Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
.kaktusz: Szeretett táj, - szeretett társ
  2017-08-31 07:20:23, csütörtök
 
  .kaktusz:

Szeretett táj, - szeretett társ


Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
útján a boldogságnak
sokszor indul el,
de meg kevésszer érkezik,
talán, mert az ismeretlenről
vannak elképzelései jó előre,
amihez ragaszkodik,
és a váratlan különbözőséggel
nem tud mit kezdeni, tehetetlenül,
kezét tördelve álldogál,
úgy érzi, rútul becsapták,
pedig amit elérni szeretett volna,
csak a képzeletében élt,
először még örül,
amikor egy virágzó, illatozó rétre ér,
ahol még boldog is,
mégse azt mondja, jó nekünk itt,
lesz, ami lesz,
építsünk három sátrat,
maradjon minden így,
ilyen tökéletesen,
hanem,
mint ki örökre maradni akar,
lakóparkot épít, kivág sok fát,
megváltoztatja boldogsága színterét,
csalódik, mikor kiderül,
fáradságos munkája révén
a környezet teljesen átalakul,
rá se ismerni az eredetire,
a mókus már nem szaladgál,
a rigó messze kerüli a tájat,
a kilátás se olyan,
mint abban az első pillanatban,
szeretett táj, szeretett társ,
az ember mindkettővel azt teszi,
megváltoztatja,
saját elképzelésére formálja,
talán,
mert valójában nem arra vágyik,
ami a táj, ami a másik ember
szeretetre méltó,
természetes természete,
hanem, amit az út elején,
biztonságra vágyva
önmagának elképzelt.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: . . . mint minden ajándékot. . .
  2017-04-21 09:32:15, péntek
 
  .kaktusz:

. . . mint minden ajándékot. . .


Tudod arra gondoltam,
hogy az életet,
mint minden ajándékot,
nem örök időre kapja a lélek,
ha nem is kap belőle
mindenki egyformát,
de az ajándékozó azért
mégis csak jó szívvel adja...
nem ígérte azt se,
hogy egy életen keresztül marad
minőségben ugyan annak,
az ember mégis,
amikor elromlik,
az egészet szidja,
mintha benne soha
semmi jó nem lett volna...
pedig, ha felidézné
a tőle kapott örömöket,
ha átlagolná a jót és a rosszat,
az eredmény sokkal jobb volna,
mintha az utolsó negatívum
rakatná rá a pecsétet:
ez selejtes bizony...
talán, ha az ajándékozott
az élete vonalán
végig menne újra,
és pontozná közben,
több lenne a jó dolog,
ami miatt az ajándékozó
piros pontot kaphat
többet, mint szidást,
az ilyen eredmény,
ha nem is mindig ragyogó,
de biztos, hogy sokkal jobb,
mint amikor az ember értékeli
csak a tönkrement ajándékot...
kaphatna piros pontot
többet is
a szép kezdet,
a jó szülők érdeméül,
és minden örömteli játék,
minden napsütötte óra,
minden nyiladozó szerelem,
minden jó szó az átlagon javítana,
ha nem is szép a vég,
az eredmény
akkor lehetne szebb...
de talán már nem is
az elromlott ajándék a fontos,
ha az ember megtalálja
másféle örömét a léleknek.

2012
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Az igazi szeretet
  2017-04-09 08:09:08, vasárnap
 
  .kaktusz:

Az igazi szeretet


Tudod arra gondoltam,
hogy az a szeretet,
amelyik az igazi,
mint egy ragyogó szivárvány,
az eget a földdel összeköti,
olyan lehet, hogy két érzés
egymással szemben elindul,
mérnöki pontossággal találkozik,
egy egész híd lesz a két félből,
egy múlhatatlan szivárványhíd,
ami biztonságot ad az embernek,
bármerre jár, ott van vele,
akár repülni is megpróbálhat,
megvéd a zuhanástól a szivárvány,
olyan híd,
aminek mindkét végén erős a pillér,
ha egyik is hiányozna,
vagy lenne egy gyenge pontja,
ha azt érezné az ember,
lépése bizonytalan,
akkor kezdene kételkedve,
erősen kapaszkodni mindenbe,
ha a híd nem stabilan áll,
ha az egyik fele a levegőben,
ha viszonzásra nem talál,
ha csak az egyik oldal biztos,
nagyot,
akár halálosat zuhanhat az ember,
aki szeret,
még ha jézusi is az a szeretet,
ha csak egyoldalú,
töviskoszorúval a fején
vért verejtékezik,
az ilyen szeretet a keresztre is felfeszít,
a szívbe ott a lándzsa,
de a világot meg nem váltja,
se azt a másikat,
még önmagát se tudja megmenteni
a szenvedéstől, a kínos haláltól.

