Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Ki az időben úr vagy
  2017-07-05 16:48:02, szerda
 
  Keszthelyi Zoltán

KI AZ IDŐBEN ÚR VAGY

Ki az időben úr vagy, lángoló Nap,
Vajjon mit gondolsz, mikor elsuhan
Kis játékszerünk, melynél ragyogóbbat
Nem fundált még ki ember; ó, Uram,

Te földi álmunk tápláló dajkája,
Nem irigyled, hogy Földünk lett a Nap?
Aki örömmel néz föl a fiára,
Mintha mondaná: ,,Szivemből szakadt..."

Látod, izgalmak dúlják föl az álmom,
Mikor a kozmosz csodáira szállnom
Gondolatban már megengedtetett;

Az űrbe rezgő csodás fényhullámon
Tenéked, Uram, szüntelen kiáltom
Az emberivé érett örömet.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Adj nékem
  2017-07-05 16:19:32, szerda
 
  Keszthelyi Zoltán

ADJ NÉKEM...

Adj nékem nyugalmas májust,
Ajándékozz meg terebélyesedő fák békéjével,
Küldd el hozzám a szunnyadó virágok álmát,
Lélegzetét rohanó patakoknak,
Mikor versenyt futnak a völgybe.
Légy nékem a nyugalmas május,
Terebélyesedő fák békéje,
A szunnyadó virágok álma,
Patakok hűs lélegzete,
Légy nékem olyan szerelem, olyan átkaroló,
Mint ifjúkoromban a végnélküli ábránd,
Vég nélkül csillogó,
Mint augusztusban millió évek küldötte:
Tenger elhunyt meteor,
Tenger lehullt remény,
A világmindenség reménye,
Hosszan időző zuhatag, csillám-zuhatag;
Légy nékem társam a hátralévő években,
A jövendő rejtélyeivel vívó,
A jövendő rejtélyeit megosztó,
Hatalmas! Végtelenségben velem együtt úszó,
Bizonytalanból bizonyosba ugró,
Velem eggyé váló,
Aki hallja, amit én hallok,
Ugyanazt látja, amit én látok,
Velem egyharagú,
Pilláimmal együtt rezzenő;
Légy te a sóhaj, májusi lombok sóhaja,
Tó felett pára, sejtelmes nesz,
Bomló levél nesze,
Mindez te légy nékem,
Egymásra meredő ágyúk erdejében
A béke!
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Esti sóhaj
  2017-07-05 16:18:06, szerda
 
  Keszthelyi Zoltán

ESTI SÓHAJ

Aludni jó, legjobb aludni végre,
Nehéz utam felét elhagyni jó,
Üdvös tudat. Ringat a nagy hajó.
Halvány partokra néz a szív szeszélye.

Aludni jó. Lelkemben esők zúgnak,
De csendesül a mennydörgős zene,
Közel az éj, az álom istene,
Simításán fantáziám elszunnyad.

Aludni jó; nem tudni: mi gyötör meg,
Ha színe vész a biztató örömnek.
Holnapra már ismét vezet az út.

Aludni kell, megköszönni a földnek,
Hogy reggelig rossz álmok nem gyötörnek,
S lelkem csendes, boldog vizekre fut.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Hagyd meg nekem
  2017-07-05 16:17:06, szerda
 
  Keszthelyi Zoltán

HAGYD MEG NEKEM

Hagyd meg a Napot örömrevágyó szememnek,
hagyd meg nekem a tavasz ágaskodó fáit.
Nézd, most kezdek felocsúdni, most kezdek reménykedni,
hunyorgó szememben szikráznak a boldogság igéretei.
Hagyd meg nekem a múltból üzenő viháncolás
tüzeit, augusztus gyümölcseit, az ősz enyhe biztatását,
emlékeztess engem reád, aki elvitted szivem dobbanásait
emlékeztess reád, aki elvitted biztatásod,
küldd vissza az elsóhajtott sóhajok páráit,
most, amikor ébredni kezd körülöttem az év gyermeke,
a tavasz, az első boldog sóhaj, s velem együtt
elindulnak a hegyek, az erdők, a szántások,
utánad, (vagy tán feléd?) s keresem azt a szeretetet,
amely megszülte előre a rügyfakadást, a szerelmet,
a szerelem vulkánikus kitöréseit, s megigérte nekem
a világfölötti Nap melegét.
Hagyd meg nekem, add meg nekem a hitet,
hogy ön-erőmből meritve, megteremthessem
a földet, az eget, a csillagokat.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Hiszek tebenned
  2017-06-29 16:43:45, csütörtök
 
  Keszthelyi Zoltán

HISZEK TEBENNED

A mag volnék én, akit szenvedélyes
Pillanat a jövendőbe dobott.
Kinyílok majd, közel a fák szivéhez,
Rezegtetve napfényt és harmatot;
És átölel az óvó, nyári szellő,
Hogy törzsemet ne tördelje vihar,
Engem fog át a hajnal, a teremtő,
Bársonysima, rózsás karjaival.

És ha bolondos, kiránduló ifjak
Pillantása rám téved hirtelen,
Megmutatom örömmel: miként ringnak
Mosolyaim sok fényes levelen,
Megmutatom, mi öltött testet bennem,
Amikor már megnövelt az idő,
És a töprengés óráit felejtem
Évek fordultán, ha beszélni jő
Velem egy vígabb nemzedék, nem félve,
Hogy lángoló bombát gyárt a halál,
S nem borzongva, mint az első levélke,
Hogy zord ítélet néma szava száll...

