Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
Jékely Zoltán: Nem Tőle félek
  2017-04-22 07:09:21, szombat
 
  Jékely Zoltán: Nem Tőle félek

Nem Tőle félek! Sőt, néha kívánom:
legfőbb balzsam sok gennyedő sebemre,
s egyetlen bizonyosság e világon -

de Mont-Blanc-súllyal zúg le életemre
s irtóztató kín-áradat alá nyom:
évmilliárdok Semmi-végtelenje!

Kolozsvár, 1943
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékey Aladár: Csalfa lányhoz.
  2017-04-20 08:46:12, csütörtök
 
  Jékey Aladár:

Csalfa lányhoz.
1876.

Elborult az égbolt,
Kesereg;
Talán bizony megszánt
Engemet.
Addig nézte ezt a
Bánatot,
Míg a sugarához
Tapadott.

Be nem soká búsúl,
Kesereg,
Csak a míg számon kér
Tégedet,
S ha te föltekintse rá.
Fogadok:
Akaratlanul is
Kiragyog.

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Viszontlátás
  2016-11-25 07:01:19, péntek
 
  Jékely Zoltán:

Viszontlátás


Pesten vagyok, ismét Közöttük!
Egy-kettő híjján együtt a család.
Félő, ilyen nagy gráciát
nem adhat többet a világ.

Ezért nem tudok hát örülni,
ahogy a kisgyermek szokott?
Micsoda lappangó bajok?
Valaki mindjárt felzokog...

Egy sunyi árnyék jár közöttünk,
meg sem merem nevezni már -
Húnyó tűzhely felett megáll,
parazsat lábbal szétzilál.

- Lelkem kezek, mért integettek?
Együtt vagyunk - s már búcsúzás?
Körmöm benneteket mohás
sírkövek alól is kiás!

Budapest, 1942. április 12.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Párizs kísért
  2016-11-20 09:39:45, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Párizs kísért
Verses önéletrajz-töredék

Most átadom magam a könnyezésnek,
én, ki eddig úgy ismertem magam,
hogy ura vagyok az emlékezésnek,
a szenvedésre inkább boldogan
tekintek vissza, s mágneses erővel
bánok a boldogságban telt idővel.

Múltam hűvös fölégetője voltam,
s talán már holtomig az maradok;
lóra gondoltam, ha szamaragoltam,
jelenemtől a múlt elragadott,
s az életen úgy bukdácsoltam átal
emlékeim laboratóriumával...

Párizs kísért, az álombeli öt hét,
midőn, húszegynehány éves legény,
megéltem a Montparnasse minden üdvét,
és táncoltam a világ tetején.
Párizs enyém volt, s csupa otthonosság,
nem fájt a távol, s nem vártam a postát.

Esőköpenyemet félvállra vetve
ballagtam a Latin-negyeden át;
s míg kerestem jó Villon lábnyomát,
várva, hogy egy sarokból tán előlép -
árnya talán az árnyamat követte -
Az lett volna a boldogság, dicsőség!
S nem izgat fel, hogy mikor s mi honnan látható,
Bár tudom, mindennek van okozata, s oka!

Én ezen a földön, itthon szeretnék élni,
Veled kedves barátom, ki verset olvasol,
A megújuló tavaszt akarom remélni
És, hogy a kérdőszóra igaz szó válaszol.

Látni szeretném szemed huncut villanását,
arcod fényét és csendes mosolyt az ajkadon
és jókedvű eszednek zsiványkodó báját,
s remélni a mában itt, a mindig holnapom!

Azt vágyom én, hogy átöleljen a fény engem,
Az áldott, hitet tevője a mindig létnek,
S azt, hogy ne kelljen soha egyedül mennem,
Ha nekifeszülök olykor a messzeségnek!

...És látni akarom a madár repülését,
Hogyan nő a fű, és hogy a fákon rügy fakad,
S hallani kívánom a harangok zengését,
S tudni nyáron, hogy a búzakalász megszakad!

Az életben vallom, kellene annyi minden,
A jó és a rossz mindig összekeveredik,
Ám de nekem mégis, veled kell elhitetnem,
Ki verset ír barátom, mindig reménykedik!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Búcsúzás után III.
  2016-10-23 06:56:44, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Búcsúzás után III.


Magyalbokor, akácfa, bodzafa,
jázmin, vadrózsa, bükköny, margaréta -
ezer évet elevenít ez a
Téged kereső hegyoldali séta.

Mintha, mióta a világ a világ,
csak veled jártam volna itt a réten.
ó, bárcsak az új ezer éven át
is teveled, édes keserűségem!

Jöhet-e új nyár, melyben nem velem:
más férfitest mellett sétálsz, hevergetsz?
Bár meghalnék, hogy minden éjfelen
hozzád suhanjak, testetlen szerelmes

s csókomból érezd meg a rét szagát,
melyen sétáltunk tavaszi vasárnap -
s tudd meg, szép rétek vannak odaát,
szép régi rétek pázsitjára várlak.

Nyugat 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Búcsúzás után II.
  2016-10-22 09:29:24, szombat
 
  Jékely Zoltán:

Búcsúzás után II.


