Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Őszi passió
  2017-11-16 16:03:30, csütörtök
 
  Markó Béla

Őszi passió

Egy-egy tenyérnyi láng lehull a fáról,
s amint kialszik a vizes kövön,
megértem végre, hogy nincsen közöm
ehhez a tűzhöz, mely halál utánról

világít vissza rám irtóztatón,
már térdig járok az izzó parázsban,
s körös-körül a táj beszél magában,
elkezd egy verset, hátha folytatom,

és nem lehet, hiszen kettészakadt
a lélek: ugyanazon ég alatt
vérzik a lomb, míg hallgatnak az ágak,

s szenvedhet kint a test, ha bent nyugodt,
mert tudja azt, amit én nem tudok,
hogy így vagy úgy, de új életre támad.
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Ars poetica Annának
  2017-10-12 18:48:01, csütörtök
 
  Markó Béla

Ars poetica Annának

Elrejtőzöm egyetlen vers mögött,
s míg körös-körül teljesen sötét lesz,
a réseken még itt-ott visszafénylesz,
átengedik a ritkás sorközök

a távoli derengést, rózsaszín
kontúrt ad a betűknek, mint a kéznek
s ujjaknak, hogyha közülük kinéznek
a gyermekek, s a hús, a csont, az ín

átsejlik már a megfeszített bőrön,
s vigyázol közben, nehogy összetörjön
az ujjpercekből álló szerkezet,

mert képtelenség, s mégsem lehetetlen,
hogy önmagába csukódjék a testem,
s hogy engem olvass, ne a versemet.
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Ragyog körös-körül
  2017-08-07 16:01:28, hétfő
 
  MARKÓ BÉLA

Ragyog körös-körül

Igen, először mindig kellemetlen,
hogy próbál itt-ott megérinteni,
s míg kezd magához kényszeríteni,
szétmorzsolsz egy-két cseppet a kezedben,

majd hirtelen alámerülsz a vízben,
és rád zuhannak súlyos kőlapok,
aztán kinyílnak lent az ablakok,
s fent ide-oda hullámzik az Isten,

reád teríti hatalmas redőit,
és lassan-lassan már testedbe ömlik
minden, mi kint volt, s most belül kerül,

áttetsző szájjal részeid felissza,
s te sóvárogva nézel mégis vissza:
saját partod ragyog körös-körül.
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Egy mondat a szeretetről
  2017-07-05 17:23:57, szerda
 
  Markó Béla

Egy mondat a szeretetről

Az igazságot nem kell hangosan kimondani,
mert megváltoztatja életedet,
mint amikor az utcán így szól valaki:
- Ölni tudnék a gyermekeimért -
s hirtelen elcsúszik fejed fölül az ég,
és belelátsz Isten fekete agyába,
hányinger kínoz,
mert gonosszá tesz a szeretet,
mert ezután már minden mondatod
egyetlen irányba visz,
és visszatérni lehetetlen,
bocsássatok meg nekem, gyermekeim,
hogy ölni tudnék értetek,
egyik embert
a másik emberért!
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Az írógép üzenete
  2017-07-05 17:10:33, szerda
 
  Markó Béla

Az írógép üzenete

Kopog az isteni írógép odafönt,
csillagütéseitől meg-megroppan
a hatalmas indigó,
farkasok, nyulak, cinkék lábnyomát
préseli a téli mezőre,
jelzések ébresztenek minden reggel,
s végigfut rajtam az öröm
az ismeretlen szövegtől,
végigsimít a halál is rajtam,
de körme nem akad belém,
lecsúszik a borzongó csigolyákról,
mit írnak nekem,
amíg alszom,
mit üzennek?
nem arra való a beszéd, hogy megértsék,
olyan a vers is, mint egy kéz
az ablakpárkányon,
mint egy női arc a párnán,
nem arra való a kéz ,
nem arra való az arc,
hogy megfejtsék,
az elfehéredő kéz a kérdés,
az ablakpárkányra lezúduló eső a felelet,
a haj fekete kosarába fektetett női arc a kérdés,
a ráboruló vakító fény a felelet,
írok, írok, írok,
s már tudom: mintha ujjaimat mozgatnám
önfeledten,
mintha mosolyognék, mintha sírnék, mintha élnék,
hallgatlak téged, s mintha néznélek csupán,
hallgatsz engem, s mintha néznél csupán,
elgyönyörködsz egy kerekded ó-ban,
szeretném megcsókolni egy jajszavadat,
nem üzen semmit az éjszakai írógép nekünk,

billentyűin angyalok táncolnak,
ördögök duhajkodnak,
s nem kérdi senki már tőlem:
mi leszel, fiam, ha megnősz,
legfeljebb azt kérdik tőlem:
mi leszel, fiam, ha meghalsz?
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Aggteleki dalnokverseny
  2017-07-05 17:08:34, szerda
 
  Markó Béla

Aggteleki dalnokverseny

Kovács András Ferencnek

1.

