Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 104 
Petőfi Sándor: ERDŐBEN
  2017-07-20 19:22:42, csütörtök
 
 


Sötétzöld sátoros

Erdőben járok.

Kevély tölgyfák alatt

Szerény virágok.



A fákon madarak,

Virágon méhek.

Ott fönn csattognak, itt

Lenn döngicsélnek.



Nem rengedez sem a

Virág sem a fa;

Hallgatják a zenét

Elandalodva.



Vagy alszanak talán?

Elszenderedtek?...

Megálltam én is és

Mélán merengek.



Merengve nézek a

Patak habjára,

Melynek nyílsebesen

Rohan le árja;



Fut, mintha kergetné

A felleg árnyát,

A fellegét, amely

Fölötte száll át.



Ekként kergettelek,

Ifjúi vágyak!

Árnyak valátok, el

Nem foghatálak - -



Menj, menj, emlékezet!

El is feledtem,

Hogy e magányba én

Feledni jöttem.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Lejkoné Kristóf Olga /POET/: Szent természet
  2017-06-20 10:09:16, kedd
 
 
Szent természet, istenséged
ott lakik a fellegekben,
fákban és a tengerekben,
patakokban és hegyekben.

Egyszer szépséged csodáljuk...
máskor pusztításod bánjuk.
Zabolátlan energiád
mindenkor féli a világ.

Ha az eged elsötétül,
fergeteges roham készül.
Fénnyel harcol a sötétség,
a magassággal a mélység.

Erőd lesújt, vagy felemel...
minden lábad előtt hever.
Bámulatos jelenléted
űzi az egyedüllétet.

Energiád honnan nyered?
Mondd, ki szövetkezett veled?
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Kerecsényi Éva /POET/: Nyári képeslap
  2017-06-14 13:06:49, szerda
 
 
Csendben csordul ki méze a nyárnak,
édes csókjával köszön a mának,
könnyed kísértés, perzselő álom,
jeges csábítás olvad a számon.

Tollát, ha mártja Nap aranyába,
csodát varázsol kitikkadt tájra,
érettre színez búzamezőket,
rajzol az égre bárányfelhőket.

Feltüzel szíveket, szinte éget,
ingujjra vetkőzik fázós lélek,
ajkadon érzed ízét a nyárnak,
buja vágyát fülledt éjszakának.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Horváth Edina /POET/: A természetben...
  2017-06-11 21:08:01, vasárnap
 
 

Mily jó a természetben!
A tarka pillangó, a sárgarigó.
Mily kellemes hallgatni csendben,
Mikor zűrzavar van a fejben.

Milyen jó a zavaros időben
A parkban, a kis padon megpihenni.
Akkor jó finomakat inni-enni,
A terheket letenni és elengedni.

De szeretem a Vivaldit, oly szép,
Amikor hideg van vagy meleg,
Akkor közben megjelenik néha egy kép,
Majd kiülők a teraszra egy kávéval.

Oly csodálatos nékem az élet,
Nem torzós, hanem derűs ítélet.
Mert oly szép a nagy természet,
Az Isten alkotta, remek művészet.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Petőfi Sándor: A felhők
  2017-05-26 21:15:21, péntek
 
 
Ha én madár volnék: örökké
A felhők közt szállonganék.
Ha festő volnék: egyebet sem,
Csupán felhőket festenék.

Ugy kedvelem én a felhőket!
Megüdvözlöm mindegyiket
Érkeztekor, s elmondom néki
Távoztakor: isten veled.

Oh nékem olyan jó barátim
E tarka égi vándorok.
Ugy ismernek már, hogy talán még
Azt is tudják, mit gondolok.

Oly sokszor néztem én őket, ha
Szép halkan szenderegtenek
A hajnal és az alkony keblén,
Mint ártatlan kis gyermekek.

És néztem őket, hogyha jöttek
Mint haragos vad férfiak,
Hogy a viharral, e zsarnokkal,
Élet-halálra vívjanak.

És néztem, hogyha virrasztott a
Beteg ifjú, a holdvilág,
S ők halvány arccal ezt, miként hű
Lyánytestvérek, körűlfogák.

Láttam már minden változásban,
Melyen csak általmentenek;
S akármikor s akárhogy látom,
Mindég egyformán tetszenek.

Miért vonzódom úgy hozzájok?
Mert ők lelkemnek rokoni,
Mely mindig új s új alakot vált
S mégis folyvást az egykori.

Lehet még másban szinte hozzám
A felhőt hasonlítani:
Vannak neki, miként szememnek,
Könyűi és villámai.

Pest, 1847. február
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Ady Endre: A tó nevetett
  2017-05-22 14:08:12, hétfő
 
 

Alkonyban szálltunk

Együtt a tavon,

Idegen ölű,

Ringató ölű,

Félelmes ölű,

Mélyvizű tavon.

