Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Múlt
  2017-08-01 15:09:04, kedd
 
  Berde Mária

Múlt

Mint búvó patakot mélytorkú szikla
Úgy nyelte be szerencsém rég az élet.
Tengernyi napsugár fekete éj lett.
Tenger csillagból nincs egy árva szikra.

És mégis: Néha mintha fény vakítna
Szemem behúnyva sápadtan mosolygok
És könnyem indul szinte, enyhe-boldog.
Mintha egy tündérkéz szívembe nyitna:

Oh mélyen - elfalazott vaksötétben
Nem látni bár még most is minden úgy van
Mint hajdan, sértetlen, szent, drága épen.

És elvakít opálos tündöklésben
A múlt, ha néha egy parányi résen
Az emlék tünde holdfényként besurran.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Mária seprűje
  2017-07-12 14:27:58, szerda
 
  Berde Mária

Mária seprűje

Sövényaljban, ketrec mellett,
Édesanyám udvarában
Kinő minden újtavaszra
Gondozatlan, egymagában.

Durva láb meg nem tapodná,
Tán a tyúk se csipked gömbjén;
Szoknyánk széle ha megéri:
Beillatoz, mint a tömjén.

Szűzmária sepert véle
Valamikor Názáretben,
Nála is csak vadon hajtott
Minden udvarszegeletben.

Kis cselédünk tudja ezt így,
S hinni kell hívő szavában,
Ha ily ingyen hajt ki minden
Szegényasszony udvarában.

Krisztus is volt kicsi gyermek,
A forgácsot szertejátszta,
Lába nyomán az olajfa
Hunyt virágát le-lerázta. -

Kicsi udvart, kicsi pitvart
Ott is kellett sepregetni,
Lim-lomot a seprűgallyal
Összeszedni, tűzbevetni.

- Ó Mária, aki minket
Oly irgalmasan szerettél,
Hogy miattunk szent szívedbe
Hétpengéjű tőrt verettél:

Nézz a szívem udvarába,
Tele gazzal, tele gyommal,
Tört játékkal, únt forgáccsal,
Hullt virágból gyász-halommal.

Szedj egy bokrot seprűfádról,
Sepregess fel udvaromban,
Életemnek csúf szemetjét
Vesd lapátra, tűzre nyomban.

Beh szép is lesz: újra tisztán
Tündökölni szennyezetlen,
Mint a pohár, mint az udvar
Ünnepeste Názáretben.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Három a halál
  2017-07-12 14:20:40, szerda
 
  Berde Mária

Három a halál

Először meghal a jelen.
Fölriadsz minden éjjelen.
Úgy, mint a szélütött: sután
Tapogatsz önmagad után.
Ki eddig voltál, nem leled.
Tűnődsz: mi is történt veled?
Egy rugó benned elakadt.
Serkented, biztatod magad.
Így ráz ép kar zsibbadt tagot.
Így rázod és így hallgatod,
Ha makacs órád nem ketyeg.
Anya ráz így holt gyermeket...

Azután kivérzik a múlt:
Város, mely égett s füstbe fúlt.
... Régi utcán vidéki ház.
Előtte néhány gömbakác.
Tetőn a telehold gurul.
Egy férfi jön s elédbe hull -
A világ ezüstben ragyog...
Tán hitte ő is, mit gagyog.
E képről most leperg a fény.
Vedletten néz rád: ócska rém.
Így csúfol meg rothadt falat
Pattogzó festék, vakolat...
Szón, eskün, csókon torz Halál
Szederje ül: a borzadály.

Aztán elsenyved a jövő.
Nap születik, éjszaka jő.
Lótsz-futsz. Örök tevés-vevés.
Fáradni sok. Haszon kevés.
Holnap se jobb, s hogy utoléred,
mindig sietsz. Sosincs miért.
Vagy mégis. Egyszer egy szelíd,
Jó szándék hozzád közelít.
De félsz, hogy álarc. Nincs hited.
Mögötte a csontvázt sejdíted.
Mert három a Halál, húgom.
Te is tudod. Én is tudom.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Add meg Uram
  2017-04-23 16:49:49, vasárnap
 
  Berde Mária

Add meg Uram

A minden napi kenyeret
A minden esti nyughelyet.
Nyáron a nyájas kék eget,
Télen a tűzhely meleget.
Vizek jótevő hűvösét,
Tisztaság tisztes köntösét.
A harcban már kíméletet,
s hogy elbírjam az életet,
Kis gondot értem, mennyi bár
koccant tojásnak is kijár.
És néha jó sugalmakat,
Még el ne üljek hallgatag.
Mesét, mely feltör könny helyett,
És másoknak is enyhület.
Fölöslegképp meg ne tagadd,
Néha mosolyom is megadd,
Csak a kevés kedvesekért,
Kinek ez még örömet ér.
És mindennapi hitemet,
Hogy elvezesse szívemet,
A Tőled gyúló pici lángot,
A mindennapi Miatyánkot.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
A kereszt előtt
  2017-04-23 16:32:20, vasárnap
 
  Berde Mária

A kereszt előtt

Valaki egyszer Krisztusa elébe
Ily szókkal járult imádság helyébe:

,,Uram. Én értem, mit üzen a péntek:
Imádkozni értük, kik nékünk vétnek.

Tudom, mit mond a bűnösasszony-példa:
Fölemelni, ki elesett, ki céda.

S hogy ördöngösből istenest csináltál,
Hogy kődobónak kenyeret kínáltál...

