Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Csillagkör-óda
  2017-05-03 11:10:06, szerda
 
  Fábri Péter

CSILLAGKÖR-ÓDA

Editnek
1

A csillagok terelte szíveken
az egek tágasabb nyugalma ül;
de aki e nyugalomért hevül,
az olyan, mint alvó a síneken:

az ő csöndjét zaj tépi hirtelen
ezer darabra kívül és belül;
- e csönd lebeg bár biztató jelül
előttünk, de vele az intelem:

hogy amit akarsz, ne akard nagyon,
hogy titkaidra ne legyen szavad,
mert búcsúból támad a vonzalom,

mert kemény földből puha víz fakad,
ahogyan tél végén egy szép napon
egy robbanás - és itt a lágy tavasz.

2

Egy robbanás - és itt a lágy tavasz,
a tűz, amely nem éget, csak hevít,
mely fagyott szíveket fölmelegít,
mely tudja, mit akar, de nem ravasz;

az ezer rügy az életre szavaz,
a tájra színes takarót terít
a születő élet, és földerít
arcokat, és lobogtat szavakat.

És szerelmek születnek csöndesen,
nem mint nyáron, amikor elragad
a hév - és nem mint rémült teleken,

mikor minden félelemből fakad;
most Mars békén sétál az egeken,
a Kos jegyében az ember szabad.

3

A Kos jegyében az ember szabad,
s a szabad-tól csak egy lépés a szép:
tűnik következő elénk ma kép,
a ragyogást remeklő sugarak.

Nézd, hogy fest arcainkra aranyat
Vénusz, a gazdag asszony, akiért
az erős nem harcol, csak odanéz
- e nő szereti a hatalmasat.

A szavak játékaitól ne félj:
az őséjmély hullámzik mindenen,
s mert mindent tud, még fényt is rejt az éj,

s az embertől semmi sem idegen,
ami emberi, ami tiszta, mély;
és él a Bikában szerelmesen.

4

És él a Bikában szerelmesen,
akárha volna végtelenje, mint
az isteneknek - nem látja a kínt
föltűnni a táguló egeken.

Pedig már küzd egymással két elem:
Föld és Levegő, ősi rend szerint;
Merkúr követ dobál, mely rendszerint
lehullik valakire idelenn.

Mi túl vékony, ilyenkor elszakad;
mi túl szilárd, az törik rendesen
és túl messze száll, aki túl szabad,

és örökre itt lent marad, ki nem;
és bármi történjék, nincs rá szavad:
az Ikrekben az ész fegyvertelen.

5

Az Ikrekben az ész fegyvertelen,
és rémíti a bomlott Szentiván,
az éj, mikor mindenki mást kíván,
mert fordul a Nap és rövidesen

rövidül, ami hosszú, s szüntelen
hosszabbodik a rövid; a hiány
telítődik; a Holdra néz a lány,
s már szeretőjét várja fényesen;

öled mélyét ölelve keresem,
s te hátrálsz, elheverve csalogatsz
- s míg hátrálsz, s rámmosolyogsz, kedvesem,

bontok zsineget, nyitok csatokat
csatakosan majd és szerelmesen;
és vigyáz ránk a Rák, a nyár, a nap.

6

És vigyáz ránk a Rák, a nyár, a Nap,
s hogy tagjainkba száll a nyugalom,
mint vízből úszó kilép, s a napon
hever pihenve, s minden úgy marad,

ahogy rálel az illó pillanat:
majd egymástól távol a vonaton,
ha elutazol és elutazom,
visszük mi is a nyárban a nyarat,

s a Nap tőlem neked, tőled nekem
visz szavak helyett tüzes sugarat:
hozza üzeneted, üzenetem,

s a pompás, fenséges égbolt alatt,
egymásra gondolunk, míg odafenn
az Oroszlán hatalmasan halad.

7

Az Oroszlán hatalmasan halad,
de mert elindul, meg is érkezik;
így érkezünk majd, én is és te is,
elhagyjuk a fehérlő falakat,

a királyi zöld fákat, a nyarat,
az Úristen legkékebb egeit,
legsziklásabb s leglágyabb hegyeit,
és ami elmúlik is úgy marad.

És furcsák leszünk és idegenek,
és új szavakkal szólsz talán nekem,
komolyak leszünk, mint a kisgyerek,

ha játékot tanul - s nem szerelem,
valami mélyebb, nagy titok lesz ez
- s a Szűz jele ragyog a fövenyen.

8

A Szűz jele ragyog a fövenyen,
a hűlő múlás csillan vissza így;
már búcsúzik a nyár, gyümölcseit
begyűjtötték; a faleveleken

már rozsda is pereg vörösesen,
már munka vár, a zaj most oly hamis,
megfontoltabbak most a szavak is,
most önmagától szép az értelem.

