Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 93 
Ugró Éva Anna/ POET/ : Márciusi kikelet
  2017-03-23 13:00:24, csütörtök
 
 
Márciusi kikelet,
Sejtelmesen igézget.
Rügy pattog az ágakon,
Éber fákon, bokrokon.

Újra zöldül a világ,
Harsányak már a trillák.
Virágok körös-körül...
Illatfelhő szétterül.

Vágyón lüktet az élet,
Szabadabb lett a lélek.
Repül, mint a pillangó,
Dalol, mint a kis rigó.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Várnai Zseni: Csodák csodája
  2017-03-16 06:25:07, csütörtök
 
 

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Ligeti Éva /POET/: Tavasz fuvallata
  2017-03-12 10:52:25, vasárnap
 
  Márciusi szellő lenge fuvallata
simogat, táncoló virágok illata
körbeleng, magával ragad zümmögő határ,
csivitelésével a cinegemadár.

Só-foltos utcán a tél levedlett bőre,
fodrozódó tócsa felfeszül a kőre,
szökellve lépem át a fénylő pocsolyát,
míg arcomra festi nap aranymosolyát.

Tudom, hogy ez még csak a tavasz kezdete,
halk sóhajom, akár a föld lélegzete,
zsongás, rügyfakadás, jussából kanyarít
viruló kikelet, s lágyan elandalít.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Pődör György/Poet/: Tavaszi Csalogató
  2017-03-07 15:36:00, kedd
 
 

Bújj, bújj, hóvirág,
olvad már a hóvilág,
vár rád, ki szeret:
tavaszidő-kikelet.

Szólj, szólj, kismadár
a dalodnak nincs határ,
mindig odaszállj,
hol nem sír soha száj.

Süss, süss, napsugár,
nem nő más fa, csak sudár,
hol nincs, ott ne várj,
árnyékodhoz sose állj.

Búgj, búgj, kis galamb,
szíved verjen, mint harang,
hol vár a párod,
ég kékjét vele járod.

Fuss, fuss, kis patak,
messzi tájak hívjanak,
hol majd megleled
az ölelő tengered.

Jöjj, jöjj, szép tavasz,
pezsgő szívem légy ravasz,
súgj-búgj kedvesen,
amíg titkod keresem.

Hívj, hívj, messzeség,
mi elmúlt, sem veszteség,
újra kamasz már,
ki tél után tavaszt vár.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Szabó Lőrinc: Pocsolyák
  2017-03-06 16:07:07, hétfő
 
 

Esett. Megint kisütött. Szanaszét

tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,

nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,

a fekete Föld egy-egy ablaka,

s az Ég beléjük oly mélyre esett,

hogy szédítette a rémült szemet

s egy pillanatra elhitette, hogy

lent valahol egy másik ég ragyog,

igen, egy másik: az, amelyik a

talpunk alatt szikrázik: Számoa

vagy hogy is hívják azt a szigetet,

mely valahol épp alattunk lehet:

annak az ege tátongott felém,

vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,

oly gyönyörű, gyémántkék áradás

rohant meg lentről, olyan ragyogás

csapott elő, és olyan hirtelen,

hogy azt hittem, mindjárt beleesem,

és csak kápráztam és szédültem és

oly jó volt e gyönyörű tévedés,

hogy sokáig eljátszottam vele

s szerettem volna mutogatni... De

aztán, mégis, nem szóltam senkinek:

kinevettek volna az emberek,

míg most, versben, elhiszik a csodát,

a valóságot: hogy a pocsolyák

tükrös fényükkel a tavaszi napban

kilyukasztották a Földet alattam!
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Áprily Lajos: Március
  2017-03-03 20:05:54, péntek
 
 
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Böröczki Mihály
  2017-03-03 11:32:05, péntek
 
 
Most már visszavonhatatlanul tavaszodik:

MÁRCIUS

Csirregnek a madarak,
csőrük csippjén rügy fakad,
ringalózva táncra kél
füttyös taktussal a szél,
hegyen, völgyön lobban át,
ropja bokor, ropja ág,
s amíg ezt a sort írom,
ki-kibomlik pár szirom,
szégyenlősen, mint ki fél,
előbukkan sok levél,
s zöldet csókol - ősi juss -
arcukra a március.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Áprily Lajos:Nő már a nap
  2017-02-25 17:50:06, szombat
 
  Áprily Lajos: Nő már a nap

Ember, ne félj: nő már a nap!
A jégfogú szél nem harap.

A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.

A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.

A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.

A déli szél kürtjébe fú,
léggömbbel játszik egy fiú.

Most elszakadt a gömb-zsineg
s gömbje boldogan lebeg.

Ringatja a tavasz szele-
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Lejkoné Kristóf Olga/POET/: Mint gyermek
  2017-02-23 18:31:11, csütörtök
 
 

Gondolataim távolban járnak,
nézem a kopasz, lombtalan fákat.
Sóvárgó szívem szép tavaszt várja,
úgy vágyom meleg fény sugarára!

Vágyom a méhek zümmögésére,
fák és virágok ébredésére.
Vándormadarak érkezésére,
ébredő tavasz zsendülésére.

Várok, mint gyermek a kedves szóra,
induljon már a tavaszi óda!
Sétáljak újra virágos réten,
ragyogjon a Nap a kéklő égen.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Szuhanics Albert: Megfagyott a rózsaszál
  2017-02-21 09:38:30, kedd
 
 
Megfagyott a rózsaszál
jégvirággá válva,
ám belebújt szirmába
nyári nap sugára.

Szivárványos kristályban
izzó vörös rózsa,
lányok üde ajkain
szívszerelmes nóta.

Könnyezne víg harmatot
hajnal fénydalára,
jégkirálynő szirmait
kék szívébe zárta.

Szürke az ég, didergünk,
tél bilincse rajtunk,
tarka színű kertekért
fohászkodik ajkunk.

Ez a vérző rózsaszál
jégkristálynak foglya,
kikelet friss álmait
szíveinkbe vonzza.

Debrecen, 2017. február 7.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 93 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 87 db bejegyzés
e év: 290 db bejegyzés
Összes: 1592 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 368
  • e Hét: 1074
  • e Hónap: 11960
  • e Év: 31994
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.