Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Ignotus Hugó: Nevrose.
  2016-10-09 08:20:38, vasárnap
 
  Ignotud hugó:

Nevrose.


És hogy betelt a szám , tenger évek száma ,
Isten fia újfent a földre leszálla .
A dühöngő balgák kezihez békéltek ,
Megvilágosítá , akik vakon éltek ,
Délczegre hibbantá a gutaütöttet ,
Épen mentek tőle , akik bénán jöttek ,
Vétlen kisdedeken könyörült a lelke ,
A síró Magdolnát magához emelte .


Egy napon egy ember szine elé lépett,
Kétfele szétverve két karral a népet :
>Isten fia, bárcsak könyörülő volnál ,
A szavamra adnál , kértemre hajolnál !
Tajtékos görcsénél nyavalyatörősnek ,
Sebnél és vakságnál a nyavalyám bőszebb ;
Várlak olyan várva , várlak olyan régen :
Lelkem nyugodalmát add meg Uram nékem !

>Lihegő hajszában kergetve nyugalmat ,
Hajamat szél járta , becsapozta harmat ,
Ut sara cseréppé kérgesedett rajtam ,
A szemem kiégett pergedező jajban .
Nincs hitem az égben , nincs javam a földön ,
Életemet szomjú epedésben töltöm ,
Tehetetlen vágyban fojtogat a méreg
S nincs örömem benne , hogyha mit elérek .


>Néha reménykedve asszony elé rogytam ,
Ölébe aléltam , kebelén zokogtam ;
Forró sima karja átalölelt lágyan ,
Búgva csitította viharos nagy vágyam ;
Lelkit a lelkembe átszítta az ajkam ,
Csókokkal az ajkát véresre kimartam ,
Aztán tovaűzött névtelen utálat :
Az asszony is megcsal , az asszony is állat !

>A verejtéket is a testem elunta ,
Súly nekem a szerszám , kín nekem a munka ,
Ám léha tivornyán gyötrenek a gondok ,
Csömörletes étkem és italom undok .
Ólmos a lépésem napi úton járván ,
S éjféli sötétben vergődöm a párnán ,
Túléber ideggel gondolatom lomha
Ó bár elpusztulnék , bár meg volnék halva !

>Nem , nem igaz ez sem . A haláltól félek ,
Nem adom , ha kín is, mert jogom az élet ;
Gyűlölöm az éltet, de csüggök a léten ,
Magam a múlástul tudománynyal védem .
Jaj de a bölcsesség se csillapít engem ,
Elveszi hitemet az igaz istenben ,
Mert ha túl a földön igaz isten volna ,
Fájni a fájdalmat nem engedte volna !

>Körülöttem bambán ámulnak a népek ,
Egy ember se szán meg , egy ember sem ért meg
Terád kellett várnom át egy egész élten ,
Hogy magam' szívszerint egyszer kibeszéljem .
Isten fia, bölcs vagy : úgy-e , bajom' érted ?
Nem tudom az okát : úgy-e , te se kérded ?
Úgy- e meggyógyítasz , nem hagysz tovamennem
Istentagadással lázadt kebelemben ?<

Megremegett ajka , kipirult a képe ,
Tompa zokogásba csuklott a beszéde ;
Nyugodtan előtte isten fia álla,
Jobbját fölemelve sebhedt homlokára -
Csöndesre fojtotta lehet a sok ember ,
Alkonyati fényben ragyogott a tenger ,
Aranyburok égett a születő esten
S halk susogó hangon így szólott a Mester :

>Íme a homlokom tövis összeszúrta ,
Oldalamat dárda , kezem' át szeg fúrta ,
Magam is kiáltok földi gyötrelemben :
Istenem , istenem , mért hagytál el engem !
Ne akarj a földnek fordítani sorján ,
Keresztre jutsz , bárha isten fia volnál ,
Jaj az istennek is, ha van szíve , gyönge ,
S embermegváltani ideszáll a földre .

>Boldogok a gyengék , a lelki-szegények ,
Akik vakon hisznek és vakon remélnek !
Nem nyílik , csak annak , az én Atyám háza ,
Aki ura szívét szolgává alázza .
Nem is hallom a szót, csak ha nem szól fennen ,
Meg sem is válthatom , csak aki hisz bennem ; -
Néked hiú balhit, ámító káprázat :
Annak vagyok isten , aki föl nem lázad! <

a_het_1892.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Tengerparti alkonyat 3.
  2016-08-15 08:08:52, hétfő
 
  Ignotus Hugó:

Tengerparti alkonyat 3.

Belenézem az égbe képedet,
Kék krátertűznek ég le két szemed,
Örvénylánggal veri föl az eget.

