Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég.
Ülök a folyóparton
Szívem kicsit sajog.
Már lassan hajnalodik,
A sötétben minden világosodik.
A fák lombja takarja a forrást
Hisz a szél teszi a dolgát.
Sehol egy lélek, magam vagyok
A magány szólalt: hol lakom?
Hol lakom? Voltam keleten, jártam nyugaton
Déli legelőn, északi ugaron.
Ott fenn a sorstalan utakon
Ahol a hold ragyogott.
Emlékek sajdultak fel bennem
Még egyet pillantottam a fellegekbe
S a hold, a csodás teli hold
Csillogott a víztükrén, mely folyt
Mit keresek én itt? Nem adhatom fel!
Jobb életet kell éljek, hogy boldog legyek
Majd lement a hold és világos lett
Egy új nap ébredt, mely megújult bennem.
xMagazin
Offline
