Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
Jékely Zoltán: A szépség pusztulása
  2017-07-19 07:09:30, szerda
 
  Jékely Zoltán:

A szépség pusztulása

(Vers-ciklus)


SOHA TÖBBÉ.

Délben langyos gyepágyon heverésztem,
fürdőruhában, perzselő napon.
Ő jégteremben, talpig hófehérben
pihent a fekete ravatalon.

Rágondoltam: húszéves életére,
hogy annyi szépség most már csak a Földé,
hamu lesz a csontja, por lesz a vére,
ruhája is s nem látom soha többé.

Ő nem gondolt már akkor semmire.
Melle alatt egymásba kulcsolódott
márvány-keze: fehér márványszobor volt,
a nagy mester hamar-porló műve.

A NAP ELFELEJTI.

Alkonyodik. Az idő hét felé jár.
Másfél órája már, hogy eltemették.
A földben éri már meg ezt az estét . . .
A Nap a Hárshegy oldalán lesétál,

sírjára egy utolsó fényt hajít.
Ma meghatódva látta temetését,
de elfelejti biztos hajnalig,
amint már elfeledte annyi szépét . . .


ÉJSZAKA VAN.

Éjszaka van. Már egy hete halott.
Tán oszlik is. Eltikkadt sárgöröngyök
felitták a könnyet, mit akkor öntött
koporsójára anyja s rokonok ;

súlyuk alatt a deszka majd bezúdul!
homloka, melle horpad, mint papír.
Ősz jön, levél hull ; tél jön, rá a hó hull
s fejemnek való párna lesz a sír.


KÖNNYEKKEL ÖNTÖZÖM.

Nagy szárazság van, halnak a vetések.
Alig nyílt ki, hervad s hull a szirom.
De tenyészik buján és vészt nem érez
hetes palántám: késő bánatom.

S míg künn a Nap lassan mindent kivégez,
a bú nő bennem, mint tisztás-füvön
magányos genciána s amíg élek,
esténként hűs könnyekkel öntözöm.


FESSÉK MEG A KÉPÉT!

Művész urak, Szőnyi, Aba-Novák,
siessenek hát, fessék meg a képét!
Hogy csak a földé legyen annyi szépség,
urak, ne hagyják: tegyenek csodát.

Lopják őt vissza az örök időnek
- maguk iránt is hálás lesz a zsarnok,
ha állványuk mellől egyszer kidőlnek -
Hadd őrizze üvegtetejű csarnok

s időtálló, szútálló drága ráma,
hogy mindenkinek, ki előtte jön-megy,
verjen a földbe gyökeret a lába.
Buggyanjanak szemébe ott a könnyek
s öntse versbe, szoborba, vagy imába!

Napkelet_1934.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Pihenés
  2017-06-22 06:17:12, csütörtök
 
  Jékely Zoltán:

Pihenés


Mint kőkoporsón fiatal király
csukott szemhéjú, hosszúlábú szobra,
fekszem az ágyon mozdulatlanul,
hideg kezem kegyesen összefogva.

Valami rejtett forrásból a fény
fölém, a Holtak szigetére hull.
Látom a lelket: lelkemet, szegény
most köt ki gyámoltalanul.

Még visszafordul, rámnéz s így beszél:
én most talán örök partokra szállok,
nyomorú test, te ott maradsz alul
s a földbe jutsz, hol madarak, királyok
s kutyák porladnak, mint a falevél.

Nyugat 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Hazafelé
  2017-06-12 04:54:37, hétfő
 
  Jékely Zoltán:

Hazafelé


Te is meghalnál? - Jaj, mért is szeretlek,
hogy hazafelé így sirassalak,
könnytelenül, s könyörtelen jeleknek
keressem értelmét az ég alatt,
hol érthetetlen bolygók ténferegnek.

Mert vége lesz e kurta jelenésnek.
Szép testedet, mely mégis földi test
s dús lelkedet, mely árva földi lélek,
túléli a legkisebb égi-test
s tovább kereng örök boltján az égnek.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Nem Tőle félek
  2017-04-22 07:09:21, szombat
 
  Jékely Zoltán: Nem Tőle félek

Nem Tőle félek! Sőt, néha kívánom:
legfőbb balzsam sok gennyedő sebemre,
s egyetlen bizonyosság e világon -

de Mont-Blanc-súllyal zúg le életemre
s irtóztató kín-áradat alá nyom:
évmilliárdok Semmi-végtelenje!

Kolozsvár, 1943
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékey Aladár: Csalfa lányhoz.
  2017-04-20 08:46:12, csütörtök
 
  Jékey Aladár:

Csalfa lányhoz.
1876.

Elborult az égbolt,
Kesereg;
Talán bizony megszánt
Engemet.
Addig nézte ezt a
Bánatot,
Míg a sugarához
Tapadott.

Be nem soká búsúl,
Kesereg,
Csak a míg számon kér
Tégedet,
S ha te föltekintse rá.
Fogadok:
Akaratlanul is
Kiragyog.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Viszontlátás
  2016-11-25 07:01:19, péntek
 
  Jékely Zoltán:

Viszontlátás


Pesten vagyok, ismét Közöttük!
Egy-kettő híjján együtt a család.
Félő, ilyen nagy gráciát
nem adhat többet a világ.

