Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Hegedűs Gábor: Sziklákon egy fa
  2017-05-21 13:32:27, vasárnap
 
 

Csapkodó hullámok egész sora
zúdul a partra, nagy vihar készül,
sötét, komor felhők rohannak tova,
talán a világ a halálba révül?

Villámok cikáznak, mennydörgő robaj,
a parti sziklák verik most vissza,
néha egy pillanatra elül a zaj,
sötét fátyol a tájat beborítja.

Tajtékok sora száguld, vízpermet száll,
hullámok hátán lidérc lovagol,
partba belemar, mint vad kutya, csahol.

Sziklákon egy fa dacolva áll,
mutatva, hogy ő is erős, a léte
nem lehet a dúló vihar szeszélye.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Horváth Ilon : Tavaszvarázs
  2017-04-25 22:37:50, kedd
 
 


Tavasszal hív a természet, csábítja
a reá várót, mint kacér amazon,
ki illegeti magát, körbejárja,
táncát lejti a forrón tűző napon.

Lehet sziporkázó gyöngysugaras vagy
komiszravasz, varázsa érezhető,
a friss fűben nagyon jó a pitypangnak
szép sárga színét látni, illatfelhő

borítja be a határt, a beteg is
egészségesebb, mert hat rá szépsége,
ölelve vár deleje, üdesége.

Minden szebb és jobb általa, az élet
hiába nehéz, nem érezni terhét,
más lesz mindenki, ki érzi bűvkörét.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György /POET/: Az utolsó menyasszony
  2017-04-23 21:59:15, vasárnap
 
 
Emlékkép a nyolcvanas évekből

Ma a mán meg a jövőn, máskor máson
töpreng az ember, ha vidám vagy komor.
Emlék is csak rongyosra kopott vászon,
akár a sokszor vasalt ruhafodor.

Innét a nászon s az áldomáson:
sárgult fátyol és száraz virágcsokor.
vélt-fehérben egy régi állomáson
vár nem érkezőre mint élő szobor.

A szerelem örök: konokul várta,
fején glória a kifakult párta,
egy sosemlesz éjszaka volt a vágya.

A hiánynak is lehet vetett ágya,
mert muszáj minden rosszat elfeledni,
s ha kell, akár egy kórón égig menni.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Gránát
  2017-02-21 20:29:32, kedd
 
 
A küzdés ősi talizmánköve

Tűzében az égbolt összes csillagát
őrzi, mint örökké égő parázs.
Sárkányok szemében e kő varázs,
démonok ellen meg védő sziklagát.

Piros virágként szinte érzed illatát,
villanásában a villámcsapást.
Ilyen lehet a szép tündérpalást,
mikor feloltják a mesék villanyát.

Noénál lámpa, kardnál markolat,
pecsétgyűrű-lezárva harcokat,
hiába riasztott baljós előjel.

Magadban higgy, ne mágikus erőben,
ahogy hajdan a kóbor lovagok,
s gránátfényű reményed felragyog.

Tizenkét drágakő sorozatból
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Olivin(Peridot)
  2017-02-04 13:17:37, szombat
 
 
A jövőbe látó kő

Angyalhívó csengőben ott csilingel,
bölcsen zár dühödt vagy ravasz vitát.
Arcra mosolyból készít plasztikát,
mert gazdaggá tesz, örömhöz bilincsel.

Célt is ad, mit örökké keresni kell,
mint Remény elsüllyedt Atlantiszát.
Ott is, ahova ladik sem visz át,
mert nincs partja, nem mérhető semmivel.

Tűzben született, mint kövek java,
bölcsője volt a hegy titkos tava,
és dajkája sok-sok fényes kis kobold.

Mondták, a jövőbe lát, ki hordja,
s hosszú útra viszi vándorbotja,
de vakká teszi, ha vagyonért loholt.

