Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák
  2017-03-24 20:52:23, péntek
 
 

A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltünödve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!
Kék szemetekben az erdélyi égnek

Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én
Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!

 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Halász István /POET/: Hóvirág
  2017-02-14 16:23:36, kedd
 
 
Szolidan, szépen kinn a kertben,
tövében egy széltől védő falnak
fehér fejével integetve
hóvirág áll a sarokban.

Mintha csalogatná a tavaszt
búcsúztatva a telet,
feledtetve múlt hideget, havat,
keltve tavaszi szép reményeket.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Sértő Kálmán: Rozmaring
  2017-02-01 16:22:50, szerda
 
 
Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Gulyás Pál: Egy ibolyáról
  2016-11-14 19:51:32, hétfő
 
 

Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az égbe, mint a rab...

De könnyét a papír beitta,
égi illata itt maradt!
S most ez az illat a világom,
két karom esdve ráborul,
ő felé vonz az esti álom,
őt látom láthatatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Böröczky Mihály: Nyárfavirág
  2016-09-15 10:10:13, csütörtök
 
 
Pillekönnyű bolyha ráhasal a szélre,

azon úszik messzi fehér lélegzése,

fújom, hessegetem - pördül, visszatáncol,

nem űzi ki senki ebből a világból,

lefordíthatatlan parancsszóra nyílt ki,

és az ősi ösztön magvait röpíti,

prüszköl, haragvódik, mégse bír az ember,

ilyen óriási nyárfa-szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Reviczky Gyula: Őszi rózsa
  2016-09-13 19:01:08, kedd
 
 

Őszi rózsa, őszi rózsa!
Vetkezik a rét, a róna.
S neked most van születésed.
Szomorúság látni téged.

Őszi rózsa, őszi rózsa!
Nem lesz eztán pásztoróra.
Haldoklik a fény, a lepke.
Ködben, árnyban ki szeretne!

Őszi rózsa, őszi rózsa!
Hajlik az év hervadóra.
Te is elhullsz, de a nélkül
Hogy részed lett vón' a fénybül.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Simon István: Mécsvirág
  2016-09-11 17:40:15, vasárnap
 
 


Szőlőhegyen
a kaszálón
bőven terem
a virágom.

Nem is virág
talán mégse,
inkább a fák
örökmécse.

Zöldfehéren
szemlehúnyva
olyan délben
mint egy urna.

Zárt födéllel
olyan ősi -
még az éjjel
hamvát őrzi.

Vagy mintha így
takargatná
lángját, amíg
süt a nap rá.

Bólog, alszik,
milyen kedves,
idehajlik
a kezemhez.

Darázs is dong,
száll körüle,
keresi, hogy
hol a füle.

Tán azt hiszi,
halványzöldre
mázolt kicsi
parasztbögre,

nappal szirma
a fedője,
csillag ihat
csak belőle.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Ady Endre: Dal a rózsáról
  2016-09-10 12:18:17, szombat
 
 

A szép leány a búcsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szálla
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz' a multból
A sors csupán ennyit hagyott...
Pedig a lányka könnyü csókját
Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez a csók volt
Sejtelmes, végső »Isten hozzád!«

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szive;
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kis lánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Vörösmarty Mihály: A nefelejtshez
  2016-08-12 06:38:25, péntek
 
 

Nefelejts! te gyáva kékszemű virág,
Kit birkaképpel néz a kábaság,
Kit annyiszor megemlít szerelem,
És a barátság, két hős érzelem,
Kit sírra és kebelre egyiránt
Tűzdelnek gyengéd búcsújel gyanánt,
Mi vagy te jámbor gyom, hogy tégedet
Segédűl hí a hű emlékezet?
A síron fázol, hervaszt a kebel,
Élet, halál rád egy romlást lehel,
S te hű emlék vagy? mely nem változik?
Míg a hűség tart - egy pillantatig.
Igen! szemed ha volna fekete
Mint a korom, hogy írhatnál vele,
S a jókkal szembenéző álnokot
Lefestenéd, hogy rútúl hazudott,
Az élet fényben úszó árjain
Átrémlenél, mint feddő durva szín:
Ne felejtsd el szent nagy esküdet, király!
Ne felejtsd a hálát, nép, ha feljutál
Ne felejtsd el, gyermek, ősz szülőidet
Szülő, ne hagyd elveszni gyermeked,
Ne felejtsd a munkát és becsűletet,
Hogy a jutalmat aszerint vehesd,
Ne felejts el lenni ember s hű barát,
Soha ne felejtsd el, honfi, a hazát!

Ha erre intenél, szelíd virág,
S hervadna, nem te, aki bűnbe vág,
Akkor volnál valódi nefelejts,
Most vagy, hogy gyarló lelkeket megejts.

1847. március 14. előtt
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Tompa Mihály: Mécsvirág
  2016-08-05 17:16:43, péntek
 
 



A mécsvirág, szellős magas

Bércen lakott:

Honnan belátni a kelő

S nyugvó napot.



Hol együtt van enyh napsugár

S hűs bérci lég:

A szép virág zöld lomb közül

Emelkedék.



Előtte kéklő messzeség

Határai:

És a virágnak kedve jön

Leszállani.



Megnézi a kies mezőt,

Fénylő tavat:

Megösmerni sok szép, rokon

Virágokat.



És a bércről a mécsvirág

Gyorsan leszáll:

Lassan haladva a nyugodt

Tó partinál:



Meglátja benne a napot

S kéklő eget:

S önképe az, mit legtovább

Megnézeget.



Bámulja a rét és lapály

Szépségeit,

S örül, hogy innen, onnan is

Köszöntgetik.



Amint a láp mellett halad

S oldalt tekint:

Feléje egy sápadt virág

Bólingat, int.



S közelről így köszönti őt

Lágy hangokon:

"Isten hozott a sík mezőn,

Kedves rokon!"



"Ah, jó virág! hogy volnék én

Rokon veled?

Piros vagyok, s te halvány,

Mint a beteg!"



"Pedig lásd, testvérek vagyunk,

Egy volt anyánk!

De a sors által kétfelé

Szakasztanánk.



Te, fényben és örömben élsz

A bérceken:

Nehéz fájdalmat hordozok

Én idelenn.



A boldognál piros az arc...

S ha szenvedünk:

Halvány szinbe öltözik

Tekintetünk!"
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 358 db bejegyzés
Összes: 1660 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 285
  • e Hét: 285
  • e Hónap: 12714
  • e Év: 46486
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.