Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Engi Éva: Kicsike öröm
  2016-06-19 08:03:28, vasárnap
 
  Engi Éva:

Kicsike öröm

Hajnalba torkollik a szunnyadó est,
szűk szemű, kócos manó kel, kit megnyúzott az ágy
és ébreszt szikrázó naptest.

Az éjjel zaklatott mámorából ébredő kobold,
kedvetlen arcán ezer év. Feléledt most már
s vackában mosolytalanul molyol.

Kezei remegnek egy kicsike öröm után,
tölt a csuprába még egy kört, megáll az idő.
Csak maga elé néz, méláz bután.

Mumus annak a reggel, ki éjjel él,
vedel, csavarja testét a muzsikára holmi ócska holmijában
nyugovóra is e koszlott göncben tér.

Álomtalan álmodó, alkonyati tünde,
ki szárny nélkül repül, messze száll s két szál után
minden szivárványlón cikázónak tűnne.

"Mennyei mannám, drága mulatságom Te vagy!
Hiányodtól fehér csendbe temetkezem, mert nélküled élet nincs
és a boldogság is elhagy.

Légy titkon az enyém átkozott függőség!
Kacér ördög küldött értem, kegyvesztett angyal lettem
mert belőled árad ereimbe a Bölcsesség."
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Búcsúzva
  2015-02-21 06:54:28, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Legyél az...
  2015-01-27 06:17:31, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Szeretlek szeretni
  2015-01-17 10:04:15, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Utoljára ütöttél meg!
  2014-12-17 03:27:49, szerda
 
  Engi Éva: Utoljára ütöttél meg!

Utoljára ütöttél meg,
mondom magamnak,
balról érkezik az öklöd,
jobbra esem az asztalnak.

Ha ellenkezem pofon,
ha helyeslek verés,
kéklő, dagadt arcomon,
már a bőrszín kevés.

Sírok a padlón ülve,
kegyelmedet kérem,
csúszok-mászok előtted,
elkopik a térdem.

Ez az én osztályrészem (?!),
nincs szánalom sem kétség,
tűrni s nyelni ha hibáztam,
hisz hazugság volt a vétség.

Kirángatsz az útra,
hiába is kiáltok,
tenyerem az aszfaltban,
belém rúgsz, ha felállok.

Véres könnyeimen csúszva,
húzol végig az utcán,
testem-lelkem kínzod,
Mit vársz ezek után?

Az én mínuszom a plusszod,
szerelmed a vegyszer,
mellyel mérgezel szüntelen,
ne üss meg még egyszer!

2012. január 13.
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Belehaltam ahogy éltem
  2014-12-12 07:22:23, péntek
 
  Engi Éva:

Belehaltam ahogy éltem


Körültáncolt a bánat
fene egy állat,
mely gyomromban vágtat
és görcsösen hányat.

Elnyel a zord szoba
kivet az ágy,
halál szuszog mellettem
míg kínoz a vágy.

Egy hiányos este ébred
szerte-szét a kannás,
bor most az istenem
pálinka a vallás.

Izzik-izzik a feketeszén
vörös, mint e bódult arc,
iszik-iszik; vedel a rém
feneketlen kudarc.

Kicsit meghalok mindennap
mert áfium éltet,
fél lábbal a pokolban
rontás tüze éget.

Les már a nyílt koporsó
harangok hintáznak,
püföl ásó-kapa
angyalok hárfáznak.

Áll a "fekete barom"
kezében Isten szabálya,
kántál hitről míg
testem tékozlás zabálja.

Hullik-hullik az eső;zápor
elmossa az életet,
mállik-mállik húsom; a mámor
távolból vonzza a férgeket.

Most ordít a csend
letépte száját a zaj,
a rohanó jövő úgy szétszed
hogy múltba süllyedek majd.

Rohadnak vizenyős részeim
elföldelve a világ alatt,
kis halom meszes csont
ami kupacomból maradt.

Felettem új élet nyílik
alattam tátong a mély,
átkozott kötés lehúz
míg szétmorzsol az éj.

