Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Deák Mónika: Vízió
  2017-01-18 07:58:41, szerda
 
  Deák Mónika:

Vízió


Csak egy csepp víz volt, mit ajkadról loptam,
a rózsa csókja még arcodon dorombol,
s előbújnak lassan, mint ébredő titkok
a finom vágyak egy rejtett dobozból.

Selymet becézel a szemtelen éjbe,
parazsat táncoltat egy izzó szalmaszál;
majd a szikra íze végül összekóstol,
s két remegés közt szerelmet inhalál.

2014. május 19.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Útvesztő
  2016-11-23 08:24:29, szerda
 
  Deák Mónika:

Útvesztő


Begombolt évek alatt betalált dogmák,
mint kopott GPS, ha nem tudtam az irányt,
úgy terveztek velem, ha rossz volt a tábla,
vagy ha már nem bírtam az oxigénhiányt.

Most bolyongva járom a nagy ismeretlent,
gyűrött szándékom zsebembe varrva,
a holnap fogadott rám egy marék garast,
hitem a gesztenyét hátha kikaparja.

Ám csorognak bennem a hamuszín napok,
mókuskerék pörget percórákat,
a pulzus csak szalad, de akad a ritmus;
a peron hideg, és lerobban a járat.

Szeretnék egy napra kicsit gyenge lenni,
Csak nyugodtan lenni tehertelen.
Néha belesírok, s görnyedt küzdelemből
vad súlyaim alatt péppé csendesedem.

Majd szoros torkomon megfeszül a szándék,
hogy a padlóról újra és megint,
hogy tenni kell hittel, és hegyeket mászni,
mert a felelősség csak előre tekint.

De mondd, ó, Istenem! Meddig bír az ember?
Feszült inak, hogyha szakadoznak...
Meddig lehet járni karcos pengeélen,
ha a sok sebtől csak véresebb a holnap?

Rég elfáradt rajtam a temérdek álarc,
mosolyokkal fedett, torz büszkeség.
Vasruhám is kopott, túl régóta hordom.
Rozsdamarta hitem az elevenbe ég.

Begombolt éveim, mint rám gyógyult terhek
vonszolnak tovább, míg el nem hagynak.
Térerőm halovány, az iránytűm törött,
vak koldusa leszek a nyűtt céltudatnak.

Budapest, 2015. május 21.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Aztán elhalkulunk...
  2016-11-22 08:44:21, kedd
 
  Deák Mónika:

Aztán elhalkulunk...


Aztán elhalkulunk...
Kopott bársonyát az ég ránk takarja,
s csillagot repít szemünkre az éj.
Néha hiszem, hogy egyszer újraébredünk,
s gyűrött életünkből kivonhatjuk a mínuszokat.
Illúziók.
Néma ígéretek a vérszívta létből.
Benne keringenek a napban,
de sugarai földet nem érnek.
Aztán már mindegy.
Álmainkról lehullnak az izzó selymek,
továbbsiklanak egy oltó vízesésbe, -
s maradunk csupaszok, ismeretlenek,
fonnyadt májusok egy nyomott világban.
Aztán elhalkulunk...

Budapest, 2016.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Csak szólamok...
  2016-11-16 05:22:32, szerda
 
  Deák Mónika:

Csak szólamok...


Ezer csöndből egy mondat vehető.
- Csak odaszúr, csak hívogat.
Ezer bókból egy álomszerető
- Csak idehúz, csak simogat.

Ezer könnyből egy folyó kanyarog.
- Csak idefut, csak elszalad.
Ezer holdból egy éjjelt akarok
- Csak föld fölött, csak ég alatt.

Ezer színből egy nagyon egyszerűt,
- Csak hamisan, csak igazán.
Ezer könyvből egy szikra gyöngybetűt,
- Csak lelkemért, hogy megtalálj.

Ezer fényből egy bogárkarikát.
- Csak összefűz, csak körbeég.
Ezer hitből egy csókba lobbanást,
- Csak tűzbe olt, de büszke még.

Ezer vércseppből tüskés madarak.
- Még nász a tánc, de véget ért.
Ezer érzésből csak egy dal maradt...
- Csak szólamok egy sóhajért.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Csak sután szerettelek
  2016-11-15 04:19:15, kedd
 
  Deák Mónika:

Csak sután szerettelek


Csak sután szerettelek. Egyszerű barátsággal.
Majd szívem fodraira rátűzdelted magad,
s más lett. Valami furcsa hiányba löktél,
a gondolat percenként hozzád szaladt.

Csak sután szerettelek, egyszerű konoksággal,
ésszerűnek tűntek a bugyuta frázisok,
hogy mások vagyunk, hogy csak korrektül lehet...
De valahol bent már ébredt egy titok.

Csak sután szerettelek, de bonyolult a világ,
s fojtó hiányod már a vérkörökben kering,
ám késve érkezett a gyűrt felismerés,
s a múltban vesztek el vad reményeink.

