Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Jékely Zoltán: A vén Both.
  2018-03-20 06:39:40, kedd
 
  Jékely Zoltán:

A vén Both.


Nem volt már jó neki az illatos bor:
csak szeszt nyakalt, míg benne lángra lobbant . . .
Azóta kopjafája rég lerokkant
s velejiből szippant szagot a kozsbor.

De pálinkája, amivel temették,
még mindig tart: ha elfogy újra támad;
s a vén Bothról most már egész csudákat
pusmogatnak a szószátyár menyecskék:

Éjfél körül, ha kutya sem ugat
s bagoly sem száll a cinterem fölött,
jól hallani, a vén Both nyög, röhög
s italából nagyokat kortyogat.

Erdélyi Helikon 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Valkói temetés
  2018-03-17 06:42:39, szombat
 
  Jékely Zoltán:

Valkói temetés


A tíz öreg halálkórusa szól:
már a kaszást- ott érzik valahol
nyakuk megett s rezegtetnek a vének.
Táskája nőtt már mind a nők szemének
- tán ezredik könnyüknél tartanak
vigasztalják egymást: "ilyen az élet."
A sír száján sötéten áll a pap.

A koporsóból hosszúujju ing,
kék keszkenő s irásosdíszű pendely
lobog elé: testetlen búcsút int
s mesél az asszonyról, ki vele ment el,
hogy ölelkezzék földdel és a csenddel.
Ma kezdi meg. Boldogan alszik és
nem érzi, mert kútnál mélyebb a szender,
hogy morzsolja majd szét az ölelés . . .

Erdélyi Helikon 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Telihold
  2018-03-04 07:25:06, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Telihold


Végre ismét együtt nézzük a holdat,
dagad a háztetők felett;
felé bűvölt felhők zarándokolnak,
mint vizén úszó tetemek.

Együtt vagyunk s külön sose maradjunk,
szorítsd hozzám kis testedet;
pár évig még a földön kell maradjunk,
mert így szokták az emberek.

Holdé leszünk úgyis előbb-utóbb:
szemünk egy éjjel elvakul
s vérünk e láthatatlan-lábu pók
hasába szívja álnokul.

Aztán fürkészhetik majd, hogy kik voltunk
s elsirathatnak itt alul:
az unokánk nem tudja már kik voltunk,
emlékünk semmibe fakul.

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Régi flórenci asszonyokhoz
  2018-01-19 08:01:52, péntek
 
  Jékely Zoltán:

Régi flórenci asszonyokhoz


Kik ebben a boltos teremben
fogtok sokáig fényleni :
úgy-e ti is megnéztek engem,
mult századok szépségei? -

De sokan vagytok! Jaj, melyikre
szavazzak, ki a csillagom?
Félek, megkergülök, úgy mint egy
szőnyegre tett kaméleon.

Annák! Beatricék ! Lucréziák !
Hamvas arcocskák, nagy szemek,
csipkék, kösöntyük, kaméák -
örökre tündököljetek!

(Hány nemzedék, hány idegenországbeli ifjú vonult el így előttetek,
hozzám hasonlón, rossz szerelem emlékeivel, soványan! S ti megvigasztaltátok
mindannyiukat, mert itt tudták meg, hogy reménytelenül csak szép
halottakba érdemes beleszeretni. Vajjon hol alusztok ti most, valamikor
árkádok alatt tipegő leányok, micsoda sírbolt, micsoda kert földje rejtegeti
virágjában-megörökített testetek? -Hol vannak drága, törékeny csontjaitok,
melyek ezeket a szemeket, ezeket a tincseket s ezeket a színeket
magukon viselték? - Ó, ha megtalálnám valahol koponyáitok, elrabolnám
s örökké magammal cipelném. Egyet-egyet fülemhez tartanék éjfélidőn,
hogy hallgassam belőlük századok muzsikáját, mely mint tenger morgása,
akkora. Hogy hallgassam belőlük eltünésetek roppant siralmát: ti, szépekszépei,
Firenze női, születtetek s meghaltatok, mint a többi, Sorsotok a
művész szentséges kezében.)

Nézzetek meg hát egyszer engem,
szépségei mult századoknak:
talán tévelygő lábam itt, ezekben
a nagy szálákban többé nem doboghat.

