Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Bagdán Zsuzsanna: (Töredék)
  2016-07-16 05:58:52, szombat
 
  Bagdán Zsuzsanna:

(Töredék)

Mit mondhatnék? Közel vagyok ahhoz,
ami idegen,
talán idegen leszek én magam is,
idővel, ha túl sokat maradok.
Repülni szeretnék, mint a szép napok,
repülni (azt kérded: Megint?!),
de így nem tudok.
Rám nézel, mi a baj, és a
szokásos mondatok:
enned kéne, és egyszer az életben
kipihenned magad végre, jajj,
kussolj, hagyj engem békén.
Te látsz; én homályban tapogatok
és ha látok, csak tükör által,
nem bírok kibékülni ezzel a világgal,
menni, már megint menni akarok.
Valahogy sehol sem jó, elhallgatunk
és mereven bámuljuk a csendet,
de tudod, egyedül sem kellemesebb sokkal
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: Apollón másnap
  2016-06-22 04:54:19, szerda
 
  Bagdán Zsuzsanna:

Apollón másnap

Nem megy az írás, ha
írni akarok
hiába zárok be ajtót,
ablakot,
hiába hallgat el
szobámban a dal:
soha nem jön a
várt diadal.

Régen volt, hogy írtam.
Túl régen. Azóta
elfoszlottak a bélhúrok
a lanton.
Új teknőst megölni
most nincsen kedvem,
így maradok néma
dalnok.
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: Fél tucat bagatell
  2016-05-28 07:34:20, szombat
 
  Bagdán Zsuzsanna:

Fél tucat bagatell

(idő)

Száraz rózsaszirmot morzsoltam össze
Könnyű porrá tört a kecses alak
Csendesen ropogott ujjam alatt és
Pergett le lassan a földre
Mint a homokóra - gondoltam
Milyen kár, a fene
Hogy a homok nem pereg visszafele
Pedig annyira jó volna.

(találkozás)

Lombtalan fák közt mentem
S a hideg szél jött velem szembe
De jó volt, ahogy az arcomat verte
Egyszerre vidámabb lettem


(egység)

Átöleltél, mikor néztem az utcát.
Emberek fáztak pár méterrel lejjebb
Még sohasem voltunk annyira egyek
Utoljára akkor öleltél át.

(emlék)

A kezembe került egy fénykép
Ott nevetünk rajta ketten.
Azóta nem nevettem
Ez keserít el végképp.

(kettes szorzó)

Apám felkelt a betegágyból.
Most négy lába van.
Kettő vasból.

(szépség)

Amikor meghalt a nagyapám
Akkor láttam először halottat
A legszebb ott volt, a ravatalán
Talán én is így leszek ezzel
Maholnap.
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: (Töredék)
  2016-05-03 04:04:40, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: Csillaghullás
  2016-04-29 08:38:51, péntek
 
  Bagdán Zsuzsanna:

Csillaghullás


a szemed
az égre emeled
megpillantod
az ég fele hulló csillagot
és kívánsz,
de vágyad be nem teljesül soha
mert ami lehullt,
az szerelmünk csillaga.

nem hiszed?
nézd, újra ott a fény
elmúlt napjaink egén
apró csóva, elhalványult remény
mint a kő, ami ott fent
meggyullad és elég
úgy válnak semmivé a percek
amelyben keresed az elveszettet
az egyet: magadat és engem

hiába vársz
vedd észre, véget ért a csoda
és ahogy az a csillag
úgy a tűnt boldogság
arany fénye sem tér vissza,
noha van vágy és van akarat
ez a kettő sem szülhet újat
a régi nap alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: Fehér
  2015-01-17 09:55:10, szombat
 
  Bagdán Zsuzsanna:

Fehér


A sírás a tehetetlenség magasiskolája,
s ma sírtam miattad. De már nem érdekel.
Megszakadt már szerelemben millió hű kebel,
tudd meg, az enyém nem fog. Nagy sokára
jött a személytelen ímélben a változás,
a vége. Hibáztam, de nem kell, hogy megbocsáss.

Apám balesetekor sírtam utoljára,
attól rettegve, hogy meghalhat. Mondtam neked,
hogy baj van, s kivel osszam meg, ha nem veled,
hogy majdnem leszakadt tőből a két lába,
nem tudom, mi lesz, gyenge vagyok, szédülök,
és ha apám meghal, hát beleőrülök.

Emlékeket keresek. Egy hajszálat, mondatot,
ízeket, látványt, vagy csak egy hangulatot,
amibe - mint először állva a villamoson - kapaszkodhatok,
vagy talán egy véletlenszerűen felszabaduló széket -
de semmit sem hagytál, csak ürességet.

Eljött az idő, hogy megfordítsam az egyetlen emléket,
a szigorú tekintetedet cipelő arcképed,
és élvezem, amit búcsúzóul kapok:
tiszta, makulátlan, napsütés-szűz lapot.
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: ()
  2014-12-01 05:24:54, hétfő
 
  Bagdán Zsuzsanna:

()


Nem jó a csend. Fel akarom rázni 
álmából a haldokló világot. 
Reszketve nézem, melkasa 
emelkedik-e még, és 
megkönnyebbülök, ha látom 
nehézkes lélegzetvételét. 
Reggel négy lábon, délben kettőn, 
este hármon bicegett, 
aztán éjjel a segge alá toltak 
egy széket, meg négy kereket. 
Moll. Ezt mondta a társam, 
aki segít őt életben tartani, 
s ő felém sóhajtott hálásan 
- mivel mást nem tud mondani. 
meghalsz a harmincharmadik oldalon; 
tudom, most a tizennyolcadikon járok, 
érzem, hogy nincs sehol oltalom, 
sokasodnak a talányok, 
jobb kezemet kitartom a szélbe, 
hátha majd az veszi észre, 
aki elvisz célomig az anyósülésen, 
és hálából kenyeret öntök csorba poharába. 
Jogom van az életre, kötelezettségem a halálra, 
jaj, a végrehajtó már a szomszédnál csenget. 
Ébredj, haldokló világ, köhögd fel a csendet, 
ami lecsorog tüdődbe és megfojt. 