Így kellene talán a verset írni,
évszázadonként egy-egy szótagot
elejteni, s ha végre felragyog
a papíron, hát újra szóra bírni

egy újabb évszázadnyi csendet,
nem pazarolni: lassan, fukarul
egy-egy verslábat lépni konokul,
csak amennyit egy emberélet enged,

s ha nem te, majd más, úgyse számít, hogy ki
fogja végül is napvilágra hozni
a kész művet, amelybe valaki

Neanderthalban egyszer belekezdett:
folytasd néhány betűvel a szonettet,
amelyet sohasem fogsz hallani...

2.

Én majd egy cseppkőbarlangban lakom,
sötét, formátlan tó lesz ablakom,
nem látok onnan soha semmire,
csak a világ mélységes mélyire,

nézem, hogy cseppenként szüli a kő
a követ, mint halott, ha körme nő,
mint egy végképp lelassult szervezet,
s már én is az leszek: csak szerkezet,

hiszen az élő s holt anyag között
nincsen különbség, s míg fejem fölött
fel-le ugrál a fű: sarjad s rohad,

millió év kell, hogy bár egy fogat
növesszen lent a szörny, de életét
nem félti: éli saját tetemét.
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Aggteleki példázat a szerelemről
  2017-07-05 17:06:40, szerda
 
  Markó Béla

Aggteleki példázat a szerelemről

Csak úgy, ahogy a cseppkő
lent a barna üregekben,
csak olyan lassan élni,
hogy már holtnak lássanak,
a lángokat eloltani,
a robbanásokat visszafojtani,
az izmok vibrálását
hideg tenyérrel elcsitítani,
a remegő idegeket leszorítani,
ahogy a lentről felfelé
és fentről lefelé
cseppenként növekvő alakzatok
reménykednek, hogy egyszer összeforrnak,
végtelen lassúsággal közeledni a célhoz,
ahogy egy-egy sötétvörös vércsepp
átúszik az ereken,
ahogy a fájdalom
nyugodtan, türelmesen vándorol bennünk,
ahogy nem romlik s nem javul
egyik napról a másikra semmi,
ahogy egy hatalmas barlangrendszer
időnként kikínlódik néhány áttetsző
vízmorzsát a kövek hegyén,
ilyen lassan kellene szeretnünk egymást,
talán millió esztendő is eltelik,
amíg szájunk egymáshoz ér,
így kellene vágyakoznunk,
mert minden mindennel találkozik,
ha majd a két test egymásra lel:
a sztalaktit
és a sztalagmit.
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Egy kéz a papíron
  2017-07-05 17:04:57, szerda
 
  Markó Béla

Egy kéz a papíron

Egy kéz s egy toll a lámpa fénykörében,
fehér kis állat: szájában botot
cipel, megáll, elindul, kanyarog,
míg hallgat minden, semmi sincs már ébren.

s papír fogy, és gyűlnek a nyomok,
a gazda arca nem látszik az éjben,
de ott van mégis fent a nagy sötétben,
s nézi, hogy rossz szolgája mint morog,

forog, ütődik erre-arra buzgón,
hogy végre felsóhajtson s csillapuljon,
kit ilyenkor sem hagy nyugodni álma,

mert hátha rálel a bűvös ,,szezámra",
és nyílik majd a vers is mennydörögve,
s a boldog kéz alámerül örökre.
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
Az emberélet útjának felén
  2010-06-22 22:30:40, kedd
 
  Markó Béla

Az emberélet útjának felén

Adj poklot, Istenem, s adj mennyet is,
hogy félúton az ördög megkísértsen,
hogy angyaloddal a rontást kivédjem,
hogy eltaszíts, s hogy mégis megsegíts,

hogy lássam, fent az ég milyen magas,
és lent a mélység milyen feneketlen,
hogy tudjam én is, mibe keveredtem,
hogy titkaidba végleg beavass,

mert eddig még az ördög elkerült,
s gábrieled is egyre menekült
tőlem, azt sem tudom, hogy tényleg bátor

voltam-e én, vagy csak a gyávaságtól
megmentett jósorsom? Próbálj ki hát!
Nem félti így, ki szereti fiát!
 
 
0 komment , kategória:  Markó Béla versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.