyből, messziről:

Barátom! Ne keress! Ma más divat jár.
Már öreg ember sincs, ki emleget.
A Léthe túlpartjáról integet már
feléd a régen feledett.

Szemed két máglyalángja ég felettem,
fénye sírom pokolmélyére hull.
Lát engem, aki itt fekszem meredten,
száz éve, mozdulatlanul.

A tenyeremben egy marék por - látod:
a verseim... Odafent szél lobog,
a szülőházam keresed, vagy a házat,
amelyben meghalok.

Büszkén nézem, hogy kerülöd a boldog
élő nőket, és lehallom szavad:
,,Ti semmitérők! Mind halottak vagytok!
Élő csak ő marad.

Szolgáltam néki, mint hűséges apród,
minden titkát s gyűrűjét ismerem.
Övé ezek a gyűrűk - hullarablók! -
tolvaj kezeteken!"

Ó, sok gyűrűm! Kezem majd összeroppan
súlyuktól. Most bánom csak vétkemet,
hogy annyi gyűrűmet szétosztogattam,
hogy nem adtam neked...

És fájdalom sajdul belém: ma este
követtem a lenyugvó nap nyomát,
mentem, nagyon soká, téged keresve,
száz éven lépve át.

Földben nyugvó barátaimra átkod
kiáltod: ,,Ti csak dicsőíteni
tudtátok! Rózsaszín ruhára vágyott:
nem vettetek neki,

az önzetlennek!" - Ó, nem, vess meg érte:
sohasem voltam önzetlen, ne hidd.
Csak azért vágytam hozzám írt levélre,
hogy csókolhassam betüit

Kimondjam-e? Ez az ára: a nemlét,
hogy senki még nem adta így szivét.
Elhagyod szeretőid legkülönbjét
értem - csontjaimért.

ford.Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Marina Cvetajeva versei  
Terem a vers
  2017-10-09 20:31:22, hétfő
 
  Marina Cvetajeva

TEREM A VERS

Terem a vers, mint csillag és a rózsa,
s akár a szépség, oly szükségtelen.
S a koszorús apoteózisokra
csak egy a válasz: - Ki küldte nekem?

Alszunk - s a kőlapon keresztül égi
vendég emel föl négyszirmú csodát.
Értsd meg világ! A dalnok álma érti
a csillagtörvényt s virágformulát.

(Baka István fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Marina Cvetajeva versei  
Féltékenységféle
  2017-03-16 13:12:52, csütörtök
 
  Marina Cvetajeva

Féltékenységféle

Mondd, hogy élsz a másik mellett?
(Messze jár már csónakod!)
Ugye, gyorsan elfelejted
egyre távolabb hagyott

szigetem (amelyet felleg
ringat, nem vizen lebeg)?
Lelkek, tiszta égi lelkek,
hadd legyek nővéretek!

Mondd, hogy élsz a hétköznapi
nővel? Isteneidet
s cárnődet a trónról aki
lelökted (egy lendület...),

mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy ébredsz vele?
Hogy ízlik a halhatatlan
ízetlenség étele?

"Hányt-vetett, sodort az élet!
Lesz egy zug, amely enyém!"
Mondd: akárkivel hogy élhet,
akit én szerettem, én?

Más-e a terített asztal,
más az étel íze, mondd?
Hogy élhetsz egy utánzattal,
aki bíráltad Siont?

Mondd, hogy élsz egy idegennel?
Megölelni hogy tudod?
Zeusz-perzselte szégyenjel
nem égeti homlokod?

Mondd: könnyű-e még az ének?
Jól vagy? Egészségben élsz?
Lelkiismeret-fekélyek
kínját tűrni nem nehéz?

Becsülöd-e drágán szerzett
piactéri árudat?
Carrarai márvány mellett
éltél, s hitvány másolat

lett tiéd. (Amaz szilánkra
zúzva-rontva lenn hever.)
Hogy élsz azzal, Lilith társa,
kiből van még - százezer?

Jóllaktál-e a primőrrel?
Segít még varázslatod?
Mondd, hogy élsz egy földi nővel,
kinek több nem adatott,
csak öt érzék.
No, hitedre:
jobb-e? Nem? A fénytelen
mélyben hogy élsz? Nehezebb-e,
mint - a másikkal nekem?
 
 
0 komment , kategória:  Marina Cvetajeva versei  
Neved
  2017-03-16 13:08:48, csütörtök
 
  Marina Cvetajeva

NEVED

Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszivü csengő.

Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.

Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.
-
fordította:Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Marina Cvetajeva versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 610 db bejegyzés
Összes: 9712 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1371
  • e Hét: 1371
  • e Hónap: 83407
  • e Év: 183437
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.