2009. szept. 26.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Hogy miért fáj a szerelem
  2017-02-10 06:40:25, péntek
 
  .kaktusz:

Hogy miért fáj a szerelem


Hogy miért fáj a szerelem,
talán, mert idegen a világban,
ő régről maradt itt,
gyedül maradt meg egységnek,
nem lehet felboncolni,
apró részecskékre szedni,
nem lehet vele játszani,
pedig azt szeret,
játszani szeret az ember,
mindent úgy kezelne,
mintha a játékszere lenne,
mint a gyerek a játékával,
azt teszi mindennel,
mindent darabokra szed, és sír,
nincs mivel játszani,
ztán újabb szétszedhetőt keres,
az ember olyan, mint a gyerek,
kíváncsi, és kezelhetetlen,
csak neki élesebb kése van,
ő jobban a dolgok mélyére hatol,
nagyobb kárt tesz a teremtésben,
és büszke,ha azt, ami van,
darabokra szedheti,
a teremtésnek a lényegét elveszi,
a szerelemmel nem tud mit kezdeni,
nem tudja felboncolni,
ezért inkább szorosan fogja,
az fáj neki, a szorítás,
pedig talán Ő, a szerelem,
teremteni tudna, nem rombolna,
teremteni tudna, ha hagynák,
ha engednék,
de ebben a szétszerelt világban nincs helye neki,
az ember nem tud vele mit kezdeni.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: ...az imádkozó ember
  2017-02-03 07:12:58, péntek
 
  .kaktusz:

...az imádkozó ember


Tudod arra gondoltam,
hogy az imádkozó ember
nem feltétlenül imádó ember,
és nem mindig alázatos
az alázatoskodó,
az igazi ima, az igazi alázat
nem egy elhatározás,
hanem maga a megtérés,
amikor az ember önkéntelen borul le,
mint valami csoda előtt,
meglátva a valódi nagyságot,
amikor rádöbben
a világ mérhetetlen csodájára
teremtővel, vagy anélkül,
amikor nem tud betelni a létezéssel,
hogy ő,
az apró pici semmire se jó ember,
ilyen nagy alkotásnak lehet a részese,
talán, ha ezt észreveszi,
az alázat akkor járja át,
a hódolat, az imádat,
a hála,
akkortól minden pillanat,
és minden fűszál, és minden fa
csodálatos ajándék az érdemtelennek,
mint a rossz gyerek,
aki azért tudja magáról,
hogy neki semmi sem jár,
semmit se érdemel ki,
akit a szerető szülei mégis
ajándékokkal halmoznak,
a szerető alázat
az életet teszi szerethetővé,
amire a szeretet nélküli alázkodás,
csak szánalmas kísérlet.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: . . . hogyan lehetséges, hogy két ember
  2016-12-27 14:57:09, kedd
 
  .kaktusz:

