Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
Meggyesi Éva: Az otthon
  2017-11-16 17:13:22, csütörtök
 
 
Az otthon nem attól otthon
hogy drága , cifra palota,
az otthon számomra meghitt,
meleg és csöndes kis szoba.

Az otthon hol énnekem nyílik
minden apró kis virág,
s ahol a megfáradt lelkem
esténként nyugalmat talál.

Vagy mikor bánt az élet,
s felbolydult lelkem úgy sajog,
ott nem zavarhat meg senki sem,
ha magamra zárom az ablakot.

Az otthon tiszta és csendes,
meghitt és nyugodt kis lakás,
hol engem vár haza a gyermek,
és velem boldog a család.
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Varjú Zoltán/POET/: Hegyeim ormán
  2017-11-09 09:16:24, csütörtök
 
 

Öreg tölgyesek nőttek fel az égig,
amerre a szem ellát, végestelen-végig,
a hegy oldalában vezet az Út haza.
Az esőtől-széltől lekoptatott kövek
reám köszönnek, hozzám beszélnek,
mert tudják jól, Én mindig visszatérek,
bárhol járok, hazahívnak a bérci szelek.
A magas hegyekben nőtt fenyvesek,
és a fenyő gyantájának édes illata...
Itt égig ér, mindenek fölé mered
a gyönyörű és büszke lombkorona.

Nincs a világon máshol nékem hely,
s nem létezik ily varázslat és delej,
ami a szívem dobbanásával egy...
csak egy! Itthon, ahol az összes hegy
otthona volt őseimnek, amiért éltek,
s hogyha kellett, a vérük árán védtek,
szörnyű veszélyekkel szembenéztek,
mert szülőföldjüket annyira szerették,
mint az édesanya a tulajdon gyermekét!

Hegyeim ormán nézek a messzi tájra,
szerető szívvel emlékezve nagyapámra,
a nekem mondott minden szavára;
Ne felejtsd el, kisfiam, ha hazahív
a szerető anyaföld s az anyai szív,
menj, ha hív, igyekezz hozzá haza!
Ne tartson vissza semmilyen hívság,
csalárd ígéret vagy úri kiváltság,
ami fogva tart majd, mint a rabság,
s ha elcsábulsz, sohasem fog véget érni.
Eredj hát, menj, épp ideje hazatérni!
Menj helyettem is, Én itt maradok
a kövek mélyén, a sírkövek alatt!
Te eredj haza, vidd magaddal azt a lángot,
ami az ősi vérből-őseinkből megmaradt!
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Bodnár Éva: Hazafelé
  2017-11-02 04:40:54, csütörtök
 
  Hazafelé az úton,
a sötétség körbefon.
Felém nyújtja karját
egy-egy lehajló faág
hatalmas árnyékképe.
Érzem az illatát
otthonnak - hazának?
Vagy csak egy bérbe adott
tanyának? Mindegy.
Más itt a lényeg;
A csontig ható fájdalom,
amibe belesajdulsz,
mikor mindettől
megfosztva érzed magad!
Pedig a föld, min lépkedsz,
suttogva válaszol:
"Tiéd vagyok immár
ezeregyszáz éve,
bármit hozott is
évszázadok réme...!"
Otthon csak itt vagy,
ebben a hazában:
Valahol, Európában...
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Batsányi János: Biztatás
  2017-10-28 14:28:41, szombat
 
 
A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

(1783)
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Fülöp Noémi Enikő/POET/: Szülőhelyem
  2017-10-24 20:24:24, kedd
 
 
Marosvásárhely

Szép a hely, hol születtem,
csoda volt az élet, mit benne élhettem.
Korán megtanultam, mi az alázat,
hamar megértettem, az élet mit kínálhat.

Belénk vésték, mi az érték,
az emberi életet szeretetben mérték.
Szerettük egymást kicsik és nagyok,
segítve egymást, ha jöttek a bajok.

Felnőttem és elköltöztem,
piciny városom elengedtem.
Elengedtem a kezét,
de nem tudom magamból kitépni a szívét.
Velem maradt a lelke
most és mindörökre.
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Arany János: Egy életünk egy halálunk
  2017-10-14 06:12:04, szombat
 
 
"Muzsika szól, verbuválnak,
Csapj fel, öcsém, katonának!"

Muzsika szól: dörög a menny,
Bömböl a szél nagykeményen,
Zimankó gyül a hazára:
Ébredjetek valahára.
Egy életünk egy halálunk:
A veszéllyel szembeszállunk!