S ha unokáim egyszer erre járnak,
vagy valaki késő lélek-rokon :
ó, intsetek nekik drágák, ti hárman
és csókoljátok homlokon !

Annák ! Beatricék ! Lucréziák !
Hamvas arcocskák, nagy szemek,
míg elfakul a pusztuló világ,
ti mindörökké tündököljetek !

Napkelet 1938. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Őszi búcsúzás.
  2017-12-12 09:06:41, kedd
 
  Jékely Zoltán:

Őszi búcsúzás.


Most, hogy búcsúznak künt a fecskék,
a nyártól én is búcsúzom.
Isten veled, kedves terecském,
tizenhárom kedves napom
s ugyanannyi csillagos estém!

Mint árva fecske, mely visongva járja
falvát körül, úgy búcsúzom;
képzeletem sebeslő loholása
körülkísér a tarka dombokon,
bereppent egy-egy házba, völgynyílásba,

S mikor a küszöbről lelép a lábam,
csak akkor, akkor búcsúzom
könnyesen, amúgy istenigazában;
addig nem volt egy búcsúszóm,
de most megszólal a szívem, a szájam.

Tegnap este be fényes volt a Vénusz!
Jól tudta, máma búcsúzom
s hogy nem öröm annak a hazatérés,
kit a szíve folyvást szabadba von,
sír az, mint hadba menő nazarénus . . .

Jobb volna tán, ha nép kísérne holtan
s zenével esne búcsúzom!
Ki rengetegben őgyelegve voltam:
önmagamtól is búcsúzom.
Az a fiú azóta hol, de hol van!

Napkelet 1939. december
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: A tél elé
  2017-12-11 09:03:28, hétfő
 
  Jékely Zoltán:

A tél elé


Az ősz az erdőt tarkítja már,
észresevettük, elmúlt a nyár.
Itt kell hagyjuk a fenyveseket,
nem leszünk már víg szerelmesek.

A láthatáron kozmás ború.
Őszünkre tél jő, tél s háború.

Búsan kérdjük: nem lett volna jobb,
ha valami szikla ránk robog?
Ha kurta-kígyó belénk harap
s széthordanak vadak, madarak?

Napkelet 1939. december
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Idő-Isten
  2017-10-28 08:16:15, szombat
 
  Jékely Zoltán:

Idő-Isten


Idő-Isten járt ablakunk alatt;
szárnyas lovának lépte szörnyü tik-tak -
s amerre zengő lába elhaladt,
éjféli utcánk szellemei ríttak.

Az esztendők adóját szedte be:
a falakról pergett a vakolat,
s ki ezt, ki azt a zsákjába vete:
hullt hajból csokrot, pár kitört fogat . . .

Meg sem köszönte, s már loholt tovább.
Itt ifju isten volt még s haja fénylett;
de elaszott, jutván az úton át,
s már túlfelől tarkoponyáju vén lett.

Így lassitott az ablakod alatt.
Foga terád, kincsem, régóta vásott!
Bezörgetett - iszonyu pillanat! -
Még most is hallom rémült visitásod.

Pápa, 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: A Templom.
  2017-10-08 08:05:42, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

A Templom.

I.

Legjobban tetszettek nekem
a földön: nők és templomok,
kikben szökellő láng lobog -
kikben halottas béke zeng.

S valahányszor megnézem este
ezt az országló templomot,
szivem erősebben dobog,
szemem mintha angyalt keresne.

Alkonyodik. Pár sárga folt ég
a nagy hajón, jön a sötét
s mintha a mester fia volnék,
úgy tisztelem roppant müvét.

Hatalmas mű! Hiába nő a város,
hozzá mindég méltatlan lesz hite;
lehet Kolozsvár Gyaluval határos,
e templomot csak vad hit tölti be.

Ma országunkban nem gyúl lámpa fénye.
E homályban nő meg csak igazán:
Ha baj támadna, tán egymásután
a város apraja-nagyja beférne.

Más templom lám,, hogy földbe süppedt,
hogy gunnyaszt és hogy darvadoz,
ellenben ez álmélkodtat bennünket:
zordságában is milyen harmatos!

