Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Lakatos István
  2017-03-22 08:51:21, szerda
 
  Lakatos István

Kék pille

A nyári égbolt fölénk feszülő
kék ejtőernyője alatt
- sugarai kötélzetén -
mozdulatlanul függ a nap.

A küszöbünkön őrt fekvő kutya
nedves orrát fölemeli.
A lég esőgyöngyözte fák
illatával teli.

Kék minden. Kék a pille a padon,
kékek a dáliák.
A gyepre kék árny árja csap:
ibolyakék tengervilág.

Ősz jelenléte még nem látható.
Lobog a körtefa.
Ezt vártam, ezt a júliust -
asztalomon sötét tea.

Így volt akkor is... Állt némán a nap
a kéklő kert felett.
Hány éve múlt! És minden év
azóta is veled.

Lüktetések megkövülései,
mozdulatlan fényzuhatag!
Arcom fölé dermedt az ég,
hallok elsüllyedt szavakat.

A nyári égen ugyanaz a nap
tündöklik rezzenetlenül.
Örök jelenidőben a padon
ugyanaz a kék lepke ül.

Egyetlen ágon egyetlen levél,
egyetlen szín se változott.
Elvirulni a dália
azóta sem tudott.

Mert van virág, amely egyszer nyitott,
mégis örökre nyit;
édesség, mely mindig édes marad,
akárhogy mérgezik.

S minden, mi egyszer szép bírt lenni csak
- lényeg, látszat - örökre szép.
A történet írja tovább
saját történetét.

S minden, ami tündöklött valaha,
valamiben továbbragyog;
őrzik a felhők fényei, rigók
énekei s a nappalok - - -

Néma rigó ül a napon, felé
kék kígyó kúszik nesztelen.
Arcnélküli belső dalok
sziszegnek szívemen.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos István  
Lakatos István
  2017-02-11 11:08:05, szombat
 
  Lakatos István

Kék pille

A nyári égbolt fölénk feszülő
kék ejtőernyője alatt
- sugarai kötélzetén -
mozdulatlanul függ a nap.

A küszöbünkön őrt fekvő kutya
nedves orrát fölemeli.
A lég esőgyöngyözte fák
illatával teli.

Kék minden. Kék a pille a padon,
kékek a dáliák.
A gyepre kék árny árja csap:
ibolyakék tengervilág.

Ősz jelenléte még nem látható.
Lobog a körtefa.
Ezt vártam, ezt a júliust -
asztalomon sötét tea.

Így volt akkor is... Állt némán a nap
a kéklő kert felett.
Hány éve múlt! És minden év
azóta is veled.

Lüktetések megkövülései,
mozdulatlan fényzuhatag!
Arcom fölé dermedt az ég,
hallok elsüllyedt szavakat.

A nyári égen ugyanaz a nap
tündöklik rezzenetlenül.
Örök jelenidőben a padon
ugyanaz a kék lepke ül.

Egyetlen ágon egyetlen levél,
egyetlen szín se változott.
Elvirulni a dália
azóta sem tudott.

Mert van virág, amely egyszer nyitott,
mégis örökre nyit;
édesség, mely mindig édes marad,
akárhogy mérgezik.

S minden, mi egyszer szép bírt lenni csak
- lényeg, látszat - örökre szép.
A történet írja tovább
saját történetét.

S minden, ami tündöklött valaha,
valamiben továbbragyog;
őrzik a felhők fényei, rigók
énekei s a nappalok - - -

Néma rigó ül a napon, felé
kék kígyó kúszik nesztelen.
Arcnélküli belső dalok
sziszegnek szívemen.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos István  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 1698 db bejegyzés
Összes: 4833 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 137
  • e Hét: 3141
  • e Hónap: 68813
  • e Év: 294878
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.