Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Uzelman János/POET/: A vén poéta
  2017-12-14 14:46:42, csütörtök
 
 
Jó apámmal kaszáltunk a réten
egy napsugaras nyári reggelen,
körülöttünk szép virágok nyíltak,
harangvirág és tűzvörös pipacs.

Szöcskehadak ugráltak a fűben,
táncoltak a nyári napsütésben,
szép madarak röpködtek az égen,
örömdaluk visszhangzott a szélben.

Munkával megállva a magasba néztem,
jó lenne köztetek, odafönt az égen,
szerelmes szívemmel veletek repülnék,
kedvesem vállára pihenni leülnék.

Haja alá bújnék, nyakát cirógatnám,
szerelmes szavaim fülébe suttognám,
tenyerébe venne, lágyan simogatna,
magával vinne, kis kalitkába zárna.

Boldogan lennék én örökké a rabja,
szerelmes szívemnek ez volt minden vágya,
ám ő a sorsunkat akkor másképp látta,
légy szabad, kedvesem, szárnyalj a magasa.

Meglett a szabadság, és mellé a magány,
életem elrohant, nem vagyok már vagány,
csak egy álmodozó, vén, makacs szamár,
kire lassan már az elmúlás vár.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Oravecz Imre: Örömóda
  2017-11-15 20:37:53, szerda
 
 
Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,



a fénynek, mely reggel beárad a házba,

az ablaknak, melyen át kinézek,

a levegőnek, melyet belélegzek,

az ételnek, melyet magamhoz veszek,

a víznek, mellyel szomjam oltom,

a tűznek, melynél melegszem,

a ruhának, mely befedi testem,

az ajtónak, melyen át a szobába lépek,

a földnek, melyen járok,

az útnak, melyen sétálok,

a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben,

a falevélnek, mely elém hull,

a fűnek, melyet nyírok,

a magnak, melyet elültetek,

a zöldségnek, melyet magam termesztek,

a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok,

az erdőnek, melybe vágyom,

a papírnak, melyre írok,

a ceruzának, melyet közben fogok,

a terasznak, hova munka után kiülök,

a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra,

a széknek, melyben helyet foglalok,

az estének, mely felváltja a nappalt,

a kutyának, mely a lábamhoz telepszik,

a tücsökcirpelésnek, melyet sokáig hallgatok,



már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök éltessenek.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
F. László Tibor/POET/: Aggodalom
  2017-11-07 21:34:27, kedd
 
 

Ahogy fogy az időm, leszek egyre romantikusabb,
életem, ahogy haladok, egyre nosztalgikusabb.
Nem félek, de nem is ünneplem múlandóságomat,
drukkolok, hogy jól éljem, mim még van, valóságosan.

Míg tudok, akarok is emlékezni, emlékezem,
csintalan fiatalnak gondolom magam korosan,
napjaim delén túl a csínyeket újra élhetem,
a múltba révednek gondolataim fátyolosan.

Csak ne magam legyek a legutolsó görbe estén,
akarom, hogy ott légy, jobban bevésődjön az emlék.
Tudom, önzés, akkor még Veled utolsót táncolnék,
a végső pillanat ne bús legyen, hasson mámorként.

Ahogy fogy az időm, leszek egyre romantikusabb,
életem, ahogy haladok, egyre nosztalgikusabb.
Félek, nem repesve gondolok múlandóságomra,
drukkolok, a végső percig lássak valóságosan.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Lejkoné Kristóf Olga/POET/: Neked
  2017-11-07 09:57:41, kedd
 
 
Ráncok gyülekeznek a homlokomon.
Már rég nem aggódom saját sorsomon!
De parányi fényem átadnám Neked,
Hogy a sötétségben ott legyen veled.

Ha úgy érzed, a sors kedved elveszi,
Nehéz napjaidat tán szebbé teszi.
Ne higgy mindenkinek, csak mert hízeleg!
A szép szó elvakít, ámít, hiteget.

Tudom, majd elcsábít megannyi álom...
Hitem adom, hogy mind valóra váljon.
Nyújtanám kezem is, de már nincs erő.
Törékeny lett, gyenge, ráncos, remegő.

Testem saját terhét még elcipeli,
De szívem lassuló ütemét veri...
Mikor majd nem látod fáradt arcomat,
Magadban bízva vívd elszánt harcodat!
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Benedek Elek: Dal egy vén almafáról
  2017-11-04 15:57:11, szombat
 
 
Kertem szélén vén almafa,
Száraz levél zörg alatta.
Száraz levél, sárga levél:
Nagy szomoruságról beszél.

