Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Meggyesi Éva :Ha öreg leszek
  2017-03-18 15:07:07, szombat
 
 

Ha öreg leszek, és dús hajamba
számtalan szürke köd vegyül,
akkor is épp úgy élni fog majd
szívemben szikra és derű.

Ha arcomra sűrű, mély barázdát
rajzol az idő vasfoga,
akkor is épp úgy szeretem majd,
akik nekem oly fontosak.

Ha fáradt leszek, és tört erővel
reszketve indulok feléd,
ölelj csak át. Erős karodból
új erő sugárzik belém.

Nem szólok semmit. Mégis érzed
milyen fontos, hogy itt legyél,
akkor is, ha már két szememben
nem izzik úgy a szenvedély.

Akkor is épp úgy szeretlek majd!
Csak már csöndesen, türelmesen,
ahogy az éj teríti széjjel
sötét ruháját csendesen.

Hiszen amikor átölellek,
mindig rám tör az érzelem!
Épp úgy, mint mikor hosszú útról
fáradtan hazaérkezem.

Nem is tudom, hogy mért szeretlek,
csak annyit érzek, hogy jó veled!
Ne engedj többé messze mennem!
Ne engedj el, mert elveszek!
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
József Attila: Majd megöregszel
  2017-03-18 14:39:44, szombat
 
 

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Palotai János /POET/: Fittyet hányok
  2017-03-13 19:13:04, hétfő
 
 

Remélem, betartom...

Szilveszterkor azt fogadtam,
nem adom fel, sok dolgom van.
Megtervezem napjaimat,
minden napra egy feladat.

Egyik napon unokázom,
a másodikon horgászom.
Pihenek a következőn,
sétálok a friss levegőn.

Egy-két napon takarítok,
néhanapján bevásárlok,
és ha marad szabad napom,
élményeim versbe írom.

Így lesz ez majd szilveszterig,
nyugdíjas időmből kitelik.
Akkor újabbat fogadok,
vénségemre fittyet hányok.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Ördög Attila: Lecsendesedés
  2017-03-10 18:09:56, péntek
 
 
Tavaszok hívó szavára,
Álmok hajszolására
Vándorló vad voltam.
Tengertől hegycsúcsig,
Mosolytól bánatig
Mindent megjártam.

És most elfáradva görbülök mások akaratára.
Ahogy öreg holló száll diófa ágára,
Szárnyam oly könnyedén már nem lebben,
A hangok elültek, lecsendesedtem.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Ady Endre: Várás a Tavasz-kunyhóban
  2017-03-04 18:22:59, szombat
 
 
Gyep-trónján a Tavasz-kunyhónak
Öreg csont, újra itt ülök.
Tágult szemekkel és nyugtalanul
Hevülök.
A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: mult. Tetője: vágy.
S avarra vetve gúnyosan, puhán
Kész az ágy.
A Zavar, a Tavasz leánya,
Minden sarokból rám nevet
S bedudolnak ős, trágár dalokat
A szelek.
Ez az a nász, amit igérnek
S amit soha meg nem kapunk.
,,Holnap", sugja a végső Tavasz is
S meghalunk.
De várok a Tavasz-kunyhóban
S a nász-vágy mindig tegnapi:
Elment örökre vagy sohse jön el
Valaki.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Várnai Zseni: Szolgálj,szívem!
  2017-02-20 21:09:45, hétfő
 
 

Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Bogár Gábor /POET/: Öregség
  2017-02-15 14:27:27, szerda
 
 

Homály bújik ki az éjből -
úgy lehet, talán a reggel...
s mentemben a mosdó felé
vánszorog szembe egy ember.

Még utolsó álmom oson
ki zilált agyamból éppen;
s szemben, a fali tükörben
megjelenik tükörképem.

"Ó, hát ő volt a vánszorgó!" -
ismerem fel meglepődve.
Valahonnan ismerős már,
csak furcsa a ráncos bőre.

Jól megnézem s megszólítom:
"Ajjaj, hogy nézel ki, ember?"
De nem felel, nagyot ásít,
és néz rám bedagadt szemmel.

"Ne haragudj, az a ritkás
szőrgubanc mi a fejeden?"
"A hajam volt valamikor,
nők számára veszedelem."

"Igen? Na és mondd csak, amott,
középen a vékony vonal?"
"Érzéki ajkamra célzol?
Látásoddal lehet a baj."

