Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szeretnék élni esztelen
  2017-09-27 11:26:00, szerda
 
  Alekszandr Blok

SZERETNÉK ÉLNI ESZTELEN

Szeretnék élni esztelen:
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.

Nyomasszon életem vad álma,
Vergődve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:

Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadal
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Bús őszi este volt
  2017-09-27 11:13:51, szerda
 
  ALEKSZANDR BLOK

BÚS, ŐSZI ESTE VOLT

Éj anélkül, akit fénylő
Néven úgy hívtak: Leonóra.
Edgar Poe

Bús őszi este volt. Eső üvegzajában
Gondoltam százszor át kínzó kérdésemet,
Midőn egy gentleman ködlő, hatalmas árnyban
Lépett szobámba. És mögötte borzas eb.

A vendégem leült a kandalló elébe,
Az eb meg elterült, mintegy követve őt.
Szólt udvariasan: "Sir, itt az idő, végre
Békéljen meg a Sors Géniusza előtt!"

"Ám ifju lázamat a vénség visszahozza..." -
Így kezdtem volna én... de félbeszakitott:
"Már megint ugyanaz: őrült Edgar s Leonóra.
Vissza semmi se tér. - Most mindent megtudott."

És furcsa: életem vihar s pokol volt régen,
De most - ez este -, míg ott ült az idegen -
Az ő tárgyilagos, nyugodt tekintetében
Hirtelen egyszerübb lett az egész nekem...

Elment a gentleman. De ott maradt kutyája.
S ha bús vagyok, reám néz jóságos szeme,
És mintha mondaná, míg térdemen a lába:
Ideje volna, sir, már megbékülnie.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Nyári este
  2017-08-05 15:54:29, szombat
 
  Alekszandr Blok

Nyári este

A rózsamezőt a naplemente
rózsás sugárban fürdeti.
Gazos mezsgyére, rozskeresztre
szendergő fényét ráveti.

Szellő se leng, madár se rebben,
a fák hegyén vörös korong
a hold, a távoli berekben
aratódal foszlánya zsong.

Kapj lóra, szállj kantárt eresztve,
a gond, a bú az ördögé!
Repülj a ködbe, végtelenbe,
az éj elé, a hold elé!

/ Ford.: Lator László /
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
A bajkiáltó madár
  2017-07-23 16:57:19, vasárnap
 
  Alekszandr Blok

A bajkiáltó madár

V. Vasnyecov festménye

A roppant víztükör fölött,
melyet vörösre gyújt az este,
jövendöl s énekel, törött
szárnyát esetten leeresztve.
Jövendöl vad tatárdulást,
idejét véres erőszaknak,
tüzet, vizet, földindulást,
jókon hatalmát gonoszaknak.
Időtlen borzadályban ég
s szeretetben gyönyörü arca,
de kiált igaz jósigét
alvadt vértől cserepes ajka.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Még látom olykor
  2017-06-29 16:15:12, csütörtök
 
  Alexander Blok

Még látom olykor

Még látom olykor,néma éjjel,
csodás sugaras arcodat.
Rég tűnt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.

Csak mendegélsz tűnődve,lassan,
halványkék ösvényeden,
fejed felett két mozdulatlan,
nagy csillag pihen szelíden
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Tölgyből
  2017-06-29 16:12:37, csütörtök
 
  Alelszandr Blok

Tölgyből

Tölgyből botomat kifaragtam,
vihar simogatta a tájat.
Darócban árva maradtam
a barátnők, jaj, de silányak.

Föl az égre, föl, te fagyos nap,
botorgok utam ma keresve,
de szegény lábom ha leroskad,
ablakon kocogtatok este.

Kapuzárnak zörren a titka,
halovány kezével kinyitja,
arany hajfonatát igazítja
lelkének fénye de ritka!

Hajában hold meg a csillag...
Királyfim, te végre maradj ma. . .
S a koldusbot ami csillog,
mert könnynek pereg le smaragdja.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Költők
  2017-06-29 16:09:08, csütörtök
 
  Alekszandr Blok

Költők

Ködlött vad telep a városperemen,
a mocsaras, ingatag vidéken.
Költők éltek ott — egymásra gőgösen
mosolyogtak, nyílt rá mód éppen.

A napkelte hiába sugarazott
e gyászos, lappadt, fertőnyi tájra:
ki bevodkázhatott, beborozhatott
nappal megbújva a munkát kívánta.

Ha berúgtak, nagy volt a kedveskedés,
locsogtak gúnyos-borsosan éjjel.
Reggel okádtak. Majd befogva az ész
meg a szív, költöttek szenvedéllyel.

S előjőve odúikból, mint a kutyák,
nézték, a tenger fölszíne lángol.
Minden arra szálló varkocs aranyát
szakértőleg követték a homályból.

Aranykorról álmodtak érzékenyen
s közösen szidták a kiadókat.
Gyöngyszínű felhőn sírtak, ha idelenn
egy virág fejecskéje lekókadt.

Így éltek a költők. Olvasó, barát!
Lehet, mindennapodban úgy érzed,
nemesebb szép kispolgári pocsolyád
s tehetetlen erőfeszítésed.

Nem, nyájas olvasó, vak kritikusom!
Költőnek haj meg felhőcske lebben,
s eltöpreng végül is az aranykoron,
neked ez megközelíthetetlen.

Te nejeddel s magaddal elégedett
s alkotmányod pántolt körével,
ím, a költő — szomja világra-vetett,
alkotmányokkal semmit sem ér el.

Haljak palánk tövében, mint a kutya,
taposson le á rögbe az élet,
hiszem: most csókol Isten hófúvata,
paplannak száll le, nem szemfödélnek.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Szerettem én, megtudtam én is
  2017-06-29 16:08:12, csütörtök
 
  Alekszandr Blok

Szerettem én, megtudtam én is

Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.

Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.

Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.

S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...

S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!

Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
A létünk gyûrüje olyan szûk:
  2017-06-29 15:57:34, csütörtök
 
  ALEKSZANDR BLOK

A LÉTÜNK GYŰRÜJE OLYAN SZŰK

A létünk gyűrüje olyan szűk:
Lásd, minden út Rómába visz,
Szolgaian, előre sejtjük,
Mindent ismételünk mi is.

Bús végzetem jövőm ködében
Dereng, úgy mint akárkinek:
Ismét szeretni Őt az égben
S megcsalni újra idelent.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
A mûvészet nehéz teher
  2017-06-29 15:56:18, csütörtök
 
  ALEKSZANDR BLOK

A művészet nehéz teher

A művészet nehéz teher,
Ám minekünk, költőknek, érték
A lét, perc-örömeivel!
Ó, ha a dolce far nientét
Érezzük, amikor a vér
Dalolva ereinkbe árad,
S a lángoló szerelemért
Felhők közt röpköd már a vágyad,
S azt álmodod, mintha maga
Az élet pezsgő-csillogása
Nem volna más - a cinéma
Lágy, pislogó dorombolása!
S év múltán - egy másik haza,
Fáradtság, ismeretlen város,
S a moziban ugyanaz a
Francia nő, s éppoly varázsos!...
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.