Még az eső is jó lesz, azt hiszem,
még az is nyugalom zenéje lesz,
majd ritmusára ver szíved, szívem,

egymáshoz bújtatnak az éjjelek,
mert minden, ami igaz, ami nem,
a Mérleg csöndjében megméretett.

9

A Mérleg csöndjében megméretett
ami letelt és ami hátra van,
és már hosszú esték ideje van,
és már a kert se küld vidám jelet,

örömeid hát magadban keresd,
ki-ki azt éli már, amije van,
számunkra itt van biztató szavam:
a sötétben is fénylő szeretet.

Hát ne félj, kedves, én erős vagyok,
nem, mint ami kettétörik, a vas,
de mint a kő, melyen, ha ott hagyod

kezed nyomát, akkor ott is marad;
s e szeretettől végül nyílni fog
a Skorpió is, a titok-lakat.

10

A Skorpió is, a titok-lakat,
megnyílik, hogyha ránéz Jupiter;
most még, mikor elmegyek, keresel,
s amikor maradnék, te nem maradsz;

de mint ahogy a láva fölszakad
s hinnéd, hogy soha-nem szűnőn tüzel,
tombol, kavarog - s mégis így jön el
a pusztulásra végül az a nap,

melyen kiderül, hogy e pusztulás
a síkságon is hegyet épített,
s fontolt volt e jupiteri dúlás,

hisz így születik ember s égitest:
akard, hogy én, a születő múlás,
a Nyilas tüzével szeresselek!

11

A Nyilas tüzével szeresselek,
mint a hit, mely belülről melegít;
emeld rám barna Iker-szemeid,
s ha félnél, érezd: ott vagyok veled.

Szólnék-e hozzád, írnám-e neked
e verseket, amikor nem vagy itt,
ha nem lehetnél itt velem te is,
s jóságod, bizalmad, szereteted?

Mondják, kegyetlen az idő. Talán
azzal kegyetlen, aki féli azt,
ami eljöhet! Szaturnusz: titán,

ki jóba-rosszba egyaránt ragad;
ne félj velem - de nélkülem se ám!
És a Bakban se add alább magad.

12

És a Bakban se add alább magad.
A szenvedés hava, a fagy, a tél
csak azt kerítheti be, aki fél,
és az fél csupán, aki nem szabad.

S már titkok lebegnek az ég alatt
ismét; már lassan rövidül az éj,
már közel üzenetet hoz a szél,
múlik a tél, van új a Nap alatt.

Felhőn a csillagháló átragyog,
arany korona az éji egek
néger fején - s fölfarsangozott
Uránusz úr mindenkinek fizet;
s mint torkukból a dalt a dalosok,
a Vízöntő úgy önti a vizet.

13

A Vízöntő úgy önti a vizet,
hogy elönt mindent lassú bizalom,
parázsként terjed izzó izgalom,
nyíló ajtókban várjuk a hitet.

Magamé vagyok, így vagyok tied,
neked dalolok s enyém a dalom;
átszivárog a gipszperlit-falon,
mely úgy omlik köztünk, amint hiszed.

Magadé vagy és így vagy az enyém,
egymás mellett, mint papíron szavak,
pisztrángok a víz árnyas rejtekén:

külön is együtt: úszunk; s napra nap
kél Neptunusz a titkok nagy egén,
hogy már az égen úsznak a Halak.

14

És már az égen úsznak a Halak,
és íme körbeért a vers, az év;
és mozog s mégis nyugalmas a kép:
tavaszra nyár, őszre tél és tavasz.

Maradok, ha elmegyek, s itt maradsz,
ha elmégy; együtt maradunk ekképp
külön is; és együtt miénk az ég,
a föld, a víz, a levegő, a Nap!

Mert bennünk fénylenek a csillagok,
mert mi vagyunk az idő, kedvesem,
mi emberek; bennünk s értünk ragyog,

ami ragyog, s nélkülünk fénytelen.
Így őriz Isten egy-egy csillagot
a csillagok terelte szíveken!

15

A csillagok terelte szíveken
egy robbanás - és itt a lágy tavasz.
A Kos jegyében az ember szabad,
és él a Bikában szerelmesen.

Az Ikrekben az ész fegyvertelen,
és vigyáz ránk a Rák, a nyár, a Nap,
az Oroszlán hatalmasan halad,
a Szűz jele ragyog a fövenyen.

A Mérleg csöndjében megméretett
a Skorpió is, a titok-lakat;
a Nyilas tüzével szeresselek,

és a Bakban se add alább magad.
S a Vízöntő úgy önti a vizet,
hogy már az égen úsznak a Halak.
 
 
0 komment , kategória:  Fábri Péter versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 1607 db bejegyzés
Összes: 8036 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 106
  • e Hét: 26068
  • e Hónap: 64247
  • e Év: 524454
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.