Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Örökölt csend
  2018-02-20 19:16:17, kedd
 
  Gál Éva Emese

Örökölt csend

Tested: idő szántóföldje, tavasz illatú föld,
fények útvesztője mindegyik barázda,
s fönt, a homlok forró lombjain
átsüt a kék, a végtelen.
Engedd,
hogy a körülkerített nappalokból
bár annyi maradjon szabad,
amennyit rábíz a képzeletre
a körülhatárolt értelem.


Fáj a csendnek, ha éles penge
gyanánt metszi ketté a szó,
mert van csend ami legyőzhetetlen,
van csend, ami kimondható,
van csend, ami olyan hatalmas,
mint az egész bolygó világ,
és van csend, amit vielned kell,
mint örökölt egyenruhát.


Állunk a csendben, várunk csendben,
Ahol ennyi vágy együtt hallgat,
ott a csend nem kimondhatatlan,
és rejteni
már nem lehet hatalmad.


 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Fohász
  2017-12-11 17:42:18, hétfő
 
  Gál Éva Emese

FOHÁSZ

Maradj örök értékünk drága Isten,
kétségeinkből támadj újra fel,
hevítsd lelkünk a megfeszített hitben,
mert jaj ! A testnek egyre hűlni kell ,

mert tenmagad sem válthatod fehérre,
ha hontalanná válik itt a szó,
fohászunk mindhiába tör az égre,
alatta fájdalmunk mindenható .

Jönnek , tűnnek korok és forradalmak,
ember kiált , elvérzik , avagy hallgat ,
sorsa vétkes , míg bölcsője hamis ;

Te mindenütt vagy , most sem lehetsz máshol ,
hát mentsd e tájat , mentsd a pusztulástól ,
hát mentsd meg vele , ments meg minket is !
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Óda a fákhoz
  2017-12-11 17:05:54, hétfő
 
  Gál Éva Emese

ÓDA A FÁKHOZ

A fák írják a legszebb verseket.
A szüntelenül múló kezdetetek
rímeit belesóhajtják a szélbe,
ha ujjaikról rázzák a havat,
ha virágzik szirma ráhavaz
a kert elmerengő tekintetére.

És írják a helytállás verseit!
A földet megszökni nem engedik,
gyökerük tartja össze a világot.
A látóhatárnyi, kicsi hazák
álmukban minden szent lomb-koronát
óvnak, mint egy valódi királyságot,
ami egymásba ment négy évszakot,
hogy folytathassa mindég ugyanott
a toborzást a nyári diadalra,
és túlharsoghassa az életet
egy tűnő, mégis örök pillanatra.

Most tavasz van: szerelmesek a fák.
Virágok vonnak rájuk glóriát,
s messze űzik a téli némaságot.
Lesz ősz is, mikor szerelmük elég,
és hamuszínűvé válik az ég,
hogy közönybe fulladjanak a lángok.

A helyben állásra ítéltetett
fák verssel róják tele a szelet,
betéve szavalja őket az élet.
Akkor is írnak, mikor fáj a fagy,
és ezer karjukba az ég szakad,
hogy ringassák a hűtlen messzeséget.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Mínusz
  2017-12-11 17:03:30, hétfő
 
  Gál Éva Emese

Mínusz

Elhallgatom hogy a teremtett tájat
Soha nem taposta magába fény
S a csúcsok amelyek lelkünkre hágtak
Sebet ütnek a valóság egén

Elhallgatom hogy nincs a szónak arca
Csak lélekfojtó szorítása van
Mert úgy ölel hogy magát megtagadva
A mögébújó csönd is arctalan

Elhallgatom hogy a semmit szerettem
Mert csak a semmi oly tökéletes
Hogy többletek mínuszát rejtve
Versben mondja ki mindazt ami elveszett

És végül letagadom hogy szerettem
Letagadom mert tagadja a vég
Azt a kicsi otthont a végtelenben
Amelyben Isten az emberiség
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Ima az emberért
  2017-12-11 16:49:17, hétfő
 
  Gál Éva Emese

Ima az emberért

Adj, Uram a léleknek fényvilágot,
a sötétségből tiszta kiutat,
amelyben megsemmisülnek a gyászok,
és irányra talál a gondolat.

Ha a fájdalom megnevezhetetlen,
a végtelen vele szerteszakad,
s elvesztegeti magát minden versben,
bárhogy őrködnek a hívó szavak.