Ezért nem tudok hát örülni,
ahogy a kisgyermek szokott?
Micsoda lappangó bajok?
Valaki mindjárt felzokog...

Egy sunyi árnyék jár közöttünk,
meg sem merem nevezni már -
Húnyó tűzhely felett megáll,
parazsat lábbal szétzilál.

- Lelkem kezek, mért integettek?
Együtt vagyunk - s már búcsúzás?
Körmöm benneteket mohás
sírkövek alól is kiás!

Budapest, 1942. április 12.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Párizs kísért
  2016-11-20 09:39:45, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Párizs kísért
Verses önéletrajz-töredék

Most átadom magam a könnyezésnek,
én, ki eddig úgy ismertem magam,
hogy ura vagyok az emlékezésnek,
a szenvedésre inkább boldogan
tekintek vissza, s mágneses erővel
bánok a boldogságban telt idővel.

Múltam hűvös fölégetője voltam,
s talán már holtomig az maradok;
lóra gondoltam, ha szamaragoltam,
jelenemtől a múlt elragadott,
s az életen úgy bukdácsoltam átal
emlékeim laboratóriumával...

Párizs kísért, az álombeli öt hét,
midőn, húszegynehány éves legény,
megéltem a Montparnasse minden üdvét,
és táncoltam a világ tetején.
Párizs enyém volt, s csupa otthonosság,
nem fájt a távol, s nem vártam a postát.

Esőköpenyemet félvállra vetve
ballagtam a Latin-negyeden át;
s míg kerestem jó Villon lábnyomát,
várva, hogy egy sarokból tán előlép -
árnya talán az árnyamat követte -
Az lett volna a boldogság, dicsőség!
S nem izgat fel, hogy mikor s mi honnan látható,
Bár tudom, mindennek van okozata, s oka!

Én ezen a földön, itthon szeretnék élni,
Veled kedves barátom, ki verset olvasol,
A megújuló tavaszt akarom remélni
És, hogy a kérdőszóra igaz szó válaszol.

Látni szeretném szemed huncut villanását,
arcod fényét és csendes mosolyt az ajkadon
és jókedvű eszednek zsiványkodó báját,
s remélni a mában itt, a mindig holnapom!

Azt vágyom én, hogy átöleljen a fény engem,
Az áldott, hitet tevője a mindig létnek,
S azt, hogy ne kelljen soha egyedül mennem,
Ha nekifeszülök olykor a messzeségnek!

...És látni akarom a madár repülését,
Hogyan nő a fű, és hogy a fákon rügy fakad,
S hallani kívánom a harangok zengését,
S tudni nyáron, hogy a búzakalász megszakad!

Az életben vallom, kellene annyi minden,
A jó és a rossz mindig összekeveredik,
Ám de nekem mégis, veled kell elhitetnem,
Ki verset ír barátom, mindig reménykedik!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Búcsúzás után III.
  2016-10-23 06:56:44, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Búcsúzás után III.


Magyalbokor, akácfa, bodzafa,
jázmin, vadrózsa, bükköny, margaréta -
ezer évet elevenít ez a
Téged kereső hegyoldali séta.

Mintha, mióta a világ a világ,
csak veled jártam volna itt a réten.
ó, bárcsak az új ezer éven át
is teveled, édes keserűségem!

Jöhet-e új nyár, melyben nem velem:
más férfitest mellett sétálsz, hevergetsz?
Bár meghalnék, hogy minden éjfelen
hozzád suhanjak, testetlen szerelmes

s csókomból érezd meg a rét szagát,
melyen sétáltunk tavaszi vasárnap -
s tudd meg, szép rétek vannak odaát,
szép régi rétek pázsitjára várlak.

Nyugat 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Búcsúzás után II.
  2016-10-22 09:29:24, szombat
 
  Jékely Zoltán:

Búcsúzás után II.


Mintha mind én tépném s szórnám utánad,
viszi a szél a rózsaszirmokat.
Lám, a vágyódók sok sok sóhajának
a jó természet szinte testet ad.

Milyen csúf felhők tódulnak a völgybe -
És te ilyen időben utazol,
Idegen országba, ellenség-földre,
melynek hegy-völgyein halál lohol.

Miután meghalt egy drága családtag,
az ember róla annyit álmodik.
Ruhád darabját szimatolva, látlak,
s érezlek, olyan erősen vagy itt.

Nyugat 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Búcsúzás után I.
  2016-10-21 08:39:40, péntek
 
  Jékely Zoltán:

Búcsúzás után I.


Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsúzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsúuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszínen marad?

Csukott szemmel járjak tán, hogy ne lássam
az együtt bámult partot, hidakat?
őt magát látom szemhéjjam alatt,
másratekintő édes kacagásban!

Mint lassú felhő, melyet utoljára
a búcsúzó nap lila fénybe von,
a fájdalom fényében vonszolom
magam én is az éjszaka tavára.

Láttál-e már elfáradtszárnyú kányát
egyedül szállni nagy hegyek felé?
Ilyen látvánnyal érhetek fel én,
amint megyek elhagyott városán át.

Jaj, hányszor kell még búcsúcsókot adni
szerelmünk száján, holtak homlokán?
Jaj, hányszor kell még egyedül maradni
tovatűnt autók, koporsók után -?

Nyugat 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 1894 db bejegyzés
Összes: 28327 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6791
  • e Hét: 6791
  • e Hónap: 145523
  • e Év: 998066
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.