Összeröffent rác, cseh, német,
Hogy felfalja ezt a népet,
Ezt a népet, akit itten
Ezer éve tart az isten.
Egy életünk egy halálunk:
A bitanggal síkra szállunk!
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Garay János: Szeresd magyar hazádat
  2017-10-10 10:37:50, kedd
 
 
Szeresd magyar hazádat,
E szép magyar hazát!
Mely gyermekidnek éltet,
Neked végnyugtot ád,
Mely ezredéven által
Táplálta ősidet,
S mely ezredév után is
Csak tőled kér nevet!

Éjszak fiát mi vonja
Rögéhez más felett?
A szülőföld vonzalma,
A hazaszeretet.
S téged ne vonzna földed,
Az éden kicsiben?
Hol Isten áldást hintett
El völgyön és hegyen.

Tekints körül! hegy és völgy
Mily gazdagon virít!
Melyet, mint hajdan édent,
Négy nagy folyam hasít!
Rónád arany kalásza
Tiz magvat szaporit.
Ki számolná meg erdőd
Fa-milliárdjait.

Hegyeid nemes borágát
Isméri a világ.
Hol van bor, mely Tokajnak
S Ménes nyomába hág?
Ily dús e föld, ily áldott,
Egy minta gazdaság,
Melynél szebbet, sem jobbat
Nem látott a világ.

De hogy legyen, mivé lett
Kezek szorgalma kell,
S minékül nincs ipar s üdv -
Meleg magyar kebel,
Mely honja érdekéért
Lángolni tud s akar.
S ki az, ki igyen érez?
Ha nem te, hős magyar.

Te, a ki hős karoddal
Meg tudtad szerzeni,
Utóbb ezer csaták közt
Mindig megvédeni.
Te nem tudnád mivelni
Megáldott földedet?
Egy ezred éven által
Megszentelt kincsedet.

Szeresd magyar hazádat!
A szép magyar hazát!
Mely gyermekidnek éltet,
Neked végnyugtot ád.
Mely ezredéven által
Táplálta ősidet,
S mely ezred év után is
Csak tőled kér nevet!
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Pődör György/POET/: Anno Domini
  2017-08-11 20:13:18, péntek
 
 

Kérded: ünnepelni minek,
kit is érdekel már Milek?
Nyomaként nincs már kő se itt,
e kor felejti hőseit!
A csont római vagy avar,
a múlt sok embert nem zavar.
Mégis! Legyen
valódi otthonod e táj,
hol nyugszol, ha időd lejár.
Neved nem névtelen vesz el,
ha látják, érte mit teszel.

Kérded: miért mondom Horrót,
hiszen csak sejtjük, hogy hol volt.
Kicsit múltunk Atlantisza.
Nevét dal sem hozza vissza:
ki tudja, hogy kik voltak ők,
hűn szerettek-e itt a nők?
Mégis! Talán
Isten nagy szele elfújja
- hogy látható legyen újra -
az évszázadok vak porát.
s ha nem felejted, megbocsát.

Kérded: mit is jelenthet Császt?
Bozótost-mondom, nem Hellászt!
Hová tűntek ezen korok?
Nincs emlék, nincsenek romok.
Favágók lehettek talán?
A hamvukból nőtt itt hazám.
Mégis! Ezért
őrizd szívedben a lángot,
s hidd el, néha őket látod:
Velük rezdül minden bokor,
s a vén fák arcukból szobor.

Kérded: miért fontos Lipárt,
hogy érte szíved is kitárd?
Nézzed ősi, szép templomát,
falai rejtenek csodát,
kövét hordták-súgják dalok,
három éjjel az angyalok,
Mégis! Hallgasd,
hogyan zúgnak a harangok,
szinte mozdulnak a hantok,
jönnek szépapák, szépanyák,
lelkük tölt házat és tanyát.

Kérded: honnét a szó, Szécseny?
Faludként ejted és szépen,
tudd, szláv a szó, és idegen,
mégsem hagy senkit hidegen.
Lehetett valaha irtvány,
az életnek utat nyitván.
Mégis! Lássad
a fecskét az eresz alatt,
csőrével friss sarat tapaszt.
Halld, hangja soha nem pörös,
csak TENNI, ez bennük közös.

Kérdik: új századok múltán
kutakodva földjük múltján,
hogy néztek ki utcák, terek,
éltek-e boldog emberek?
Hagytak-e ők jót vagy szépet,
mire büszke lehet Szécseny?
Igen! Mondják
tán éppen templomba menve:
- A múlt ott nincs elfeledve,
hol szép jövőt tudnak hinni,
Domine, anno domini...