Volt almája kettő-három,
Az is lehullott a nyáron:
Csupasz, száraz minden ága,
Dalos madár nem száll rája.

Hogyha néha rá is röpül,
Félve néz a madár körül:
Érzi, haldoklóra szállott,
Továbbröppen, meg nem hál ott.

A gyermekek elkerülik,
Nem ád piros almát nekik.
Már rája mászni sem vágynak:
Ropognak a száraz ágak.

S áll a vén fa, áll magába,
Csak én vagyok a barátja:
Öreg ember, vén almafa...
Hej, hányszor ültem alatta!

Hányszor láttam lehajoltan,
Piros almával rakodtan!
Földet csókolt az almája,
Föl se kellett mászni rája!

A szomszédok mennyit lopták,
Hány ágát lehasították!
De ő nem törődött azzal,
Ujra kihajtott tavasszal.

Aztán teltek, multak évek,
Öregedett, majd meg vén lett,
S míg az én hajamra dér ült,
Az ő virága meggyérült.

Bezzeg most senki se bántja,
Kérgét csak az idő hántja.
Ott áll félig kiszáradtan,
Hű hozzá csak én maradtam.

Minden nap meglátogatom,
Kérgét meg-megsimogatom,
Egy-egy könnycsepp hull rája...
S ujra kihajt egy-két ága.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Sík Sándor: Dáliák
  2017-10-17 18:32:10, kedd
 
 

A hegyekről most kúszik le a reggel
Megfürdet mindent mámoros színekkel.

A ház körül öklömnyi dáliák,
Rózsás vidámak, mélabús lilák.

Az ampelopszisz fürtjei körül
A méhe-nép az életnek örül.

S üldögélvén a vadszölős verandán
Némán tűnődöm életem kalandján.

Örülni én is jól tudok nagyon,
Hetvenkét éve, hogy el sem hagyom.

De Isten tudja, ez a mostani
Öreges öröm csak más valami.

Most ami öröm, szép is, szomorú is
S könnyei között mosolyog a bú is.

Ó lila mosoly! rózsaszínű árnyék!
Nincs már a földön semmi, amit várnék.
Tudom, hogy minden óra szép ajándék.

Szívvel fogadni, amit Isten rád hoz,
Megtérni szépen apákhoz, anyákhoz,

Ahol talán még azt is fellelem,
Amit félbe sem hagytam, idelenn...
Jöjj, mondanám, utolsó kegyelem!

Hanem itt hagyni apátlanul őket,
Kikkel a lelkem Isten egybeszőtte,

Hogy búra váljék bennük a világ,
Mint bennetek, szomorú dáliák, -

Vagy ők menjenek, Isten ments, előre,
S nekem legyen a világ puszta pőre,

Mint vihar után derékon törött
Dália-szárnak az épek között...?

Ki merne kérni? kérni melyiket?
Melyik a jobb? melyik a nehezebb?

Lehajtott fejjel, mint a dáliák,
Hadd mondom el az egyetlen imát;

Elmondom egyszer, aztán hallgatok:
Legyen meg a Te szent Akaratod!
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Horváth Ilon: Késői napfény
  2017-09-28 10:06:24, csütörtök
 
  A nap sugara
már gyengébben melegít,
szeptember lankad,
erejét veszítve hint
áldást,és némán tekint.

Fogytán az erő,
de fő az igyekezet,
előre,mindent bele!

Gyenge testével,
még hinti szeretetét,
majd lehunyja két szemét.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
M. Laurens /POET/:JÓ EZ MÁR ÍGY...
  2017-09-16 20:49:34, szombat
 
 

Molyrágta már kabátom széle,
Cipőm sarka taposott, görbe,
Kalapom rég nincs szembecsapva,
S szakállam: belelóg a sörbe.

Jó ez már így egy vén legénynek,
Kit rég elhagyott férfi bája,
S mélyre bújik a föld ölében,
Hogy meg ne lássa: végórája.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Pődör György /POET/: Elhagyatottság
  2017-08-23 09:43:10, szerda
 
 
Árnyát veszíti el a szék,
a sötét mindent körbefon.
Rég kihűlt kályhán a fazék,
nem látszik asztal, se a bögrenyom.

Mint hű eb, mely a gazda szavát várja,
ágy alatt kushad cipő meg bakancs.
Hiába simul hozzá fűzetlen párja,
mélyen hallgat a megszokott parancs.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
Heltai Jenő: Szivem falán...
  2017-08-22 19:18:18, kedd
 
 
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjuságodat.
 
 
0 komment , kategória:  Öregedés  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 731 db bejegyzés
Összes: 2032 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 199
  • e Hét: 2241
  • e Hónap: 6255
  • e Év: 148788
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.