Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Horváth Ilon: Nyugszik már a lant
  2018-06-20 17:22:13, szerda
 
 
Június hozta a legszomorúbb hírt,
a legnagyobb magyar poéta már nincs,
hosszú élete kerékbe tört,megszűnt
a kiváló költőszív dobogni.

Egy értékes életnek lett vége,
égbe ment egy kedvelt költőóriás,
egy nagy tehetséggel kevesebb lesz,
aki gyarapítja költészetünket.

Temérdek vers maradt árván,búsan,
fájón búcsúznak szülőatyjuktól...
mélységes a magyar nemzet fájdalma.

Minden magyar érezte szeretetét,
nincs olyan ,ki most fejet ne hajtana
az előtt,ki lantját letenni kényszerült.
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Kányádi Sándor: Zelk Zoltán meghalt
  2018-05-09 18:59:44, szerda
 
 
felköltöztek a szavak
a mennybe
csönd van
csak az úr léptei
kongnak az űrben

korlátot kerítést áttörve
fekete pántlikásan
futnak a lovak
szatmárnémeti
szinérváralja
irányába

nincs aki
megjuházza

1981
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Czuczor Gergely: Kisfaludy Károly sírjánál
  2018-05-09 11:03:15, szerda
 
 

Hiába kelt hát érted ezer fohász,
Károly, te Múzsák jobb fele! A közel,
És távol aggott tisztelőid
Hév könyüin nem esett meg a sors.

Elvőn körünkből, s vissza nem ad soha,
Nyögjünk panasszal bár egeket teli,
S remegjenek bármily esengve
Terjedező kezeink utánad.

A veszteség nagy, mely sokat érdekel,
A jó, nemes, szép tára ha veszt nagyot,
S a fényderítő elme lángja
Hogyha kihúnyva sokon homályt hagy.

Méltán keserghet rajtad azért hazánk:
Sok szép jövendő magva szakadt Veled!
Szép szellemedtől mennyi művet
Várhata még, ha telik, reményünk.

De jaj, sikamló talpon inog rövid
Létünk, s határin sűrü homály borong;
Bölcs az, ki hasznot hajt kevésből,
S éle sokat, ha nem is sokáig.

Az a nagy elmék ritka tulajdona,
Hogy nincs időhöz szabva hatáskörük,
S bár eltünének, műveikkel
Képezik ők az utóvilágot.

Károly! nevednek fénye ragyogni fog,
Míg serdül ész, mely szépnek örűlni tud,
Tiszteltetel, míg a magyarnak
Ajkairól magyar ige hangzik.

Jertek hazámnak szűzei, ifjai!
Kiket nemesb vágy, s érzelem ösztönöz,
Hintsünk virágot, nem mulandót,
Kisfaludynk nyugovó porára.

Múzsám, te is mély gyászba borúlva lépj
E helyre, s forró hálakönyűt eressz:
Ő nyújta lantot néked első,
Ápola ő sürögő kezekkel.

1831
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Józsa Miki: In memoriam Arany János
  2018-03-10 08:44:25, szombat
 
 
Nem akarok időt stílust visszahozni -
jó Arany János bá felé visszakozni;
lelkem falára rót sok szép szóvirágot
rég hevítik szívem bús magyar fohászok.

Nincs is előírva hol keresd a forrást,
de magadtól rájössz mihelyt megszomjaztál;
sivatag a világ síkagyú délibáb
hogy fogod túlélni ezt a hisztériát?

Segít a nyelv figyelj benne a logika
nem olyan mint majomnak a harmonika,
"ó de szépen hangzó pam-pam - esztétikus"
mindent elégetni ha csak poétikus!

A forrás a beszéd - annyit meríts bátran
adhass másnak is e pénzsóvár világban,
ne nyomja el a szenny - mert szeretet a lét
nyelvünk a hála nem pipogya álszentség.

Egykor a kisszéket aprócseprőn mászó
felfogtam sebtében ami, fülbemászó -
az még nem tiszta víz - elbódíthat bármi -
csak aki visszatér az tud megtisztulni!

Köszönök is mindent Arany uram - bátyám
vágom hogy idő nincs s ringunk eme bárkán
ám ha mindig az szól akié a sorrend
bárcsak most mégegyszer, szólhatna hzzánk kend..
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
József Attila: Meghalt Juhász Gyula
  2017-02-17 19:47:53, péntek
 
 

Szól a telefon, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
hogy konokul fekszel az ágyon.
A bolondok között se bírt

szíved a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín e földi tájon,
mely békén nyitja, lám, a sírt.

Mit mondjak most? Hogy ég veled?
Hogy rég megölt a képzelet?
Még nő szép szakállad s hajad.

Fölmondjuk sok szép versedet.
Mosdatnak most. Anyád sirat
s társadtól jön egy sírirat.

1937. ápr. 5.
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Vas István: Szabó Lőrinc halálára
  2017-01-16 10:15:28, hétfő
 
 
Meghalt... A legnagyobb volt

közöttünk, akik élünk -

s amire ő megérett,

mi is már arra érünk.

Megérett lelki-testi

kínok és szégyenek közt -

s mit tudjuk, hogy nekünk még

mit tartogat a nagy köd?