Hova lett hűs, közömbös mosolyod?
Nehéz keservem, ami lelobog,
Én vagyok a te, akit feldobok.

Lovrana, 1911. junius

Nyugat 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Tengerparti alkonyat 2.
  2016-08-14 06:23:48, vasárnap
 
  Ignotus Hugó:

Tengerparti alkonyat 2.

Így páraközön által,
Így félhalottra váltan,
Önmagát így megszakítva
Kedvesem a kéj -
Így ájultan temetve
Forró márványerekbe,
Tengerekbe letaszítva
Lávaárnyi mély!

Ó lüktető halálok,
Ó gyenge barna vállak,
Amikül a távol ormok
Idetetszenek!

A messzeség elolvad
S egy könnybe összefolynak
Dobbanó föld, légi homlok,
Álmodott szemek

Nyugat 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Tengerparti alkonyat 1.
  2016-08-12 06:57:30, péntek
 
  Ignotus Hugó:

Tengerparti alkonyat 1.

Már ül az est a vizeken,
Már lila búcsútüzeken
Tör át az ormok szürke bőre -
S én szemem tapasztom a kőre,
Majd összefogom könyörgőre
Minden feszülő sugarát:
Úgy keresem mégegyszer a napot,
Szokásból, de szorongva.
Part-e vagy füst, amit lábam tapod?
Harang vagy álom, mi fülem bekongja?
S ki bennem szól hozzám: hóhér-e vagy barát?
Az árnyékokat nézem, nagyok-e,
A napot keresem, hogy ragyog-e
S így ködön által szeretem -
A kétségen is: vagyok-e,
Így tetszik által életem.

Nyugat 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Akarom
  2016-08-10 04:58:18, szerda
 
  Ignotus Hugó:

Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,

Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra,-
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.

Nyugat 1909.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Te vagy az én édes madaram.
  2016-06-08 05:29:08, szerda
 
  Ignotus Hugó:

Te vagy az én édes madaram.

Te vagy az én édes madaram,
Fényes tollú, álmatagon szálló,
Sohse hittem, hogy, ami leköt,
A kezemben lesz egyszer a háló!

Te vagy az én mámorlehelő
Ingó-bingó piros rózsaszálam,
Sohse hittem, remegő virág,
Hogy valaha itt pompázol nálam!

Fönn az égen jár a teli hold,
Kergetőzik a sok fürge felleg,
Kandikálnak a kis csillagok,
Rád nevetnek, engem irigyelnek.

Hadd takarom, el a szemedet
Féltő, tiltó, hevülő kezemmel,
Forr a vérem, hogyha belenéz
Mindenféle csiribiri ember!

a_het_1893.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Éj.
  2016-03-25 06:20:21, péntek
 
  Ignotus Hugó:

Éj.

Sejtelmes nyári éjszakán
Kábultan álmodom veled,
Itt érzem égni arczodat
Fáradt szivem felett, édes,
Fáradt szivem felett.

Káprázatos homályon át
Felém csillog fehér fogad;
Szomjú ajakkal, volt idő,
Csókoltalak sokat, édes,
Csókoltalak sokat.

És izzó száz csókod helyén
A homlokom ma is meleg -
Nem igaz, ágy-e, nem igaz,
Hogy elvesztettelek, édes,
Hogy elvesztettelek ?

1893.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Lehet...
  2016-02-20 09:32:36, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Bölcső előtt.
  2016-02-07 08:28:28, vasárnap
 
  Ignotus Hugó:

Bölcső előtt.


Erre ringó, arra ringó
Kicsi bimbó, rózsabimbó,
Aludj, fiam, édes -
Szívom ajkad rád omolva,
Mintha apád ajka volna,
Ez is olyan édes.

Szőke pillád hogyha lebben,
Ismerősöm a szemedben
Az a kék igézet,
Benne csillog már a színe,
Benne villog már a bűne,
Ahogy apád nézett.

Fogsz-e, mint ő, széles vállal,
Büszke fővel, biztos lábbal
E világon járni ?
Sima szóval, józan észszel,
Hideg szívvel, forró kézzel
Martalékra várni?

Fogsz-e kérni, fogsz-e ríni,
Esküvéssel istent híni,
Esdeni, szavalni,
Erre nézni, arra nézni,
Gyenge szívet megigézni,
Balga asszonyt csalni?

Fog-e az az asszony akkor
Reggel, este, virradatkor
Teutánad sírni,
Minden bűnt és csalfaságot,
Minden gúnyt és minden átkot
Temiattad tűrni?
Érted halni, érted élni,
Megcsalódva is remélni
Lesz-e olyan édes? -
Erre ringó, arra ringó
Kicsi bimbó, rózsabimbó,
Aludj, fiam, édes !