. . . hogyan lehetséges, hogy két ember

Tudod, arra gondoltam,
hogyan lehetséges, hogy két ember,
aki látni is kevésszer látta egymást,
akik teljesen más irányból érkeztek,
máshol, másmilyen volt a gyökerük,
mégis, mint akik magukat
a Földből kiszakították,
hogy távolról indulva megtalálják egymást,
hogy azután mégis elválassza őket hét határ,
hogyan lehetséges,
hogy nem koptatja a távolság,
hanem még erősíti is az összetartozást,
hogy az idő múlásával sem múlik
a szónak eggyé kovácsoló ereje,
hogy nem fárad ki, nem adja fel,
pedig a távolság akkora,
és egyszer minden megbeszélhető elfogy,
ahogy a távolsággal az már lenni szokott,
hogyan lehet, hogy az érzés,
minden nap új,
friss levegőhöz jutva tovább él,
talán, mert ez a valóság,
csak ez a valóságos összetartozás,
amit az ember sokszor téveszt a mulandóval,
ez nem a szépség,
és a jóság erősítette kapocs,
mert utánpótlás nem lévén
egyszer minden vége tér,
talán csak a valóság örök,
a valóság, mikor az ember önkéntelen
odahúzódik egy idegenhez,
a másiktól akaratlanul is távolodik,
nem, mert az egyik szimpatikus,
a másik meg nem az,
mert talán észre sem veszi,
se a közeledést,
se a távolodást,
hanem, mert a valóság nem a fény,
hanem az elektromosság,
nem a szó, hanem a gondolat,
nem csinálja az ember a valóságot,
hanem az ott van mindenben,
a szélben, a vízben, a levegőben,
a gyertya leég, a tűz megmarad,
a történések felejthetők,
csak az nem, mikor önkéntelenül
közeledik az ember másikhoz,
Közeledni nem felejt el,
az önkéntelent nem,
csak az akaratlagost lehet befolyásolni,
a mulandót,
a valóságos az van,
nem alakíthat rajta se a távolság,
se az ember,
se pedig a múló idő.

 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Mint a kártyajáték
  2016-12-14 07:05:59, szerda
 
  .kaktusz:

Mint a kártyajáték


Tudod arra gondoltam,
mint a kártyajáték,
olyan is az élet:
van, akinek már
nincs szerencséje
az első osztásnál,
különösen,
ha emeli sorra
utána is a rosszat,
míg más kap jó lapokat,
ráadásnak
nyerő minden húzása...
(idővel azt is meg lehet szokni,
és ő tán nem szerencsés
a másik nemnél)
léteznek hamiskártyások még,
magukkal elégedettek
ők se lehetnek:
van, aki csak játszik,
más komolyan veszi véresen...
időnként húz egy rossz lapot
a szerencsésebb is,
egyszer-egyszer jót
a siralmasan vesztésre álló:
de, talán valóban szerencsés
ezen a Földön az csak,
aki kezét Isten megfogja,
és segítségével kihúzza azt
a ritkán előforduló kártyát,
amire ráírva
az igaz szeretet van.

2015.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Azt mondod, olyannak
  2016-11-10 08:08:28, csütörtök
 
  .kaktusz:

Azt mondod, olyannak


Azt mondod, olyannak maradjak,
amilyen mindig is voltam,
olyannak, amilyen én vagyok,
hát persze,
szeretnék megmaradni magamnak,
tudom, te engem szerettél meg,
ha egy nap másnak látnál,
rám nem ismernél,
neked csak egy idegen lennék,
de vajon lehet-e akarattal
az embernek,
őszinte önmagának maradni,
nem is jó szó az akarat,
talán nem akarat kell
inkább tudatosság,
hogy ne legyek más,
hogy maradjak magam,
néha kócosan,
néha hebehurgyán,
tudom tudatosan,
nem kell, nem szabad
semmit mást tennem,
csak megmaradnom,
mert ilyennek szeretsz,
s a szeretetedet
nem akarom kockára tenni,
nekem nem szabad megváltozni,
de hát honnan tudhatja az ember,
a határt mikor lépi át,
önmaga
és az önmagát eljátszó szerep között,
vagy az ember akkor leginkább önmaga,
amikor eléggé megfontolatlan,
amikor azt gondol, azt mond,
akként cselekszik,
ahogy érzi,
hogy mondania, gondolnia,
cselekednie kell,
és ha ez más,
mint a kívülről jövő tanács,
akkor is csak erre az érzésre hallgat,
mert ő, az álmaid őrzője, védője,
néha talán konfliktusok okozója,
talán zűrzavarok keltetője,
de belül, ha érthetetlenül is,
belül béke van,
ha az ember ráhallgat,
tudod, arra gondoltam,
a világ valahogy így keletkezhetett,
így lett önmaga,
talán egy belső hang súgta,
(akkor talán még nem is volt más,
csak belső hang)
ilyen legyen,
nem előre megtervezte,
csak úgy, olyan spontán,
mint egy vándor,
aki megáll valahol,
ott, ahol a hely megtetszik neki,
ahol magát legjobban érzi,
és hirtelen,
gondolkodás nélkül kimondja,
eddig csavarogtam,
most itt lesz az otthonom,
hogy hogyan, miért, és miből,
az legyen a holnap gondja,
úgy még nem volt soha,
hogy sehogy ne lett volna,
végül az lesz az igazi,
egyetlen otthona,
így keletkezhetett a világ is,
csak egy hírtelen ötlettel
meggondolatlanul,
talán attól lett ilyen,
hogy nem előre tervezett,
hogy spontán,
attól ilyen szörnyűséges,
és gyönyörűséges,
tökéletlenül tökéletes,
pont, amilyennek szeretjük.