Volt, amikor hitetlen

vakhitű harcba pártolt,

de ellenségnek is jó

erőt adó barát volt.

Ha van, ki jogot érez

fölötte, hadd ítéljen -

mesterünk volt a szóban,

szégyenben, szenvedésben,

s eltűnt a mesterekhez,

kik előtte leszálltak,

és körülveszik újra

a modern magyar árnyak.

Tündöklő férfikorban

szoktak oda leszállni -

nem öregebb ott nála

Ady, se Kosztolányi,



Babits, se Tóth...Miért is

folytassam? Ez a század

tanúja volt a költők

látványos kínpadának,

és akiket e földön

sietve meg nem öltek,

azok is hogy siettek

lelni ezt a földet,



ahol a történelmi

s az élettani végzet

egy működés lett abban,

kit magyarrá ítéltek.

Önző, nehéz tudású

sejtelmünk sír utána,

s előttünk jár a ködben

szegény, titáni árnya.
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Siket Norbert :In memoriam Kocsis Zoltán
  2016-11-19 21:08:25, szombat
 
 
Ernyedt kezek,
Mozdulatlan ujjak,
'Míg éltek
Megírták a múltat,
Hatalmas lélekkel
Muzsikát alkottak,
A Sors általi jó tettel
Legendához tartoztak.
Billentyűk ezreit
Érintették az ujjak,
Művészi tetteit
Ajándékozta a múltnak.
Megannyi partitúra
Avatott fejtője volt,
Mozdulatai súlya
A zene mélyére hatolt.
Oldotta a káoszt,
Összhang volt és rend,
A lélekbe írta a pátoszt,
Mosolyra késztette Istent.
Emlékezik Rá a jövő,
Győz a szív a formán,
Büszke lesz a múló idő,
Mert itt volt Kocsis Zoltán...
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Palotai János /POET/:Deres már a kobakom
  2016-10-22 11:37:58, szombat
 
 

Túl vagyok jóval az ifjúkoron,
deresedik szépen a kobakom.
Temetésekre már gyakran járok,
sajnos egyre többször búcsúzom.

Minden évemnek szívből örülök,
amennyit a kegyes sors ad nékem.
De egy rokon, barát elvesztése
elszorítja, megszakítja szívem.

Ma is elment egy kedves barátom,
nyolcvanéves igazi nagyapó.
Kivel fogok kertészkedni nyáron,
járdát tisztítani, ha esik a hó?

Elsőnek már csak nékem fog nyílni
kertünkben a sok gyönyörű virág,
a sok-sok rózsabokor szirmának
nélküle élvezem az illatát?

Emlékét őrzöm minden virágban,
érzem, itt van a fű illatában.
Tudom, mikor kertünket dicsérik,
rá is gondolnak, nagyon hiányzik!

Most már egyre biztosabban tudom,
egyszer énnékem is el kell menni.
Nem lázadok: békességben várom,
de addig aktívan szeretnék élni.
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
Csorba Győző: Egy halott költőhöz
  2016-10-08 17:34:28, szombat
 
 

József Attila emlékének

Eddig nem szólhattam veled,
mert nem találkoztunk soha,
s nem láttam, csak fényképedet,
s csak verseid sok hűs sora
esőzött rá szivemre.

Most többé nincsen akadály;
ha megidézlek, megjelensz:
tehetőssé tett a halál.
Úgy jártál mint a volt-lelenc,
kit gróf fogad örökbe.

Hát mondd: a vad vasszörnyeteg
hogy szétszaggatta húsodat,
mondd: fájt-e úgy, mint életed
során akár egy pillanat,
amikor tisztán láttál?

Mondd: ugye lelked kacagott,
amikor végre szabadult,
és a sok véres cafatot
vígan otthagytad, mint a múlt
évi bőrét a kígyó?

Mondd: ugye jobb most: örökös
remegés árnya nem inog
benned belül, és öreges
nyugalmad van, mint, ha kifogy
a vihar, és mély csönd lesz?

Lám, mégis, Költő, szivedet
nagyon sajnálom; úgy igaz,
hogy a levegő hidegebb,
mióta éber-parazsas
színe-heve megdermedt.

Sokan talán nem értenek;
én igen: s, ha szólítalak,
bizalmasan megkérdelek:
milyenek arra az utak?
Roppant menős a kedvem.

(1937. december)
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
M. Laurens /POET/:Mondjátok...
  2016-09-23 09:33:58, péntek
 
 
Nagy László (1925-1978) emlékére

Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra
a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?
És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,
lesz-e majd, kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.

Mondjátok, születnek-e majd holnapra is oly költők,
kik csendes szavaikkal világokat kötnek egybe,
és soraiktól az önelégült hatalom fölbőg,
s habár Ő futni sem tud: futnak előle remegve.

Mondjátok, lesz-e még oly igaz és szentlelkű ember,
aki mindenkit magához ölelve arcon csókol,
kinek egyetlen gondolata sem lesz soha fegyver,
s az elesettek, gyengék előtt: testvérként hódol.
 
 
0 komment , kategória:  In memoriam...  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 205 db bejegyzés
Összes: 2262 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 166
  • e Hét: 166
  • e Hónap: 7550
  • e Év: 88869
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.