Minden kusza, hogyha a cél homályos,
ha élni létezésnél nehezebb,
ha gondba satíroznak a hiányok,
és vergődik a lelkiismeret.

Azt add, Uram, amit egyre csak vettél:
a teljességet teremtő erőt,
ne legyen gyatrább a tökételetesnél
ember előtted s önmaga előtt.

Mondd! Te az örök tökély birtokában
miért teremtettél esetlegest?
Mért hagyod kínlódni ezer hiányban,
s ezer jajban az emberi nemet?

Mért adtál értelmet kérdőjelekhez,
ha kérdésre csak kétség válaszol,
s a gondolkodás, mint egy kapott jelmez,
hősét, s szerepét nem leli sehol?!

Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz,
más világban más embert, más jelent,
s olyan lelket a fénylő virradatnak,
ami sokszorozza a végtelent.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Határszonett
  2017-12-11 16:48:29, hétfő
 
  Gál Éva Emese

Határszonett

Határol: az emberi értelem.
Nagyon kicsi, mégis hatalmas ország,
mert minden szomszédja oly idegen,
mintha nem is világok határolnák.

Hiába eseng az ész vízumért
egy jól elképzelt világútlevéllel,
önmagán túlra ember még nem ért,
ahogy maga fölé a csönd sem ér fel,

s minden utazás tétje az a táj,
ami a határokon túlra vár,
hogy ismerős legyen az ismeretlen.

Ahol végtelentől szakad a vég,
a képzeletünk átsuhanna még,
de értelemmel már követhetetlen.
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Ének
  2017-12-11 16:47:26, hétfő
 
  Gál Éva Emese

Ének

A földre hullt és összetört az ének,
ami lekottázta a messzeséget,
a világ némává zsugorodott,
és a hatalmát kikiáltó csendben
és mégis dallamokra emlékeztem,
melyek átölelik a távlatot,

s utat köveznek egymáshoz a lélek
fennsíkjain átsuhanó igéknek,
hogy találkozzon ezer gondolat,
s embert emberért éltető vágy, érzés,
hogy soha ne szűnjön meg a kísértés,
melyben szellem és szerelem szabad!

Most a dallamok szilánkjait mentem,
illesztgetem össze az életemben,
s nem tudom, lesz-e teljes énekem,
de te, ki fölhangoltad a világom,
s kitől fényévnyi messzeségre fázom,
megbocsátod-e a csendet nekem?
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Ének
  2010-06-23 16:42:00, szerda
 
  Gál Éva Emese

Ének

A földre hullt és összetört az ének,
ami lekottázta a messzeséget,
a világ némává zsugorodott,
és a hatalmát kikiáltó csendben
és mégis dallamokra emlékeztem,
melyek átölelik a távlatot,

s utat köveznek egymáshoz a lélek
fennsíkjain átsuhanó igéknek,
hogy találkozzon ezer gondolat,
s embert emberért éltető vágy, érzés,
hogy soha ne szűnjön meg a kísértés,
melyben szellem és szerelem szabad!

Most a dallamok szilánkjait mentem,
illesztgetem össze az életemben,
s nem tudom, lesz-e teljes énekem,
de te, ki fölhangoltad a világom,
s kitől fényévnyi messzeségre fázom,
megbocsátod-e a csendet nekem?
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
Fényhaza
  2010-06-23 16:41:18, szerda
 
  Gál Éva Emese

Fényhaza

Hazámmá váltom ezt az éjszakát
szőlőlugassal, tücsökcirpeléssel
itt, ahol egy égő rajzol határt,
hogy országként küzdjön a vaksötéttel,

mert csak e lompos, nyári éjszakán
találok erre az itthoni csendre,
amelyben elcsitul minden hiány,
ami rátaposott a végtelenre.

Míg a szél pengeti a lombokat,
és a holdfény szertecsurog a földön,
lugasom a világból kiszakad,
hogy saját fénykörébe börtönözzön,

és teremtett hazám rabja legyek.
Tán e kicsi világ nélkül hazátlan.
Gondolatok, fény, szőlőlevelek
kényszerítnek, hogy a határt lezárjam,

s a mindenség csak szomszédom legyen.
Mintha kiválni módomban is állna,
míg véges és parányi életem
rendjének álom minden szabadsága!
 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 1655 db bejegyzés
Összes: 10736 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1047
  • e Hét: 6244
  • e Hónap: 28202
  • e Év: 665013
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.