II.

Igazán csak akkor szép a templom,
amikor az idő már összetörte,
amikor a körülötte körbekörbe
szaladó szél meggyötörte.


Legszebb tán egy perccel azelőtt, hogy összedőlne -

A bősz időtől nem csúful, de szépül,
s minél kopottabb, annál igazabb.
A letört fejű szent szobor-alak
még szebb főt kap szemünktől, kiegészítésül.

S így már olyan a Templom, mint a szikla,
amelyből ember-művel templom is lehet,
mint órjás kő, melyet a messzi síkra
valaha az Úristen görgetett.

III.

Reggel, midőn a nagyharang zokog,
kereken járom a Templomot.
S mikor alszik a nagyharang,
lelkem este is ott bolyong.

Illatoznak a bukszuszok,
fejem felett bagoly suhog
s csendben mállanak az öreg
szentéletü templom-kövek.

IV.

Szent kő-tömeg, emlék birodalom!
Város volna-e nélküled a város?
Békétlenségben büszke nyugalom,
fejed a magas mennybolttal határos.

Lábad öt méter mélyiben
talán titkos forrástól mosva-mosva,
kelta koporsók hűvösén pihen.
Felhőket csókolsz a magosban.

" Pap nélkül is templom a templom.
Nincs temploma? Nem város az a város.
A templom: templom, történelmi szent lom."
Így szólt Mátyás, az Igazságos . . .

V.

Egy nagy kövön ezt olvasom: Ego Sum -
S amit a só perc alatt megtehet,
a sok eső háromszáz hosszu-hosszu
esztendőben marta le a nevet.

Talán én írtam, vagy egykori másom,
hogy örökítsenek meg a kövek.
Ego Sum - nézem múltbeli írásom
s már nem lelem egykori nevemet.

VI.

8-kor megkondul az öreg harang.
A felhők tőle szépen pirosodnak.
Pillérek közt álmos galamb kereng,
a kövek szürkülnek és porosodnak.

Tatár seregével közeleg a sötét,
előőrsbe három kuvikját küldi szét,
lappancs szárnyukkal most kereken repülik,
aztán leszállanak s kövüket megülik.

Cseppkő barlangjából a hold is kiszállott,
hűséges lámpája világítja a várost,
a városkát, ki boldog, hogy magát a tiszta
templomos korokba révedheti vissza.

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Zengő nevek
  2017-08-06 09:00:29, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Zengő nevek


Hadrév,
Sáronberke,
Kalotaszentkirály -
Didergő fészkek az erdélyi rengetegben!
Neveteket ki ejthetné ki szebben,
Mint én az emlékezés áhítatában.

Zentelke,
Asszonynépe,
Szépkenyerűszentmárton,
S Detrehem, ki Betlehemet idézed -
hogyelszakított .tőletek a végzet,
lelkem térképén egyre pirosultok.

Régi vitézek lábnyomán kelt virágok,
hervadt bokréták kopjás, árva dombon -
valahányszor neveteket kimondom,
álmodozásom sólyomszárnyra kap.

Némelyitek mint húsvéti harangszó -
másban egy fejedelem csizmás lépte döng,
csillagfény csillan s ékes pártagyöngy,
ha felderengtek az őszi éjszakában.

Erdély lelkéből lelkedzett nevek,
ti maradtatok nekem e világon!
De. meghalljátok-é bús szólongatásom
s hívásomra jösztök-e közelebb?

Vigilia 1948.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Álom
  2017-08-05 07:50:10, szombat
 
  Jékely Zoltán:

Álom


Ki mondaná meg, mi ütött szíven?
Talán az ősz?
Tán múló életem?

Szememből egy könnycsepp kibuggyant:
a Tenger kínja benne volt.
Egy falevélre hullt
s én felragadtam megszállott-mohóan.

Három szent szót írtam reá:
az Ember kínja benne volt.

Jaj, jaj, hiába keresem
azt a három gyönyörű szót!

Vigilia 1948.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 200 db bejegyzés
e év: 1403 db bejegyzés
Összes: 31300 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4197
  • e Hét: 4197
  • e Hónap: 172884
  • e Év: 1007805
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.