Régi kínoknak

Bús köntösében

Úsztunk a tavon

S az éjre vártunk.



Öreg hajósunk

Karja reszketett,

Havas ormokról

Zúgtak a szelek,

A tó harsogott,

Hívott, kiabált,

Zúgott, jajgatott,

A tó nevetett.

Szálltunk, hajóztunk.



(A kínjainkat

- Súgtam csendesen -

Oldjuk végre fel.

Szent sír ez a tó,

Szerelmes karú,

Titkot őriző.

Ez ölelni tud,

Örökre ölel

És áldva ringat.

Nem tudja senki,

Ha ő átkarol,

Zuhanjunk, gyere.)

Ő néz, néz reám

És búsan tekint

És vágyón tekint

A partok fele.

Szállunk, rohanunk:

Óh, menni, menni,

Óh, élni tovább,

Bús kínok alatt

Járni, szenvedni,

De lenni, lenni.

A tó nevetett

Utánunk vadul,

A mélyvizű tó,

Idegen ölű,

Szerelmes ölű,

Áldott karú tó.

A tó nevetett

S bármerre megyünk

Azóta mindig:

Minden alkonyon

Halljuk nevetni.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Papp Viola /POET/: Kidőlt fa a Bükkben
  2017-05-21 14:46:29, vasárnap
 
 
Csak fekszik alant,
a gyűrt avaron,
nyugodt és békés,
egy test a napon.

Törzsén lágy moha,
simítja a szél,
nem kel fel többet,
sírhantja a mély.

Korhadó lelke
a földbe hatol,
új magot ébreszt,
s kihajt valahol.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Radics Ferenc /POET/ :Egy diófa emléke
  2017-05-21 14:05:10, vasárnap
 
 
Ifjú diófa volt, szép dísze a kertnek,
harmincéves korban ilyen növény gyermek.
Tűző Nap ellen árnya menedék,
madarak pihenték ágai rejtekét.
Levelei között bogarak bújtak,
békés léte felett évszak idők múltak.

Bűne annyi volt, hogy levelét szórta,
hisz élete része ez szép ősz idején,
hogy teste árnyat adott a földnek,
enyhülést nyújtva ziháló tüdőnek.
Mert ágain sokszor apró dió termett,
nagyobbat adni kért volna türelmet.

Barbár gondolat ötlött a fejbe,
hogy szív ezt hogy is hagyhatta jóvá,
ostobaság hályoga ült ki a szemre,
gyilkos eszközt adva durva kezekbe.
Gépfogak tépték szép erezett húsát,
hogy tomboló lángok fagy ellen marják.

Legalább összeadták volna tölggyel,
mely adott volna hozzá glóriát,
testébe faragtak volna képeket,
őrkapuként állna századokon át.
Készült volna belőle hordó,
mely szőlő vérét óvva fogja át,
vígnak, búsnak italoltárán
feláldozta volna újborát.

Nimfák hullattak levélkönnyeket,
bogarak siratják madarak gyászát,
gyomot visel a föld, szép virágok átkát.
Haldokló fa lelke átkozza gyilkosát,
kivághat fát, de nem tűzre diót,
fázzon a tűz mellett lelketlen idiót.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Szombati Tibor /POET/: A réten
  2017-04-25 11:43:25, kedd
 
 
A világ szépsége bensőmön átragyog,
minden, ami engem régen meghódított,
jóságos sarjával együtt beivódott,
meghitt érzéssel, mint magzat, mikor mozog.

Rét közepén állok, karjaim kitárom,
érzem a természet illatát, a tavaszt,
simogató a nap, s lenge szellő fakad,
madarak dallama a fán, fuvolákon.

Lelkem meztelen lábbal érez harmatot,
kis fűszálakon nedves permetje csillog,
minden szikra cseppjében galaxis forog,
piciny szemeikkel nézik a holnapot.

Lüktet a csend, hallgatom békés dallamot,
kezem leeresztem, lassan lehajolok,
lágyan elsimítok néhány nézőpontot,
ami nemsoká mind párán felszállhatott.

Lelkem nyitott, beenged mindent, ami szép,
az egyensúlyban lévő külső szólamot,
árvalányhaj lengését, virágillatot,
a táj szívvel hozott festményén álomkép.

Lepihenek, fekszem, csukott szemmel vagyok,
alszom, utolsó sóhajom messze repül,
ezzel aki lettem, itt van minden belül,
megálmodok talán egy még szebb holnapot.
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez
  2017-04-08 16:17:43, szombat
 
 
Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok - ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.
Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek ...
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibújtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irígyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek ...

Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!
 
 
0 komment , kategória:  Természet  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 104 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 481 db bejegyzés
Összes: 1783 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 350
  • e Hét: 2374
  • e Hónap: 8949
  • e Év: 81655
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.