2008.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Tudod arra gondoltam, míg valaki fiatal,
  2016-11-03 05:47:45, csütörtök
 
  .kaktusz:

Tudod arra gondoltam, míg valaki fiatal,


Tudod arra gondoltam,
míg valaki fiatal,
sok minden van,
ami fontos,
amiről azt gondolja,
nélkülözhetetlen,
élni se tudna nélküle,
de igazából semmi se az,
a sok között nincs egy,
ami legfontosabb lenne,
de ahogyan múlik az ember,
sok mindent kidobál,
ez se, az se fontos,
hogy is hihette, hogy az?
az se,
mit gondolnak róla mások,
az se,
rossz nyelvek mit mondanak,
az se,
milyen az idő másnap,
de a selejtezés közben rátalál
egy-egy,
addig észre se vett dologra,
hirtelen nagyon fontosra,
másoknak talán értéktelenre,
olyanra, amit nem adna oda
az összes többiért,
a világ összes kincséért,
nem is akarja senki,
se megvásárolni, se ellopni,
ha egyszer mindene odaveszne,
és az egy mégis előkerülne,
romok közül kerülne elő,
akkor a semmi közepén is
boldogság lenne,
mert minden más csak háttér
annak az egynek a háttere,
legyen akár szép,
vagy mégoly csúnya is,
ha az ,,egy" éppen ragyog,
akkor a háttér nem olyan fontos,
ha az ember
egyedül lóbálná a lábát
a világ legszélén csücsülve,
akkor se félne,
akkor se lenne egyedül,
ha szoríthatná magához a kincset,
az elvehetetlent,
a múlhatatlant,
az egyetlent,
ami elkíséri a sírig,
és a síron túlig.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Kézen fogva – önmagához …
  2016-10-29 18:01:25, szombat
 
  .kaktusz:

Kézen fogva - önmagához ...


Tudod arra gondoltam,
hogy egy szál virág az emberben az,
akire azt mondhatja, ez én vagyok,
de rengeteg apró magot fúj arra a szél,
végül ott áll egy hatalmas rét közepén,
ahol sok másik virág is van,
és sok a haszontalan növény, a dudva,
amik valójában nem hozzá tartoznak,
őket csak az idők során befogadta,
és így együtt egy tarka rétet alkotnak,
annyi a sok más virág,
a sok idegen növény,
a nem hozzá tartozó,
a befogadott idegen érzés,
idegen, máshonnan jött gondolat,
hogy a sokadalomban rá sem ismer magára,
a saját érzéseire, a saját gondolatára,
együtt az egész a rét,
de vajon melyik lehetek a sok közül én,
nehéz eldönteni, annyira összenőtt
az én, és a körülölelő nagyvilág,
az ember nem látja, önmagát
rétnek hiszi, ha látná, talán
akkor se ismerné fel a sokadalomban,
amíg valaki rá nem mutat
az ezernyi tarka virág,
és a haszontalan gyom között,
látod, ez vagy Te, ez a színes,
ez az illatos, önmagában is értékes,
hogy valaki a tömegben is
messziről meglássa, a másikat felismerje,
hogy kézen fogva önmagához elvezesse,
ahhoz kell a falakon is átlátó,
nagy-nagy szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2637
  • e Hét: 31706
  • e Hónap: 148540
  • e Év: 1724365
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.