1893.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Ignotus Hugó: Nevrose
  2016-02-06 17:26:17, szombat
 
  Ignotus Hugó:

Nevrose


És hogy betelt a szám, tenger évek száma,
Isten fia újfent a földre leszálla .
A dühöngő balgák kezihez békéltek,
Megvilágosítá, akik vakon éltek,
Délczegre hibbanta a gutaütöttet,
Épen mentek tőle, akik bénán jöttek,
Vétlen kisdedeken könyörült a lelke,
A síró Magdolnát magához emelte.

Egy napon egy ember szine elé lépett,
Kétfele szétverve két karral a népet:
>Isten fia, bárcsak könyörülő volnál,
A szavamra adnál, kértemre hajolnál!
Tajtékos görcsénél nyavalyatörősnek,
Sebnél és vakságnál a nyavalyám bőszebb;
Várlak olyan várva , várlak olyan régen:
Lelkem nyugodalmát add meg Uram nékem!

>Lihegő hajszában kergetve nyugalmat,
Hajamat szél járta, becsapozta harmat,
Ut sara cseréppé kérgesedett rajtam,
A szemem kiégett pergedezö jajban.
Nincs hitem az égben nincs javam a földön,
Életemet szomjú epedésben töltöm,
Tehetetlen vágyban fojtogat a méreg
S nincs örömem benne, hogyha mit elérek.

>Néha reménykedve asszony elé rogytam,
Ölébe aléltam, kebelén zokogtam;
Forró sima karja átalölelt lágyan,
Búgva csitította viharos nagy vágyam;
Lelkit a lelkembe átszítta az ajkam,
Csókokkal az ajkát véresre kimartam,
Aztán tovaűzött névtelen utálat:
Az asszony is megcsal, az asszony is állat!

>A verejtéket is a testem elunta,
Súly nekem a szerszám, kín nekem a munka,
Ám léha tivornyán gyötrenek a gondok,
Csömörletes étkem és italom undok.
Ólmos a lépésem napi uton járván,
S éjféli sötétben vergődöm a párnán,
Túléber ideggel gondolatom lomha
Ó bár elpusztulnék, bár meg volnék halva!

>Nem, nem igaz ez sem. A haláltól félek,
Nem adom, ha kín is, mert jogom az élet;
Gyűlölöm az éltet, de csüggök a léten,
Magam a múlástul tudománynyal védem.
Jaj de a bölcsesség se csillapít engem,
Elveszi hitemet az igaz istenben,
Mert ha túl a földön igaz isten volna,
Fájni a fájdalmat nem engedte volna!

>Körülöttem bambán ámulnak a népek,
Egy ember se szán meg, egy ember sem ért meg
Terád kellett várnom át egy egész élten,
Hogy magam' szivszerint egyszer kibeszéljem.
Isten fia, bölcs vagy: ugy-e, bajom' érted?
Nem tudom az okát: ugy-e, te se kérded?
Ugy-e meggyógyítasz, nem hagysz tovamennem
Istentagadással lázadt kebelemben?<

Megremegett ajka, kipirult a képe,
Tompa zokogásba csuklott a beszéde;
Nyugodtan előtte isten fia álla,
Jobbját fölemelve sebhedt homlokára -
Csöndesre fojtotta lehét a sok ember,
Alkonyati fényben ragyogott a tenger,
Aranyburok égett a születő esten
S halk susogó hangon így szólott a Mester:

>Íme a homlokom tövis összeszúrta,
Oldalamat dárda, kezem' át szeg fúrta,
Magam is kiáltók földi gyötrelemben:
Istenem, istenem, mért hagytál el engem!
Ne akarj a földnek fordítani sorján,
Keresztre jutsz, bárha isten fia volnál,
Jaj az istennek is, ha van szive, gyönge,
S embermegváltani ideszáll a földre.

&#187;Boldogok a gyengék, a lelki-szegények,
Akik vakon hisznek és vakon remélnek!
Nem nyilik, csak annak, az én Atyám háza ,
Aki uras szívét szolgává alázza .
Nem is hallom a szót, csak ha nem szól fennen ,
Meg sem is válthatom, csak aki hisz bennem; &#8212;
Néked hiu balhit, ámitó káprázat:
Annak vagyok isten, aki föl nem lázad! <

1892.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 1904 db bejegyzés
Összes: 28337 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6405
  • e Hét: 13551
  • e Hónap: 152283
  • e Év: 1004826
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.