- És ládd Uram, én felvettem a vértet,
Mely a te gúnyád és harcoltam érted.

A kővel szemben kenyérrel kiálltam,
És méregért piros vérem kínáltam.

S bár vissza kő repült, fekete átok,
Napnyugtán szóltam mégis: megbocsátok.

Reggelre ismét új kenyért szereztem -
Én Krisztusom, beh hányszor újra kezdtem!

- Ismersz te is vesztett csatát. Egy éjjel
Árul el Júdás és tagad le Péter;

Kikért jöttél, keresztre ők veretnek,
Tamás nem hisz szavadnak, csak sebednek...

De megváltottaid vajon ha holnap
Megint ördöngösök módjára szólnak?!

Ha Magdaléna nem kísér halálig,
De estvelig újból cédává válik?

Ha minden magvat, amit elvetettél,
Sziklára sodort volna egy veszett szél,

Ha szájad minden szent igéje meddő,
Elad s elárul mind a tizenkettő?!

...Amikor véres könnyeid peregnek,
S aludni tudnak ők, akik szeretnek,

- Én Krisztusom, Hozzád leszállt a Húsvét,
De nékem új s új nagypéntek jut ismét!

Mindenik hajnal új csatát ereszt rám,
Mindennap újra hajt az én keresztfám!

...S ha lelki sírba, tetszhalálba fekszem,
A kőajtó alól meg nem menekszem,

Míg ki nem döntöm két szegény kezemmel,
Nem jön segítni sem Isten, sem ember!

- Taposó-jószág hogyha körbe trappol,
Magot csépel ki s új remény kel abból;

De énelőttem csak a céltalanság,
Akárhogy tartsam példáid parancsát.

Kikhez jó volnék s kiket jóra vinnék,
Ők megmaradnak, akik voltak, mindég.

Csak kősziklára, sivatagba vetni,
Óh, elfáradtam hasztalan szeretni;

És lábadhoz lehullok most kiégve:
Mondd Krisztusom, e vergődés mi végre?"

- Valaki egyszer imádság helyébe
Ily szókkal járult a kereszt elébe.

Fent elsápadt az égi mennyezet,
S a megfeszített Isten könnyezett.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Irgalom
  2017-04-23 16:31:03, vasárnap
 
  Berde Mária

Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja az ágon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Enyedi emlék
  2017-04-23 16:26:17, vasárnap
 
  Berde Mária

Enyedi emlék

Áprily Lajos szomszédunknak

Állott már a házam oly fentre tetézten,
Hogy a felhőn hídló szivárványt lenéztem.
Láttam már a tengert, hol kékebb a mennynél,
Kép előtt rebegtem: soha szebbet ennél!
Hallottam muzsikát, hogy azt hittem: égből,
Sok könnyem fakadt már a szép gyönyörűségből.
De a mandulafát, amikor magában
Áll az Őrhegy-aljban, halavány ruhában -
De a szellőt, mely a temetőhegyekben
Gyantaport lehelt fel borostyánrügyekben -
De a nótát, amit madármódra, nyersen
Szőlőmetsző lányok búgnak ezer versen -
De a tavaszidőt, ahogy ott kinyílik;
Mindenüvé vittem - elviszem a sírig.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
Ima
  2017-04-23 16:24:42, vasárnap
 
  Berde Mária

Ima

Si fractus illabatur orbis

Világunk hogyha megroppant körül,
Ha földredördült az utolsó bástya:
Vaksággal rajtam Ég, ne könyörülj.
Szemem a szörnyűt szemtől-szembe lássa.

Siket halállal rajtam meg ne ess,
Se kínfelejtő tompa ájulással:
Minden jajjokkal a fülembe mess,
Szúrj szíven minden sikoly-tőrszúrással.

Tágítsd szemein, míg ízről-ízre lát.
Megszázszorozva minden szörnyű látást.
Tépd óriásra szívem ajtaját:
Mint örvény szívjon föl minden kiáltást.

S a minden kínokat korbácsba fond,
Kezedben váljanak pogány ösztökké.
Mely serkent, szurdal, mardos, vért is ont,
S függeni fog fölöttem mindörökké...

Jól tudom én, hogy ők a boldogok,
Akiknek ajka most végsőt kiáltott,
Fülük s szemükre örök hályogot
A nagyszerű halál kegyelme váltott.

Ki fekszik: holt világban holt tetem,
Szentély s tűzhelyek hamvával rohad,
De nékem mégis, hagyd meg életem,
Minden sötét poklok felett, ó hadd!

Mert jönni fog a herkulesi munka,
Új Atlaszok vállára vár e föld,
S akkor mi lesz, ha holt mindenki, csonka,
Ha minden kar, minden szív s ész kidőlt?

Nem úgy, erős Uram, fogj hámba engem,
Ösztököd marjon, rúgjon ostorod:
Ha csüggedés kóválygna tán szívemben,
Ha térdem rogy, ha lábam tántorog -

Legyek rabszolga, legyen vérem olcsó,
Kőhordó, szótalan barom legyek,
Kinek munkáján, bár utált s utolsó,
Templommá nőnek sivatag hegyek.

Bérűl se hagyj egy percnyi enyhre lelnem.
Csak egyet adj, egy zord ígéretet:
Hogy titáni vajúdás gyötredelmem,
Hogy megszüljük a szent, új életet.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 1607 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 26068
  • e Hónap: 64247
  • e Év: 524454
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.