Hiszek tebenned, Eszmény, aki nékem
Álmot adtál s boldog játékokat,
Én, kit a sors úgy hordott tenyerében,
Mint óriás törékeny, kis fiat.
Bizony: az égig elmélkedtem gyakran,
De olykor tudtam: csupán álmodom;
Sírtam, nevettem, s egy kicsit meghaltam,
S tovább éltem e borús csillagon...

Hiszek tebenned, világ fejedelme,
Ki a rettegést tovakergeted,
Napsütést hozol majd a levelemre,
Ha a jövendő vidám sereget
Kísér törzsemhez; hiszem: emberré lesz
Akit nevelsz, vezetsz, fejedelem,
Bátorítva hajolsz a nemzedékhez,
Ki elmélázik lombos törzsemen.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Mágusod leszek
  2017-06-29 16:42:26, csütörtök
 
  Keszthelyi Zoltán

MÁGUSOD LESZEK

Szellő lennék és lombos erdő:
Legyeznélek, ne égessen a nap,
Megszűrném a sugarakat,
Békességet pengetnék
Májusi fűszálak citeráján.
Mágusod lennék, borzongató,
Boldogságot csókolnék homlokodra,
Szemed elől elfognám a gyötrő,
Tüzet okádó eget.
Májust, soha nem látott májust,
Zajtalan ligetet ajándékoznék neked,
Feneketlen kosárban hoznék
Soha nem látott színeket;
Olyan költeményt szavalnék,
Mely egyszerre sír és nevet.

Szellő lennék és lombos erdő...
S ha megszomjaznál, forrást fakasztanék,
Ölemben vinnélek, kedvesem,
Ha perzselne az ég,
Ölemben vinnélek, hogy pihenj,
Elégedetten szundikálj,
Fehér hajón hintáztatnálak
S jókívánságom kísérne,
Mint mesebéli fehér sirály.
Mágusod lennék, egyetlen szavadra
Megállítanám az esőt,
S ha dideregnél, egyetlen sóhajodra
Átölelne a napos délelőtt.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Boldogság
  2017-06-29 16:41:31, csütörtök
 
  Keszthelyi Zoltán

BOLDOGSÁG

Tenyérnyi résen át szikrázik szemembe
a jövendő; szeme olyan, mint a kék fényes üveggolyó.
Játszani akarok, mint régen, hivogatom
a rétet, ahol gyorsan szaladtak éveim,
csalogatom a csigabigát, csalogatom a májusi pipitért,
madarak szállnak fejemre, örömök szállnak szemembe,
hangok zsivaja köszönti körülöttem
a kitavaszodó teret. Boldog vagyok,
csupán egy pillanat a boldogság, azután
mint a szappanbuborék szétpattan,
ennek is örülök. Képzeletem fecskékkel repül,
messzi bolygók fényeiben uszik,
mint a Föld, melyen annyiszor folyt a vér,
melyen annyiszor folyt a könny,
de most a tenyérnyi résen át bámulom
a kék és rózsaszínű jövendőt,
az emberiségre boruló eget.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
A kozmosz örök szózata
  2017-06-29 16:40:52, csütörtök
 
  Keszthelyi Zoltán

A KOZMOSZ ÖRÖK SZÓZATA

Őt bámulom, a fenyőt, ki örökzöld,
Örökké zöldell neked és nekem.
Tavasz kezdődik, éled az örök föld
Felhők finom árnyékát kergetem.

Oly jól esik egedre nézni, Holnap,
Örökzöld erdőd suhogása szól.
Most érzem, hogy már többé nem kinoznak
Tél-gondok; kitör kőréteg alól

A győző öröm, mese, fényes szellem,
Suhan a fenyők illatain át,
Neked s nekem dalokkal ékes nyelven
Mondja a Kozmosz örök szózatát.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Derékig érő pázsit
  2017-06-29 16:39:58, csütörtök
 
  Keszthelyi Zoltán

DERÉKIG ÉRŐ PÁZSIT

Miért keresed távoli csillagok közt
a megszökött boldogságot?
Nézd csak a földet, nem látod-é,
hogy integetnek néked a néma pipitérek?
Nem hallod a hóolvadás után
magasra dagadó patak csörgését
s a bibéken cserkésző méhet?
Miért indulsz messzire, miért lököd el
a vonzást, az észrevehetetlenül forgó földet?
Nem hallod-é egy közeli szív dobogását?
nem felelsz-e néki szerető dobogással?
Jajgatnom kellene: annyiszor bolyongtam
távoli csillagok pályáján, honvágytól gyötörve!
Sokszor vonzott vissza a föld kékséges ege,
és úsztam a felhőkön, egy-egy villanás,
egy-egy sas röpte igézett,
ábránd és ébrenlét kalauzolt,
nem tudtam, melyiknek higgyek,
amikor hosszú bolyongás után kimerülten,
melengetett a derékig érő pázsit.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
Én is zenéltem
  2017-06-29 16:37:05, csütörtök
 
  Keszthelyi Zoltán

ÉN IS ZENÉLTEM

Ne költs zenét, ne jegyezd föl, ami fáj,
csalódás önt okos fejedre zivatart.
Én is zenéltem ifjúkorom kaptatóin,
dombok tetején, hol jószagú fák hajoltak fölém.
Költs mégis zenét, de olyan legyen az,
mint amilyen te vagy, gyengéd és ártatlan,
várakozó és hívogató, nem lemondó;
a földet a termékenységre biztató,
örvendező utódok lelkébe markoló,
legyőzhetetlen hatalom,
lombokat suhogtató erő,
távoli csillagok visszhangját ápoló;
olyan legyen zenéd, hogy halkságával is
vetekedjék a géniuszok szimfóniáival,
olyan legyen, mint ami örökké volt és lesz,
mint Katibogár zümmögése
a sohse szűnő sarjadásban,
a pillanatnyi öröm elhúnyó teste fölött.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.