"És a rengeteg mély árok
homlokod és orcád között?"
Ó, kapcsolok: ugrat engem.
Elmegyek, s nem is köszönök.

De sajnos, arcmosás után
tükrömben, a mosdó felett
ugyanezt az arcot látom,
így hát végképp megdöbbenek.

Ennek csak a fele tréfa:
akkor ez itten én leszek.
Csak egy éjt aludtam volna,
vagy hosszú, hosszú éveket?
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Gréczi Józsefné /POET/:Elhamvadt a tűz
  2017-02-01 20:34:15, szerda
 
  Elhamvadt a tűz,
Mely hatalmas lánggal égett,
Csak picinyke láng táncol
A parázs tetején.

Még néha egy fuvallat
Megtáncoltatja,
S fellélegzik a parázs,
És egy pillanatra felcsap a láng.

Ám rövidke idő,
Míg hatalmas a lángja,
Hirtelen elalszik,
És már csak a parázs izzik.

Elhamvadt a tűz,
Mely hatalmas lánggal égett,
Már csak a parázs melegít.
De lassan az is kialszik,
S hamuvá válik, és elfújja a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Pődör György /POET/: Elröppent évek
  2017-01-27 19:16:47, péntek
 
 

Vers a szépkorúaknak

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.

Istenem!

Hogyan mutassam meg nekik,
hisz minden élet egyetlen,
mitől kedvüket nem szegik,
hogy gyönyörű és kegyetlen!

Minden napja egy ajándék,
mondogattuk is hajdanán,
de most lüktet a halánték,
s testünk fáj sok-sok hajlatán.

Velünk fáznak a hajnalok,
sokunkat kikezd a magány,
gyógyszer kell, jelzik a bajok,
remény, segély cincog: - Talán!

Hogy vagy? Kérdik: - Egyre jobban!
Kevés a szánkon a panasz,
Szívünk néha rosszul dobban,
tudjuk már, erre nincs tapasz.

Néha nehéz a mozdulat,
s lekezel a szó, hogy "öreg",
ki megtette már az Utat,
látja kereszten a szöget.

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.

Istenem!

Ha néha tükrödbe nézek,
a méz régi ízét érzem,
azok voltak édes évek,
néhány fillér volt a pénzem.

Régen elmúlt az az idő,
hogy mi voltunk az ifjúság.
Lassan őszből a tél kinő,
az álom mégsem hiúság.

Észre sem vette az ember,
eltelt az a sok évtized,
gondja, munkája volt tenger,
titkon várta, a sors fizet.

Az életben megtanultuk,
mi a munka és becsület,
tisztességet mindig tudtuk,
erre intett a feszület.

A kor vagy a kór teszi talán,
néha lelkünkre ül kétely,
merengünk otthonon, hazán,
s üres a gyógyszeres tégely.

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.

Istenem!

Hogyan mondjuk el mi nekik,
hogy szeressék az életet,
csak a szépet és jót teszik,
már megértik a lényeget.

A múltat is becsülni kell,
általa szép a ma s jövő,
hazugságot nem tűrni meg,
s az élet is nagy cselszövő.

Unokánk szemünkbe néz,
jó volna neki egy tanács,
mondjuk csak bátran, bár nehéz,
saját kéztől sül jó kalács.

Mi pedig, akik itt vagyunk,
töltsük boldogan a napot,
öröm szóljon, ne a bajunk,
hát mulassunk egy jó nagyot!

Ha majd eszedbe jut újra,
hogy fájó élet nem becses,
ha szívedet kétely fúrja,
ne hidd, hogy nem volt érdemes!
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Pődör György /POET/: Téli absztrakt
  2017-01-22 08:47:22, vasárnap
 
 

Jéglánc tartja csak a rozsdás ereszt.
A bedeszkázott ablak űrbe harap,
s a nyomor rongyokból füstöt ereszt.
Szakadt tetőn sem tiszta a hókalap.

Fényesre kopott olvasó, kereszt,
az asztal rozoga, kent pozdorjalap.
Beázás foltja már falat repeszt,
bár elfedi egy gipsz vakolatdarab.

A kályha a nedves fától szipog.
Egy kép a falon - por és légypiszok -
a nagyágy fölött függ. Jézus arca tán:
Kitárt szív - rajta töviskoszorú.

A póktalan pókháló homorú.
Boldog idők tanúja volt hajdanán.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 82 db bejegyzés
e év: 285 db bejegyzés
Összes: 1587 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 591
  • e Hónap: 11477
  • e Év: 31511
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.