Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Pődör György/POET/: Ránk kövült idő
  2017-12-05 11:05:46, kedd
 
 
Néha harang szól, máskor ócska vekker.
Napra múlik nap. Minden csak úgy marad:
a magány meddőjén ostrea darab,
héjában ott búg még az ősi tenger.

Apró sóhajok közt bujkál az ember,
előle már az álma is elszalad.
Ami vele maradt, pár féltett kacat,
némelyiket megtalálják majd egyszer.

Angyalkönnyek. Hulló meteorzápor.
Boldog idők! Hőst szeretne a jámbor,
és szférák felé hajolva szent zenét.

Lebegni valami édeni hitben,
hol Éden kövült fái gyűrűikben
őrzik Isten lángpallos-ítéletét.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György /POET/: A reggel misztériuma
  2017-11-12 03:21:04, vasárnap
 
 

Még hunyorog a reggel félig vakon,
a fák fölött hideg a napsugár.
Hamis aranyat szór a nagy kufár,
és ezüst-hártya feszül az ablakon.

Belül csendélet van. Kopott asztalon
a hallgatag tegnap terít puhán.
Az idő magányos tányér csupán,
súlytalan árnyék horpaszt csak pamlagot.

Akár kulcsára rezzenő kis lakat,
a profánból egy pillanat kiragad,
s feledtet minden nyomosztó tehert.

Felfénylik a porszem, lélegzik a tér.
Az üvegen körben megolvad a dér,
mint amire az Isten rálehelt.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
M. Laurens /POET/: ÉN KOMOR VÁROSOM
  2017-10-26 16:20:49, csütörtök
 
 
Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted,
akár holtak bűze, mi szembecsap,
szürkére festve a járókelőket:
sorsára vár s tolong sok gályarab.

Göthös macska áll verébre meredve
és tolvaj lopakszik, akár egy árny,
sok ripacs hasztalan pöröl lesve,
hogy pénzeszsákból övék a hiány.

Én komor városom, meg sosem vetlek,
hisz sírnak testvéreim, kik szeretnek:
büszke szegények s mihaszna nagyok.

Akár teherhordó a hosszú úton,
szürkülő cifraságod terhét húzom,
végül magam is testedben kopok.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Ölveti József: Őszi szonett
  2017-10-20 04:22:20, péntek
 
  Épp csak fakulnak a színek köröttem,
az üde zöld halványsárgát vált lassan,
fájdalmam vetít, hogy jövőm láthassam,
kopott járdakövek sora mögöttem.

Elmúlt a nyár, forró tüzében égtem,
most meg bús szélben hull eső fejemre,
falevél száll árván hagyott helyemre,
ballagok, de már fáradt minden léptem.

Ám érik a szőlő, folyik a leve,
- bánom is! - sárgulhat a fa levele!
Ősz, tél, tavasz, nyár az örök körforgás!

Jövőre egy fél század, mit megéltem,
volt idő, hogy még ennyit sem reméltem.
Rút felhők, hess innen, nem kell ily morgás!
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Merluccius : Napfény
  2017-09-29 18:43:00, péntek
 
 
Egyszer mondtad, ha velem vagy, csak engem
látsz, míg napközben túl nagy a forgatag.
Hajnalban, mikor karomba fogtalak,
bársony szemed tükrén ragyogott szemem.

Egyszer mondtad, csodálsz, ahogy dolgaim
gőzerővel teszem merülve mélyre,
témákban fürödve, tudást remélve,
megszállottságban feledve gondjaim.

Ahogyan veled is teszem: körötted
forog gondolatom; lebeg, fölöttem
kering szavad, és ilyenkor csak Te vagy.

Kizárva nagyvilág, periférián
munka, hírek, bezárva galériám,
süt bennem a nap, mert velem csak Te vagy!
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
F. László Tibor: Szonett kedvesemnek
  2017-09-19 18:39:04, kedd
 
 
Mintha vihar közben szivárványt látnék,
élénkítetted fel szürke életem,
hogy lehess pótolhatatlan kedvesem,
érkeztél, mint meglepetés ajándék.

