Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Márciusban
  2018-02-28 18:20:46, szerda
 
  William Wordsworth

Márciusban

Szól a kakas már,
fut a patak már,
madárka dalolgat,
a tó jege olvad,
zöld réten csillog a nap:
ifjak és vének
most nem henyélnek,
a birka legelve,
fejét sem emelve
a friss zöld fűbe harap.
Vert had gyanánt már
a hó rég hátrál,
kopasz csúcsokra
húzódik vissza,
füttyszóval szánt a paraszt:
erdő felébred,
forrás vize éled,
felhő suhan békén
az ég tiszta kékjén,
a zápor messze szaladt.
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
A cica és a hulló levelek
  2018-02-08 16:10:02, csütörtök
 
  William Wordsworth

A cica és a hulló levelek

Nézd a cicát, mily ügyes,
hulló levelekre les!
Holt levél - egy, kettő, hátom -
mely fent ült a bodzaágon,
s most a csendes, tiszta reggel
fagyos legén át sereggel
hull kerengve, oly puhán,
hogy azt gondolnád talán,
míg a röptük figyeled,
hogy egy-egy tündérgyerek
kapaszkodik mindegyikbe,
s világunkba így szökik le,
ejtőernyőn ingva lassan,
szótlanul és láthatatlan.

De a cica, nézd, lapul,
mancsot nyújt, s szökken vadul!
Egy levélre, majd a másra
(mint az, oly hervadt a társa),
most tíz is hull - most csak öt -
most elállt, nincs egy se több.

Mily emésztő vágytól ég
szeme, míg az ágra néz!
Tigris-ugrással elévág
s röptében kapja a prédát,
elbocsátja, majd legyint,
s már mancsában van megint.
Most négy-öttel játszik ám,
mint varázsló indián,
mint az, éppoly fürge, de
százszor több az öröme.
Hogyha néznék ezren őt,
amint szökken és pörög,
s tapsolnák és éljeneznék,
Cirminek a taps, a tetszés
nem sokat számítana,
csak hogy boldog ő maga!
/Fordította: Tótfalusi István/
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
Az álomhoz
  2018-02-08 15:23:23, csütörtök
 
  William Wordsworth

Az álomhoz

Juhnyájra, mely egyenként ballag át
egy szűk hídon... záporra, méherajra
és vízesésre... szél és habmorajra...
fehér sík égre... sírna tóra... tág

mezőre... mindre gondoltam - s tovább
fekszem - álmatlan; - s már hajnali zajra
gyúl a gyümölcsös, zeng a bokrok alja
s az első méla kakukszó kiált.

Igy tegnap éjjel és két éje már
nem nyerlek én, óh Álom! drága, lanyha...
Ne kínozd azt, ki oly régóta vár!

Mi nélküled a reggel dús aranyja?
Jer, nap és nap között áldott határ,
friss gondolat s víg épség édesanyja!

(Fordította: Babits Mihály)
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
Tünemény
  2017-11-29 02:23:16, szerda
 
  William Wordsworth

Tünemény

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
Arany nárciszok
  2017-03-20 22:10:39, hétfő
 
  William Wordsworth

Arany nárciszok

Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol
boldogan, kitörve e szürke világból.
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
Szivárvány
  2017-03-18 16:10:13, szombat
 
  William Wordsworth

A SZIVÁRVÁNY

Ha fenn a szivárvány ragyog,
megdobban a szivem:
így volt, hogy kezdtem éltemet,
így van most, hogy év évre megy,
így legyen mindig, s meghalok
inkább, ha nem!
A férfi apja a gyerek;
hadd fűzze hát napjaimat
egymáshoz a természet-áhitat.

KÁLNOKY LÁSZLÓ
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
Lucy
  2017-03-18 16:08:47, szombat
 
  William Wordsworth

Lucy

Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem el.
Aki szerelemhez nem ért,
bölcsebb, ha nem figyel.

Üdébbnek láttam kedvesem
a nyár rózsáinál,
hozzá mentem, míg fényesen
sütött a holdsugár.

A holdat néztem hosszasan
a tágas rét felett;
a drága ösvényen lovam
frissebben ügetett.

Most a gyümölcsöst hagytuk el,
lábunk alatt a domb.
Lucy kunyhójához közel
járt már a holdkorong.

Egy szép álom, melyért szivem,
Természet, téged áld,
ringatott, míg tekintetem
a bukó holdon állt.

Lovam tovább nyargalt velem,
patáival dobolt,
s a kunyhó mögött hirtelen
eltűnt a telihold.

Mily kúsza eszméket sugall
olykor a szenvedély!
E pár szó tört ajkamra: "Jaj!
Ha már Lucym nem él!"

(Kálnoky László)
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
Táncoló tűzliliomok
  2017-03-18 16:05:28, szombat
 
  William Wordsworth

TÁNCOLÓ TŰZLILIOMOK

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

SZABÓ LŐRINC fordítása
 
 
0 komment , kategória:  William Wordsworth versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 119 db bejegyzés
e év: 1195 db bejegyzés
Összes: 10285 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2777
  • e Hét: 16890
  • e Hónap: 91461
  • e Év: 498875
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.