2017., Milek, Császt, Horro és Szécseny elődtelepülések. Vasszécseny elődje, Milek első említésének 800. évfordulójára.
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Mocsari Melinda/POET/: Otthonom emlékére
  2017-08-04 20:56:48, péntek
 
 

Egy kis faluban megállok, elidőzök,
egy kis utcát keresek, elrejtőzött.
Továbbsétálok. Poros járdán lépkedek,
visszaidézve múltbéli emlékeket.
S megérkezvén, a ház előtt
a kopott meggyfák virágba borulása most is lenyűgözött.

A kiskapu lelke zárva,
itt régi idők titkai járnak
bűvös kulcsra várva,
hogy újra gyúljon fénye egykori otthonom világának.

Zsebemből az emlékkulcs előkerül,
a kilincs megrezdül,
és sohasem feledő szívem megkönnyebbül.

Emlékeimmel beléphetek az udvarra,
a kerti kút friss vize újra a szomjamat oltja.
És megállok a barátságos, vén diófa mellett egy pillanatra,
(két gyermeke is vendégként fogad ma)
sokszor hullajtotta gyümölcsét kosaramba,
ezért hajolok meg előtte, tisztelettel, adózva.

Majd jobbra nézek, és a kiszáradt lugas felé sietek,
lágy fürtjét kezemben érzem, s ízét a szőlőszemeknek.
Mert október havában, térdig, a dézsában
a szőlőt préseltem apámmal,
a jó bort értette és, sohasem feledte,
nekem és öcsémnek is jutott egy pohárral.

Szüretre mindig hazajártam,
nagyszerű volt a hűség a családban.
És most is hallom gyakran,
ahogy a szőlőszem roppan,
leve loccsan a hordóba.
Fehér és piros,
nagy szemű és zamatos,
darázs-csípte mazsolás
mely anyám-sütötte karéj kenyérrel volt oly csodás.

Végül a kert végében megállok csendesen,
az alma-, barack-, szilvafák elkorhadt erdejében.
Emlékszem a gyümölcstől földig roskadó ágakra,
mi, srácok sokszor bújócskáztunk alatta,
s ha megéheztünk, csak szakítottunk róla,
mézédes leve végigcsorgott a karomra.

Segítettünk anyámnak vékába szedni,
segítettünk a forró lekvárba belekóstolni.
Estére már sorakoztak a teli üvegek a polcon,
és a lezárt kamra ajtajánál sóvárogva bekémleltünk a kulcslyukon.

Visszatérek a kiskapuhoz,
a falu tornya éppen harangoz.
Még egyszer meghatódva tekintek az öreg házra,
ifjúkoromnak itt töltött boldogságára.
Ma színesnek láttam e régi világot,
benne mindenki élt és gyönyörűnek látszott.
A lakat bezárul,
mosolygós arcomon könny pereg,
egy szomszéd kíváncsian bámul,
és megkérdezi, hogy hová megyek
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
Palotai János/POET/: Csak a szél fúj át rajta
  2017-07-16 22:34:07, vasárnap
 
 

Domb tetején szomorú magányban
düledező templom áll magában.
Ötvenöt éve már nincs gazdája,
fél tornyán fészkel egy sérült gólya.

Egykoron messze zengett harangja,
mára már csak a szél fúj át rajta.
Orgonaszó hangzott kórusából,
ének csendült a hívők ajkáról.

Nagyon szerették az idős papot,
ki híveinek sok vigaszt adott.
Sajnos, szíve sokáig nem bírta,
nem volt, ki a "nyájat" irányítsa.

Hírek jöttek, menjünk, míg nem késő,
ha maradunk, közel a temető!
Bárányok közt egy farkas veszélyes,
mert ő bárányhúsra mindig éhes.

A tíz lakónak nincs választása,
költöztek a "biztos Kánaánba".
Utolsóként ment el a tanító,
mikor házába beesett a hó.

Tavasszal dübörgő gépek jöttek,
a romos házak gyorsan eltűntek.
A volt falut hamar felszántották,
mára már teremnek a diófák.

Csak romtemplom áll árván a dombon,
egy gólyapár jön minden tavaszon.
Fél tornya az ég félé kiáltja,
Ember! Egykor ez volt Istenháza!
 
 
0 komment , kategória:  Szülőhely,haza,otthon  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 72 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 46 db bejegyzés
e év: 693 db bejegyzés
Összes: 1995 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 84
  • e Hét: 1230
  • e Hónap: 10714
  • e Év: 136869
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.