Ízlelhettem a csendes gerjedelmet...
Akkor ott - és most itt többre nem vágynék,
érj hozzám, áradhasson vágy és szándék,
végleg szívem mélyén őrizhesselek.

Borongós egemen ragyogj naponta,
még ha időnként tehernek is tűnik,
fantáziám tüzét lángra csiholjad.

Hagyd magadtól a bánatot elűzni...
Lehessek, ki karját karodba fonva
életünket közös kódexbe fűzi.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Amikor a hüvelykujj is fellázad
  2017-08-03 10:20:28, csütörtök
 
 
Ne rakj fát a bűnös parazsára" (Sirák 8.10.)

Egyszer megváltás lesz minden gyalázat,
s ripacskodó papagáj a keselyű.
Hiábavaló ott a vak alázat,
hol édesnek hazudod, mi keserű.

Amikor a hüvelykujj is fellázad,
s csaló gladiátorok közt egy se hű,
ahol összekacsint bűn és bocsánat,
a győzelem csak hazugság-mestermű.

Pedig ez a gyűlölet kamaszkora,
hol csillogó emlékek salakpora
néha veszélyes glóriákat éget.

Majd előbb vesz szemügyre messzeséget,
mint kitűzött, szép célt mellkason belül.
Így a madár marad, s szárnycsapás repül.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Csalóka létigék
  2017-07-17 20:03:17, hétfő
 
 

"Ne a vak szem és a hangokat visszhangzó fül, hanem az ész segítségével próbálkozzatok." (Parmenidész)

Ész szabad működése a gondolat,
tudat kell hozzá, nem csak puszta lét.
A nyelv beszédbe rejti a dolgokat,
főleg, ha mondandón nagy úr a tét.

Igaz, néha a hallgatás mond sokat,
vagy csupán az akarat lusta még?
Az ember hiába tervel fontosat,
ha van kételye, visszahúzza lét

Más a semmi és más a nem létező,
de mindig van ismeretre éhező,
akit megcsalnak paradox létigék.

Másokat a tézisek kötik gúzsba,
pörgetik azt vakon, beállva kórusba,
mint ujjak közt olvasót a nénikék.

A végtelen átlóján - Versciklus ókori filozófusokkal
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Murzsa András Dr./Poet-szerző eng./: Az Alföldön
  2017-07-02 09:55:26, vasárnap
 
 

"Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa."
A végtelen Alföld útjait járom -
Olyan szép nekem, mint egy boldog álom.

Az Ég kékje most mindenütt felhőtlen,
Egy búzatenger hullámzik előttem.
Beért a termés, peregnek a szemek -
Gazdára gondolok- mellette megyek.

Az Életet vetve nézett az Égre,
Az Egeknek Urát is arra kérve -
Közösen óvják, vigyázzák a vetést.

Szinte látom a Gazdának az arcát,
Ahogy nézi a búza aratását,
És hálával köszöni meg a termést.

2017. június, A jelzett sorokat Juhász Gyula Magyar nyár 1918. című verséből idéztem.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Profán kérdés a nyári égbolttól
  2017-06-28 18:52:19, szerda
 
 
A csupa-fény égboltkék délután
patak tükréből még visszaragyog.
Reményt fűznek a fűzágak zugán
kis szentjánosbogárka-angyalok.

Egy csonka ág az űrbe int sután,
de a csillagok nappal még vakok.
Valahol indulat sercen gyufán,
tücsöklyukba fulladnak szép dalok.

Csodavárás a folytonos jelen,
meditál egy nem érkező jelen.
A kaptárakban cukrozott a méz.

Bárányfelhőket terel puli-szél.
A nyáj kényszeredetten vánszorog.
- Hol vannak az örök-bölcs pásztorok?
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 731 db bejegyzés
Összes: 2032 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 199
  • e Hét: 2241
  • e Hónap: 6255
  • e Év: 148788
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.