A fal, aminek mindig nekidőltél 
most üres nélküled. Előtte térdelek, 
és hátam mögött összekacagnak 
a kócos, ősz hajú kísértetek. 
Mellettük csak egy sovány, 
fekete vonalnak látszom. 
Térdelj mellém a falhoz, 
élőholt barátom, 
és könnyes szemmel, hangosan kiáltva 
vésd körmöddel nevedet a múlt betonfalába 
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: (befejezetlen)
  2014-11-19 03:54:28, szerda
 
  Bagdán Zsuzsanna:

(befejezetlen)


Ma már nem maradt semmi, csak 
megpróbálni némán elterülni, 
de fáj. Így csak összekuporodom. 
Villany, az napok óta nincs, fény, 
az égi kincs, de jobb is így – 
nem látom a káoszt, ami elborít. 
Szobám híven tükrözi lelkivilágom. 
Reggel kifele, munka egyre, 
és ha visszatérek önmagamba, 
már nincs erőm rendet rakni benne. 
A gitárt, azt néha előveszem, pengetek, 
azt a pár akkordot, amit tudok. 
Nesze, semmire sem jutok. 
Időm, az van rengeteg, eget verő, 
amim meg nincs, az az erő, 
hogy ezt a füstös, kába életet 
egy fényesebbre cseréljem. 
Majd egyszer, remélem, de 
ki kifele él többet, nem marad 
befele ereje. 

Egye a fene. 
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: Visszaszámlálás
  2014-11-16 07:23:19, vasárnap
 
  Bagdán Zsuzsanna:

Visszaszámlálás


volt abban valami sorsszerű 
ahogy a barna pillantás gitárszólója 
- mint egy gyenge húr – 
kettészakadt 

sem képeidhez, sem életedhez 
nem találsz koncepciót, 
se istent, se embert, 
se önmagad 

tehetetlenül szemléled, 
ahogy magzatként bújik meg 
a belédnyomorított pusztulás 
szíved alatt, 

s hogy nincs múlandóbb, mint 
az elvesztett végtelen, sem 
pedig állandóbb, mint egyetlen 
pillanat 

és bizony sírni fogsz, ha kínzóid elhagynak végül 

ezer nevet kiáltasz az éjbe, 
istenekét, barátokét, ördögét, 
mert bajban vagy, de nem jön rá 
felelet 

éjszakák, dobpergős, harmatos szelében 
lelkeket sodor a Nagy Folyó, 
kik hívnának, de nem tudják 
nevedet, 

hiszen nincs olyanod; a létezés 
dögcéduláját csak az viselheti, 
akiben még kering némi 
szeretet 

a magány gödrébe a részeg lélek beleszédül 

ha kalap lennél, a hóesés olyan 
fekete nehézséggel ülné meg 
hetykén felfele görbített 
karimádat, 

ahogyan fekete lelkedre telepszik 
a hideg fehérnek tűnő, 
bűzlő fekete s pokolforró 
önimádat 

magadra maradva mégis, mit hívsz segítségül? 

két kezedből összefont 
túlvilági kötélhágcsó: 
fogd imádat, 
fegyvered 
ez maradt. 
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
Bagdán Zsuzsanna: Búcsúzás
  2014-11-15 07:19:39, szombat
 
  Bagdán Zsuzsanna:

Búcsúzás


A meleg úgy telepszik rád, 
mint öregasszony a ház előtti padra - 
sajgó térddel, elzsibbadva, 
halk jajszóval ráncos ajakán. 
Összenyom. De nem bírod fény nélkül tovább. 

Hol vannak a hólepte sötét utak, 
a sikátort keretező, összemocskolt falak, 
a sár, ami őrizte lábnyomodat? 
Hol van az utcai lámpa narancs-szeme, 
szívdobogásod könnyű üteme, 
a gyógyító, hűvös zene? 
Hová lett barátod, a hűséges magány? 

Meztelenséged ma mezítelenség, 
nem pompa, sivárság csupán. 
Vedd magadra most levetett ruhád, 
elveszített mindenség. 

Nézem, ahogy a fény a melledre úszik, 
és régmúlt csókok helyén megremeg. 
Hogy hihetted, hogy fétisek ezek, 
mikor nem mások, csak sebek? 

Porig rombolt álmok lábaidnál, 
arcodba a célok reflektora csap, 
és megérted, hogy eljött az a nap, 
amikor tán az örök élet vizéből innál: 
de a víz helyén csak halott por maradt. 

Itt vagy; magamhoz ölellek, 
de köztünk borzasztó távolság feszül, 
elbújok némán tenyerembe 
s hallgatom, ahogy búcsúdalt hegedül 
a bennem élő tél a benned élő nyárnak 
elpattant húrjain a zengő boldogságnak. 
 
 
0 komment , kategória:  Bagdán Zsuzsanna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 3076 db bejegyzés
Összes: 29505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3079
  • e Hét: 25368
  • e Hónap: 142202
  • e Év: 1718027
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.