Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
Szuhanics Albert /POET/: Agy szál virág Anyák napján
  2017-05-07 08:47:07, vasárnap
 
 

Olyan szép ez a nap, az égbolt is kékebb,
kedves Édesanyám, köszöntelek téged!
Rohannak az évek, deresedik hajam,
de gyermeknek érzem még melletted magam.

Mert világra hoztál, felneveltél engem,
s emlékek tengere hullámzik énbennem,
átjárja szívemet a szeretet s hála,
felöltözik lelkem ünneplő ruhába.

Eme szál virágot fogadd el, Anyukám,
virítson tenálad Anyák napja után,
hirdesse, köszöntőm nemcsak ma érvényes,
én mindegyik napon megköszöntenélek!

Köszönöm, hogy féltő szeretettel nézel,
anyai szív vezet, mit utánam érzel,
én oly boldog vagyok, ha nálad lehetek,
s maradnék örökké szerető gyermeked!
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Mysty Kata /POET/: Anyák napja van
  2017-05-07 08:42:17, vasárnap
 
 

Anyák napja van minden nap,
Ha ott vagy...
Egy szívdobbanásban,
Minden levegővételben,
Szóval a létezésben.
Ott vagy mindig, mindenkor
Az értelmet nyert
Küldetésben,
A szükség diktálta
Kiáltásban,
A vigasztalásban...

Anyák napja van minden nap,
Ha ott vagy...
A hiánytól való vágyban.
Minden viszontlátásban...
A várva-várás "alig"-jában!
A testi-lelki fáj-ban,
A gyógyulásban.
A kivárásban...
Az elválásban és mindenhol,
Ahol tűz és láz van!
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Fövényi Sándor /POET/: A nagymamám
  2017-05-06 20:23:41, szombat
 
 
sokat álmodok a nagymamámról,
ilyenkor tejbegrízt csinál nekem,
de mindig dér hull a fákról,
hogy életem majd hófehér legyen,

fahéjjal szórja meg, sok cukorral,
szinte összeragad tőle a szám,
hajam borzolja, becéz szép szóval,
és sírva adja rám szegényes ruhám.

apám korán elment, anyám futott,
még őrzöm mezítlábas árvaságom,
Istent kérdezem, miért ez jutott,
szól, illat vagy egy gyönyörű virágon.

s ha letépnek, semmi baj,
majd átölelem a dohos szobák szagát,
mert akad még milliónyi borzas haj,
melyekbe álmot fésülnek a nagymamák.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
  2017-05-06 19:03:08, szombat
 
 
Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét —
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
,,segítek, azért jöttem".

Anyámnak fáj a feje —
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi —
Bejön egy madár érte
s csőrében elviszi.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Vaskó Ági /POET/: Még veled
  2017-05-05 06:20:28, péntek
 
 

Még rád ragyog, még simogat
az áldott tavasz fénye,
arcodra bájt, bársonyt simít
a várt másnap reménye.

Még ablakodban kinyílik
az áttelelt muskátli,
a kiskerted is hívogat,
bár lábadon már fásli.

Ha friss ebéded illata
a harangszóval táncos,
még ünnepli azt asztalod,
s az abroszod se ráncos.

Még hajadon a fényezüst
a pávánál kevélyebb,
csak emlékőrző szemgödröd
lesz napról-napra mélyebb.

Nézd, Anyám, a virágaim
most vallomássá válnak,
szájszegletükben mosoly ül
a színes tátikáknak.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Dsida Jenő: Édesanyám keze
  2017-05-05 05:49:25, péntek
 
  A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám.
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt mentőm
s a fényes földre helyezett...
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket...
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! -
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyű rút! -
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!...
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanított,
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett...
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide,- csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben;
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!-
Némán, nagy forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!

1924
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Pődör György /POET/: Anyám napja
  2017-05-04 19:56:51, csütörtök
 
 
Anyák napja - anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Ott van ő már nagyon régen,
fenn az égen. Fenn az égen.

Gyermek voltam - felnőtt lettem,
arcát soha nem feledtem.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Gyermekkorom visszakérem,
újraélem. Újraélem.

Emlékszem még szép hajára,
munkán szerzett sok bajára.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Ere szétnyílt, mint a rózsa,
piros rózsa. Piros rózsa.

Megüzentem vadvirággal,
nem bírok a nagy hiánnyal.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Sok-sok szirom mára száraz,
nem volt válasz. Nem volt válasz.

Őrzöm arcát harmatcseppben,
hangját hallom égi csendben.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Csillag ő már fenn az égen,
nagyon régen. Nagyon régen.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Babits Mihály:Anyám nevére
  2017-05-04 09:44:16, csütörtök
 
 

Hajnalka volt az édesanyám,
hajnalra születtem én.
S lelkemben már ily fiatalon
nincs hajnal, semmi remény,
nincs hajnal, semmi vidámság,
nincs hajnal, nincsen öröm.
Hajnalka volt az édesanyám
s csak alkony az örököm.

Hajnalka volt az édesanyám:
Kedélybeteg, árva nő ma;
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly szomoru, néma:
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly hallgatag, árva:
Gyermekkoromba' -- szegény fiú:
e házba valék bezárva.

Novemberben születtem én,
Hajnalka volt az anyám:
Ah, annyi gondja volt, szegény,
hogy gondolt volna reám?
Hogy gondolt volna fiára,
ki titkon búra hajolt?
(Hajnalka volt az anyja, de ő
November gyermeke volt.)

Síromra, ha meghalok, ez jön:
>>Itt nyugszik az, ki nem élt:
Nem nyúlt az eléberakotthoz,
jöhetleneket remélt.
Világa nem a nap vala,
csak a kölcsönfényü hold:
Hajnalka volt az anyja -- de ő
e hajnal alkonya volt.<<
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Ady Endre: Az anyám és én
  2017-05-04 06:40:17, csütörtök
 
 

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomoru fia.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
Dudás Károly dr. /POET/: Nagyapám meséi
  2017-01-22 20:34:05, vasárnap
 
 

Mint a fénylő nap a kéklő égen,
A lelkemben élsz, drága Nagyapám!
Lépcsőn ülsz, nem holmi hintaszéken,
Mint amikor meséltél hajdanán!

Azt mondtad, hogy mindent elmeséltél,
Mégis várok még száz újabb regét,
Amiről még soha nem beszéltél!
Nagyapám, kérlek, folytasd a mesét!

Ugye maradt még a tarisznyádban?
Dicső múltunkból ezernyi csoda!
Mikor a magyar a nagyvilágban
Még nem üldözött volt és mostoha!

Szomorúan nézek fel az égre,
Kereslek kavargó felhőkön át.
Csak meredek a vakító kékre,
De nem talállak, drága Nagyapám!

A mi könyvünk végleg becsukódott,
Mikor ajkadon elakadt a szó.
És onnan tovább már nem íródott,
Nem mesélsz többé, drága nagyapó?

Nem hallom, de tudom a választ,
Mit akar az én drága nagyapám!
Azt a KÖNYVET a kis unokámnak,
Ahogy Ő nekem, meséljem tovább.
 
 
0 komment , kategória:  Édesanya,nagyszülők  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 34 db bejegyzés
e év: 448 db bejegyzés
Összes: 1750 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 424
  • e Hét: 2067
  • e Hónap: 10032
  • e Év: 69100
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.