Csak magamban szeretlek, már rég nem beszélsz hozzám.
Fényképről szövök lelkemnek álmos meséket,
s hogy könyvem lapja voltál, köszönöm neked.
S kérlek, bocsásd meg a széthullt büszkeséget.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Áruló
  2016-04-27 15:28:05, szerda
 
  Deák Mónika:

Áruló

Feléledtem sokszor romjaimból,
de erőm fogytán, egyre gyengülök.
Tárt szívemben szétroncsol a penge,
reményt veszítve kardodba dűlök.

Egyszerű játék: mester és bábuk.
Taktikáiddal tele a világ.
Álarcod alatt rongy-árulással,
érdekálmaid visznek csak tovább.

Lépj hát mögém, és légy a gyilkosom!
Döfj hátba, mint tetted annyiszor már!
Szememből könny, ezer sebből vérzik.
A múlt a borból vizet prédikál.

(2012. december 30.)
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Félember
  2016-04-16 06:42:55, szombat
 
  Deák Mónika: 

Félember

Csak a csönd maradt két hang között,
a zene itt hagyott, elköltözött.
A film elszakadt poros ég alatt,
nincs több erő, hogy összevarrjalak.

Csak a csönd maradt, jégszívbe zár,
álmot temet fekete gyászruhám.
Eltört világ, requiem-ördögök,
zsibbadva húz, visznek a vérkörök.

Csak a csönd maradt, toll-táncba von.
Sejttámadás - de fura fájdalom.
Félszív dobog, kopog a rímeken;
új vonat vár, vezet a síneken.

Csak a csönd maradt, könnyebb vagyok,
lélekdarab - most kicsit elhalok.
Tépett lapok, rajtuk az életem -
könny-napokból szakadva érkezem.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Falak
  2015-06-16 05:50:43, kedd
 
  Deák Mónika:

Falak


Árny vagyok csupán, kusza semmiség.
Belőlem többé nem szürcsölsz napot.
Emlékszellemek harapásával
csak remény-lelkedet ámíthatod.

Lám, könny lettem izzó parazsadban,
illó arany, puha hamuágyon,
de elalszom, ha nem táplál hited,
s fényemet is a magányba zárom.

A véletlenek furcsa halmából
a varázs is csak lábnyomot hagyott,
mert büszke félszünk visszatáncolva
nem vállalta fel a kockázatot.

Gyűrve pihegnek szétszórt napjaink,
filmbe égett lélekdobbanások,
s a visszazárt falak könnyszeméből
óvatos vágyunk is elszivárog.

De megéri-e, ha a csend feszít,
és álmatlanul kattog a kerék?
Szilánkra törnek porcelán álmok,
s színt váltanak a rózsaszín mesék.

Egymáshoz ragadt lélekrongyaink
túlélnek-e még több áldozatot,
s vajon megéri-e cipelt görccsel
mocsárba gyúrni a káprázatot?

(2015. május 12. - Budapest)
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Evolúció
  2014-11-17 07:45:38, hétfő
 
  Deák Mónika:

Evolúció


Még éjjelbe karcol a szárnypróbálgatás.
Kopott percek között botorkál az élet...
Élet? Vagy csak zsibbadt zombilét vajúdás? 
Gödrök alján ragadt sírhatnék-ítélet.

Külső akaratgömbök nyomják a tarkónk,
lassan elszáradnak a motivált szavak, 
s kipukkanunk, mint szivárvány buborékok -
a világ változik, a gének oszlanak.

Szagos szózatokat énekel a doboz,
ix arcokra vetett bárgyú függönymesék,
s benne szunnyadozik a téboly-szakadás.
A színre odafönt fehéret festenék.

Csontvázak potyognak dohos szekrényekből,
kutyák vonyítják a szólammaradékot;
a hátunk tovább görbül, kinek, mi miatt.
Ráncok sűrítik az ezredszakadékot.

Kafka-változás, komplett evolúció,
a belső gömbök meg tovább zsugorodnak.
A bábok között hangyák, szalmaszál álmok -
kőbe zárt ember marad az utókornak.
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
Deák Mónika: Kiút
  2014-10-31 06:02:38, péntek
 
  Deák Mónika:

Kiút


Porszemnyi létünkkel élünk a mának,
Múltbéli csónakok rozsdákba zárnak.
Léptünket mossák a víztelen partok;
Jönnek még, vissza még ismerős arcok.

Széttépett lapokon lépdelünk csendben,
Rongyos ruhákból font úri keresztben.
Hurcoljuk gúnyánkat gúnyokat tűrve,
Szívemben álmaim - szavakba gyűrve.

Kidobni nem merem, súlyos hatalma.
Zsebembe tenném, félek, belehalna.
Kifelé ébredne, neki a szélnek,
Betűje lenne egy új bekezdésnek.

Keserű sebeket hagynék a járdán,
Erőtlen küzdelmem bilincsbe zárnám.
Szabadon, levegőt, amnéziával!
Örömöt etetnék ambróziával.

Szeretve lenni és mindig szeretni,
Könnyező imákat homokba vetni.
Lezárni, lapozni, gyújtani lángot,
Gátakat törni, letépni a láncot.

Csak élni szeretnék, megélni magam,
Álarcom levetni maradéktalan.
Meggyötört utamról békébe térni,
S szívhúron végre örömöt zenélni.

(2014. június 27.)
 
 
0 komment , kategória:  Deák Mónika  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.