Kihunyt csillag vagyok az égen
el sem jut a földre fényem,
lassan pusztult el a lényem
belehaltam ahogy éltem.
2010.
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Szeretlek csalfa Élet
  2014-12-02 07:48:26, kedd
 
  Engi Éva:

Szeretlek csalfa Élet


Minden reggel veled kelek, ó drága Nap! 
Karomat széttárva várom lágy csókodat. 
Szád ízéhez nincs hasonló a világon, 
korán kelést miattad én nem bánom. 

Élvezem ajándékod a nyári szellőt, 
imádom fényed, hűsítő bárányfelhőd. 
Kívánlak, mint ég buja boltozatját, 
szeretlek, mint gyönyöröm okozóját. 

De Nap! Elkötelezett híved sosem leszek, 
míg létezik sötét éjjel, s a Hold kerek. 
Hisz esténként csillagok közt a Holddal hálok, 
s nappal szemérmetlenül arcodba vágok. 

Ne bízz! Hazug vagyok én is, elkárhozott lélek, 
síromra csókoddal írd: Szeretlek csalfa élet!
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Test börtön: Temetetlen Test elengedi Lelket
  2014-12-01 05:29:03, hétfő
 
  Engi Éva:

Test börtön: Temetetlen Test elengedi Lelket


A sötétség halhatatlan trónján ülve
Lélek Testnek börtönébe van űzve.

Vasmarkok elszorítják Lelket
karmok marcangolják szét Testet.
Lélek fullad Test vérben forog
elmúlás szele fülbe suttog.

Könnyeznek a szemek pisla fény
az élethez fűzött nagy remény.
De az élet olykor mostoha
fáj a szívnek évek ostroma.

Mulandó halandóság szépsége
törékeny Testnek az épsége.
Idő ránca torzítja Testet
szabadságvágy buzdítja Lelket.

Álmosság telepedik Testre
Lelket elengedi vas keze.
Tátong a sír nyílt koporsó vár
a halál Testnek árnyékában áll.

Test süllyed a fekete estbe
Lélek száll egy születő testbe.
Pitymallik. Az áporodó Test
a koporsóra árnyékot fest.

Lélek sosem halott és Test sosem élő,
egyik halandó míg másik visszatérő...
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Egy vérszopó dala
  2007-09-23 09:10:04, vasárnap
 
  Engi Éva:

Egy vérszopó dala


Sötét, nyirkos hely hol élek; átkos ugar,
kemény fakoporsó és mocsok takar.
Hosszú álmomból felébredek egy éjjel,
vértől duzzadó testedet keresem szenvedéllyel.

Még nem tudod, de mélyen érzed vesztedet,
kutatlak és végül meglelem testedet.
Rideg, sápadt alakommal eléd állok,
csak egyetlen riadt sikolyodra várok.

Hangodat elfojtod mikor hozzád lépek
s kiéhezve könnyes szemedbe nézek.
Ugye félsz? Hisz, ami nekem édes étek,
neked gonosz. Életet elvenni vétek.

Nyalogatom bőröd, mint az éhes kopó,
majd beléd vágom fogam s leszek mohó.
Utolsó cseppig kiszívom a véredet
és földnek eresztem elhalt testedet.

2006.
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
Engi Éva: Őszi hanyatlás
  2007-04-01 09:59:40, vasárnap
 
  Engi Éva:

Őszi hanyatlás


Ökörnyálat köp az ősz
sápkórba bújik a táj
minden levél lomhán rőt
s egy beteg szellő száll.

Égen fonnyad a hideg hold
elnyeli fagyos udvara
fényességet száz ezüst ont
míg pislákol kék sugara.

Csak hullik a döglött falomb
nem jár ilyen estén madár
megbénult az ócska malom
füstös ködöt fúj a határ.

Nyomokban tágul a horizont
az ébenfa koporsó felett
s a föld melyet por kínzott
most az éktelen dér temet.

Elpusztul a zsenge virág
leomlik a roskadt élet
sírgödrébe zuhan a világ
és fehérre festi a képet.
 
 
0 komment , kategória:  Engi Éva  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6856
  • e Hét: 13463
  • e Hónap: 128708
  • e Év: 1352913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.