Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A nap fiai
  2017-07-22 12:54:05, szombat
 
  Kodolányi János


A NAP FIAI

Mert a teremtett világ
sóvárogva várja Isten
fiainak megjelenését.
(Róm 8,19)

Fehérek az arcaink
tüzes nyilak koszorúzzák
elűzzük a Tegnapok borongó borúját.

Szent szemünkben zeng a fény
s lázad Holnap - himnuszokra
Mi vagyunk az Újnak csipkebokra.

Térdre gyáva Tegnapok!
Bennünk ég az Új szerelme
atyánkat a Napot visszük zászlós győzelemre.

Félre gyász a porba most!
Ember! föl a drága dalra
a hozsannás Életet visszük diadalra.

Mi vagyunk a Nap-fiak
víg jövendőt hord a vállunk
Napból jöttünk és a Napba szállunk!
 
 
0 komment , kategória:  Kodolányi János versei  
Elragadtatás
  2017-07-22 12:52:32, szombat
 
  Kodolányi János

ELRAGADTATÁS

(Victor Hugo)

Magam merengek a hullámok mellett,
Egy csillagfényes, langyos éjen át,
Az égen nem hajt felhőt, árva szelet
S a tengeren se' könnyű vitorlát.
A tér ködében elmerült szememtől
A fák, hegyormok mintha kérdenék
Susogva, titkos, tompa suttogással
A nagy világ valódi lényegét;
A fák, a tenger és a fényes ég...

Arany tüzecskék millió csoportja
Magasan s mélyen, száz harmóniában
Koronás fővel meghajolva mondja:
Kormánytalan, kék hullámok zajában
Is ez van, midőn habtaréját űzi.
Az Úr, végtelen hatalmú Isten
Te vagy, te vagy óh természet, te szűzi!
 
 
0 komment , kategória:  Kodolányi János versei  
Naphimnusz
  2017-07-22 12:50:28, szombat
 
  Kodolányi János

NAPHIMNUSZ

Jössz bíboros aranypalástban
Nap! Arcod forrón rámragyog,
elöntöd fénnyel szürke lelkem
s bús horizontját csókolod.

Hozsánna, ó, hozsánna néked
ifjú isten! Köszöntelek.
Térdelve, ím, elébed omlok
és úgy mondok dicséretet.

Te vagy a Szépség és a Jóság
és a Varázsló is te vagy,
minden a te oltárod papja,
dicsér az apró és a nagy.

Kopott ruhámban, ó, ne vess meg,
szívet hoztam a rongy alatt;
öltöztessen bíborban fényed
s aranyozzon meg aranyad.

Oltárom is avult kövekből
és nem tömjén az áldozat,
de amim van, fogadd kegyesen:
könnyet adok sokat, sokat!

Szállj most büszkén magasra. Fényed
ontson el völgyet, bérceket,
harsanjatok örömre, erdők,
zuhatagok dörögjetek!

Induljon meg a csókos élet,
a rügyfakadás és a dal,
ég és föld ölelkezzen össze,
virágot ontson az avar.

Hozsánna, ó, hozsánna néked
ifjú isten! Köszöntelek.
Térdelve, ím, elébed omlok
és úgy mondok dicséretet.
 
 
0 komment , kategória:  Kodolányi János versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.