A tizenkét drágakő sorozatból
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Krüzselyi Attila/POET/: Szonett egy reménybeli kedveshez
  2016-12-27 19:46:28, kedd
 
 

Mit tudok rólad? Szemed ég kékje.
Lelkedről, testedről szinte semmit.
Magas vagy, szép. Kapcsolatunk fékje
ez talán nem lehet. Hisz ez tetszik.

Minden más titok. Távolság éje,
mi takarja, őrzi részleteit
éltednek. Óvatosság sötétje
bizalmadtól lassan oszladozik.

Kérdés: valóban kell tested kéje?
Vagy csak sátáni hevület feszít?
Boldogságomnak van számos híja,

mindez pótolatlan száll a sírba.
E kéj ezen változtat valamit?
Emlékem már homályba borulva...
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Ki Betlehembe tart
  2016-12-19 08:36:10, hétfő
 
 

Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén -
hej, de sokan várják, hogy visszatérjen.

Földi kis testben égi a törvény,
már nem Szűz ölén ring jéghideg télben.
Hit vezet hozzá, benned az ösvény:
ki Betlehembe tart, soha ne féljen,

Pásztorok jönnek, a karjuk erős,
imára nyíltak, de egyik se hős.
A világ újra reményre éhezett.

Bár meleget a tűz lángja ereszt,
az égre vetül egy árnyék-kereszt,
de nem látja más, csak a Megérkezett.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Valamit kiragad
  2016-12-13 12:43:44, kedd
 
 
Az Absztrakt szonett folytatása

Kukák szájából a szemét kinő,
elmúlt a múlt mára csupán hulladék:
fekszenek egymáson, mint férfi-nő,
a tegnapi csábos mosoly hulla rég.

Profán a virág-lyukas terítő.
A ház saját árnyékába fulladt ég.
Hallgat a nyír, ez a vén kerítő,
levelén az ősz sárgán kigyullad s ég.

Kémények nyakán füst-fekete sál.
Nyálkás utakat összekente sár,
s vak tócsatükörbe néz a pillanat.

Sovány árnyék, mint egy macska, oson,
éhe korgott a papír-vánkoson,
s egy rongyos kesztyű valamit kiragad.
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Krüzselyi Attila : Szonett egy reménybeli kedveshez
  2016-11-29 18:07:52, kedd
 
 

Mit tudok rólad? Szemed ég kékje.
Lelkedről, testedről szinte semmit.
Magas vagy, szép. Kapcsolatunk fékje
ez talán nem lehet. Hisz ez tetszik.

Minden más titok. Távolság éje,
mi takarja, őrzi részleteit
éltednek. Óvatosság sötétje
bizalmadtól lassan oszladozik.

Kérdés: valóban kell tested kéje?
Vagy csak sátáni hevület feszít?
Boldogságomnak van számos híja,

mindez pótolatlan száll a sírba.
E kéj ezen változtat valamit?
Emlékem már homályba borulva...
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
Pődör György: Citrin
  2016-11-24 16:00:53, csütörtök
 
 

A gondolat tisztaságának köve

Nincsen elrejthető szó, titok, talány.
Van, ki ismeri minden mondatunk,
helyén van általa mérték és arány,
velünk fekszik, kel, mert ő mi vagyunk.

A magam benne kezdődött, mint parány,
s csönget ma is, jelezve, hogy csalunk,
vagy bűnre csábít a zöldszemű kaján,
mondván, Édenből örökölt javunk.

Egy sárga kristály, talán a Nap színe,
egy tükör, hogy az én engem elhisz-e,
vagy egy fakuló kődarab csupán?

Ne félj, ha elvakítanak a fények,
a fejedben majd testet ölt a lényeg,
s ott a Válasz kérdőjeled után.

A tizenkét drágakő sorozatból
 
 
0 komment , kategória:  Szonettek a Poeten  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 449 db bejegyzés
Összes: 1751 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 168
  • e Hét: 1055
  • e Hónap: 12235
  • e Év: 71303
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.