Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Tavaszi nesz
  2017-04-18 16:00:19, kedd
 
  Jánosházy György

TAVASZI NESZ

Halk nesz lebben felém a pirkadatban
és megrezzen egy zöld tavaszi ág...
Egy pihegő kis bimbó szertepattan
és rám kacag, mint nagy, fehér virág.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosy István versei  
Mezei pacsirta
  2017-04-18 15:58:02, kedd
 
  Jánosházy György

MEZEI PACSIRTA

Parányi pont a szilvakéken
tündöklő nyárreggeli égen,
de a mezőt betöltve zeng föl
angyal-trillája odafentről:

imára buzdít és örömre.
Ó, bárcsak soha le ne jönne
bogáncsra, lépvesszőre, sárba;
ne színtelen, kopott madárka:

szellem legyen, lágyan lebegjen
simogató, selymes szelekben,
hol hangja is fényekkel ékes:

ily földöntúli éneket
dalolni csak ott fent lehet,
embertől távol és közel az éghez.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosy István versei  
Tavasz
  2017-04-18 15:53:59, kedd
 
  Jánosy István

TAVASZ

Létünk hérosza, királyi diófa,
kezdi hányni viaszsárga lombját.
Elefántormány-ágait dalolva
madárnépek álomködbe vonják.

Fátyoltáncát révültté ringatja
sárgarigók halk kádenciája,
harkály dobja, pacsirták flazsoletja,
szarkapár cserregő hancuzása.

Kottafejül a virágok hányják
bimbóik oly sűrűn, mint a hangok.
Halk álomba zsongatnak a zsályák,
bólogatnak angyalfej pitypangok.

Hangok, színek egyetlen zenéje
minden: az ég, az almavirághab.
Altat a Nap ibolyántúli éje.
Halk varázsuk jonhaimon áthat.

A szomszédban nádazzák a házat,
játékosan szállnak föl a kévék.
Megszáll orgonavirág-alázat:
minden újul, minden veszti kérgét.

Munkában elroncsolt, gémbedt lelkem
hadd merüljön tisztítótüzükbe!
Támadjon föl főnixként ujúltan,
vagy lobbantsa el feledés üszke!
 
 
0 komment , kategória:  Jánosy István versei  
Madárdal
  2017-04-18 15:52:27, kedd
 
  Jánosy István

MADÁRDAL

Mi a madarak dala?
A lélek egysége önmagával.
Mi a szerelem diadala?
Két lélek egysége ön- s másmagával,
mikor egy Harmadik, mint a szél,
mely nem tudni honnan hová fúj,
átjár rajtunk, s magunkba kuszál.

Lobog a hajad, a hosszú szál,
lobog a madarak dala.
Remeg a nyárfa ezüstpénz lombja,
virágfejek ciróka dorombja.
Csörren a Nap arany gongja.
Ez a szerelem diadala.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosy István versei  
Óda
  2017-04-18 15:45:55, kedd
 
  Jánosy István

ÓDA

Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!
Néked szántam oda kérész életemet.
Míg más bódult világgal, szerelemmel,
fóliánsokba bújva láthattál engemet:
Zrínyi, Balassi, Pázmány, Apor Péter
volt számomra fájó vizsgatétel.

Nem a nép ajkáról lestelek el téged:
ott, hol születtem, más nyelv dala réved.
Fülem is először elegyes beszéddel
ismerkedett: küzdöttem a sok nehéz szeszéllyel.
Ott elfogódva imádtalak Téged,
mint trubadúr Hölgyét, kit el nem érhet.

Csodáltalak úgy, mint agg Vejnemöjnent:
zűrből ki játszva alkotott világot,
kinek minden szava dallá vált a ködben,
s boszorkány-erejével senkinek se ártott.
Magasi apám volt nékem Vejnemöjnen,
aki, ha szólalt, éledtek lelkes lények:
kis tehenek, lovak; s most hogy tűnt a ködben,
hangjában hallom a szép magyar beszédet.

A nyelvek, mint az emberek, élnek:
születnek, öregednek, kihalnak.
Lehet, Téged mind gyérebben beszélnek,
lecsupaszítva lomtárba utalnak.
Én mégis, azért is csak Téged szeretlek!
Én koldus trubadur, holtig nem feledlek.

A Te hangjaidra sikoltott az Égbe
legtöbb önáldozat-kín, fájdalom.
Veled kiáltott férfi máglyán égve,
s gályapadon; vad, sivatag tájakon,
úr-kény alatt nyögő rabszolganő,
janicsárrá vitt fiát sirató ünő.

Ha már elvetted életemet,
végső nagy áldozatomat fogadd!
Elszántan vallom szívem füllesztő félsszel:
addig élek, ameddig Te élsz, nyelv -
beléd kódoltam minden titkomat;
benned múlok, ha mohos sír temet!
 
 
0 komment , kategória:  Jánosy István versei  
Teremtés
  2017-04-18 15:42:07, kedd
 
  Jánosy István

TEREMTÉS

Először volt, van a Lét
(nevezd, aminek akarod:
Isten, anyag, energia),
az öltött milljom alakot

egymás tükör ellentéteként:
mint anyagnak az antianyag,
mint nőnek férfi, fénynek éj,
s egymással mind kavarganak

harcban és nászban: szenvedély
és béke játszik örökkön itt.
Csókra csapás, tavaszra tél -
minden ragyog, hül, változik,

s mindenikben kettős a vágy:
egyénné különülni el,
s visszamerülni a nagy Egybe.
Örök spirálon így ivel
e kavargás föl a Végtelenbe.

De mégsem a zűr kavarog e térben:
tör magasabbra, célt közelít.
Törvényt a végtelen Értelem érlelt,
s azzal teremti teremtményeit.
 
 
0 komment , kategória:  Jánosy István versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 259 db bejegyzés
e év: 817 db bejegyzés
Összes: 7303 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2296
  • e Hét: 2296
  • e Hónap: 60575
  • e Év: 224186
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.