Mintha mind én tépném s szórnám utánad,
viszi a szél a rózsaszirmokat.
Lám, a vágyódók sok sok sóhajának
a jó természet szinte testet ad.

Milyen csúf felhők tódulnak a völgybe -
És te ilyen időben utazol,
Idegen országba, ellenség-földre,
melynek hegy-völgyein halál lohol.

Miután meghalt egy drága családtag,
az ember róla annyit álmodik.
Ruhád darabját szimatolva, látlak,
s érezlek, olyan erősen vagy itt.

Nyugat 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Búcsúzás után I.
  2016-10-21 08:39:40, péntek
 
  Jékely Zoltán:

Búcsúzás után I.


Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsúzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsúuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszínen marad?

Csukott szemmel járjak tán, hogy ne lássam
az együtt bámult partot, hidakat?
őt magát látom szemhéjjam alatt,
másratekintő édes kacagásban!

Mint lassú felhő, melyet utoljára
a búcsúzó nap lila fénybe von,
a fájdalom fényében vonszolom
magam én is az éjszaka tavára.

Láttál-e már elfáradtszárnyú kányát
egyedül szállni nagy hegyek felé?
Ilyen látvánnyal érhetek fel én,
amint megyek elhagyott városán át.

Jaj, hányszor kell még búcsúcsókot adni
szerelmünk száján, holtak homlokán?
Jaj, hányszor kell még egyedül maradni
tovatűnt autók, koporsók után -?

Nyugat 1939.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Azon az órán…
  2016-09-30 08:10:25, péntek
 
  Jékely Zoltán:

Azon az órán...

Azon az órán, amidőn a réten
a fű a legbúsabban lengedez,
a bőregér az égnél feketébben,
zörgő szárnyán rovar után evez,
a holdvilág, az eltört mátka-gyűrű,
nagy, kővévált felhők közt darvadoz,
a levegő lelkek hadától sűrű
és túlvilági könnytől harmatos:
állj meg, ember, a hűvös erdőszélen
és szólítsd csendben halottaidat,
szívedből szívükig búsan-merészen
építs valami szép felhőhidat.

Létezésüknek kóstold meg a titkát
s a kósza lángból, mely feléd lobog,
fogj el bár egy jánosbogárnyi szikrát,
s vidd magaddal, mint boldog zálogot!

Kolozsvár, 1943
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Egy Florenci síremléknél.
  2016-09-21 07:48:28, szerda
 
  Jékely Zoltán:

Egy Florenci síremléknél.


Ó álmodó nagyasszony, Czartoriszka,
a templom legfehérebb szobra vagy;
nagy messzeségbe kémlelsz hunyorítva,
mintha lelnél ott régi tornyokat,
mintha ott lengene a titkok titka.

Csak vársz, csak vársz fátylas ködökbe nézve,
túl nagy folyókon, túl országokon,
s a templom orgonájának zenéje
rádszáll, mint alkonyati fuvalom;
- a csendet szövöd itt, Penelopéja.

S én sírok látod, mintha nagyanyámnak
sírja volna itt ez a te sírod,
vagy mintha élő, távoli anyámat
- már mint holtat - siratnám, úgy sírok.
Sírhalmok siralma vagyok én, csupa bánat.

Siratok sírokat, melyeket összedúlnak,
s melyeket már a vad fű felvetett,
s újakat is, hol idegen kimúltak
kőszeme néma tornyokra mered.
Könnyeim kőarcok hamvára hullnak.

Napkelet 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Jékely Zoltán: Nyarak nyomában.
  2016-09-05 08:21:33, hétfő
 
  Jékely Zoltán:

Nyarak nyomában.


Új medriben fut a Szamos,
ó, még a víz is változott!
Mult nyaraknak könny harmatos,
elejtett szemmel áldozok.

Most látom, mi a változás:
vajjon nem boldogabb a vak?
Hol vagy porondos vízmosás,
hol vagytok rozsdás kis tavak?

Hol vagy vén vízalatti tönk,
olyan voltál, mint egy halott;
hogy borzadoztunk idefönt,
mikor az ár megmozgatott!

Ó, hová göngyölődtetek,
hancurozások, nagy napok?
Roppant fürdések, vad hetek,
vajjon hová vonultatok?

Hangok, kezek, sok vizes arc,
nyirkos testek, sok kék trikó!
Virgonc idő, jobban inalsz,
mint egy jó harmadfű csikó.

S hol vagytok, volt szerelmeim,
bronztestű leányok, akik itt,
vizünk bozótos partjain
jártátok a nyár táncait -

Azóta tán meghaltatok,
elvitt a csókoló folyó,
s szép testetek úgy úszhatott,
mint egy-egy hintázó hajó;

nyaldostak a hűvös habok,
ott lent megállított a gát
s egy vén halász ki is fogott,
mint régesrég Oféliát.

Napkelet 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1373 db bejegyzés
Összes: 27809 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6083
  • e Hét: 42386
  • e Hónap: 128241
  • e Év: 607708
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.