Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
A perc és a végtelen
  2017-07-22 13:33:14, szombat
 
  Kóbor József

A PERC ÉS A VÉGTELEN

Vágyaim tarka labda-játékban
énoltárom csendesülve porba hull.
Alkalom-ösvények bús ölelésén
elmerülök visszavonhatatlanul.
Észékemet a húsos érzék vakon
dobja koncként a szemfényvesztő mának.
Gazdagnak hitt, léhán kihűlt percek
feldarabolnak és porig aláznak.
Magasba törnék, de nincs elég erőm.
Lélekszárnyam megtört a súlyok alatt.
Mennyet ígért színeset, csodásat,
de megfertőzött a rontó pillanat.
Uram! Te tudod, nem erre születtem.
Bár most emberkoronám megtépve hordom
valamikor fehérebb utakra szánt
bölcsőmbe bújtatott, derengő sorsom.
Most mintha minden dolgom nyársra tűzne,
és bolondos játékot űzne velem.
Uram! Vedd el tőlem a perc gyönyörét.
Adjon végre nyugalmat a Végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József versei  
A gyengeség szimfóniája
  2017-07-22 13:31:24, szombat
 
  Kóbor József

A GYENGESÉG SZIMFÓNIÁJA

Kuszaságom roppant rengetegén
csak Te vagy számomra a nyugalom.
Zegzugas életutam alkonyán
szerény mindenem, önmagam adom.

Ezerszálú vágyzuhatag ölén
feléd sodor minden csendes öröm.
Álmaimnak balzsamos hajnalán
a lét, nem lét titkát Hozzád kötöm.

Nagyságomnak minden gyengeségét
önmagam múltán Beléd helyezem.
Te légy a megszentesült folytatás.
Küszöbén vágyad magamhoz veszem.

Örömláncoddal magam megkötöm.
E szolgaságból kapok koronát.
El nem hitt vágyaim lázas teljén
bolyongok szolgaországomon át.

Szép szolgaságom Habkirálynője,
ezer szólamú varázshangszerem.
Bűvös kezem szárnyaló dallamán
engedd hittel, reménnyel zengenem:

Légy az élet, az én életem.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József versei  
Muzsikál az oliwai orgona
  2017-07-22 13:25:57, szombat
 
  Kóbor József

MUZSIKÁL AZ OLIWAI ORGONA

Váratlanul leptél meg Uram.
Erőd még most is bennem dohog.
Ujjongva reszket bennem az öröm.

A sípok szava halkan csendült.
Szárnyalt a hang és szárnyalt a lélek.
Az ezer változat finoman ötvözött
Bánatot, örömöt mennyei erővé.
Láncaimat letörte könnyedén
És égre törni gyorsan megtanított.
Erényem lett a merész szárnyalás,
Tisztult öröm, csodálatos tudás.
Erején tapintottam meg az igét.
Erején változott fehérré minden.
Így szökött az égre könnyedén a lélek
És földre törpült a boldog alázat.

Ez nem gyárak koromja, kürtje,
Mely halált rikolt és feketére fest.
Ez nem az anyag gőgös himnusza,
Mely buborékhatalmat ígérve
Dölyfösre dagasztja a parányt.

Színes varázsával elborít az emlék...
Zúg a dallam. Zeng az ének.
Cseng a csengő, kondul a harang.
Harsona harsan. Reszket a lélek.
Énemen égi üzenet fut át.
A súlyos összhangba olvadva
Hittel zengem az alleluját.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József versei  
Egy Schubert-dal nyomán
  2017-07-22 13:24:27, szombat
 
  Kóbor József

EGY SCHUBERT-DAL NYOMÁN

A hűlt világot arra kérem,
Bocsássa meg ma gyengeségem.

Bocsássa meg ma pergő könnyem.
Nem tárt utat még soha könnyen.

Kiégettségem szürke árnyán
Átvonult egy nem várt szivárvány.

Dúsan zuhogó dallamszárnyon
Régi emlékek útját járom.

Szín, szerelem, a szentelt esték
Kincséből végre nékem teljék.

Zúgó árjában tűnjön a gond.
Űzze el messze a gúnyrokont.

Lebegjen körül finom fátyla.
Lelkemet ma szent tüze járja.

Az emlékezés harmatkönnye
Szent percemet dúsan öntözze.

Míg kezemre hull selymes lágyan,
Kialszik csendben izzó vágyam.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József versei  
Színed elé lépek atyám
  2017-07-22 13:23:08, szombat
 
  Kóbor József

SZÍNED ELÉ LÉPEK, ATYÁM

Uram, engedd, hogy alázatos szívvel,
Kövült agyam konokságát elhagyva,
Léted értelmét ma végre megtapintsam.
A szégyen perzselő pírját színezi rám
Sok hiú harcom mit hiába vívtam.

Engedd, hogy bölcs szemed sejtsem felettem.
Sejtesd, hogy érted lettem valamivé,
Hogy értelmet leheltél e gyatra porba.
Engedd, hogy rút közönyben ázott utamon
Most megtérjek Hozzád eléd omolva.

Te vagy nekem a miértek Miértje.
Te vagy a Biztonság és Te vagy a Rend,
Kiben minden kérdés feleletbe olvad.
Én, máról-holnapi befejezetlenség,
Megtépem a szennyes ruhájú voltat.

Bűnbánatos hamuba rejtem fejem.
Hiúság köpenyem váltsa fel daróc.
Így lépek színed elé egyszerűn Atyám.
Jó ez a Hófehér béke, csillogó csend.
Hadd, pihenjek áldó karod jóindulatán.
 
 
0 komment , kategória:  Kóbor József versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.