Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Sirályok
  2017-10-02 21:41:51, hétfő
 
  Conrad Ferdinand Meyer

Sirályok

Fönn a gőgös, szürke szikla mellett
víg sirályok csöndesen kerengtek,
lengő szárnyon büszke lég-királyok,
hófehér úton kevély sirályok,
s lenn a mélyben, zöld tengerhabokban
a vén sziklacsúcs bókolt nyugodtan
és borzongtak a szárnyak fehéren
és csatáztak villogón a mélyen.
És a víz a kék ég sok hajósát
oly híven tükrözte lebegőben,
hogy a vízben és a levegőben
egybeolvadt álom és valóság.
Megriadtam, most vettem csak észre,
a Való s Visszfény milyen rokon
s félve kérdtem ott a partokon,
a szárnycsattogó zavarba nézve:
És te? Szárnyakon röpül-e tested?
Vagy tükörkép vagy, csalóka festett?
A lelked csak színes ködbe illan?
Vagy tüzes vér forr-e szárnyaidban?

Fordította - Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Conrad Ferdinand Meyer versei  
Lábnyomok
  2017-07-23 16:21:58, vasárnap
 
  Conrad Ferdinand Meyer

Lábnyomok

Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a szomszéd házba, mely
vendégül látott. Enyhe köd szitált,
fejedre húztad a csuklyát s szemed
úgy mosolygott felém bizalmasan.
Az út nedves volt. Talpaid nyomát
jól kirajzolta az erdei föld,
oldalt, ahogy lépegettél. Utad
részleteit magyaráztad. De most,
mondtad, most egy hosszabb következik.
S tréfáltunk, rejtve okosan a gyors
válás arcát, s elbúcsúztunk, a bérc
alatt, ahol az a sok szilfa áll.
Lassan indultam vissza az uton,
édes szépségeden merengve és
riadozásodon, s jókedvűen
remélve, hogy látlak hamarosan.
Boldogan így lebzselve még, az út
szélén, az erdő ázott talaján,
ott láttam talpaid körvonalát:
parányi nyom volt csak és illanó,
de a tiéd; te lépő, útrakész,
lombsötét, karcsú, tiszta, drága lány!
A nyomok-most szembejöttek velem,
ahogy az ösvény hazafele vitt:
te magad keltél lelki szemeim
elé belőlük. Láttam termeted
és kebled gyöngéd rajzú vonalát.
Jöttél s elmentél, szép álomalak.
A nyomok aztán halványodtak és
elmosódtak; erősebben esett.
S egyszerre szomorú lett a szívem:
szinte szemem láttára tűntek el
utolsó közös sétánk jelei

Szabó Lőrinc fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Conrad Ferdinand Meyer versei  
A csillagok alatt
  2017-07-23 16:19:24, vasárnap
 
  Conrad Ferdinand Meyer

A csillagok alatt

A föld fia, ki tűző napban harcol,
ki munkál és lovat munkára hajszol,
ki messze célért küzd ott lent a porban,
mely rászitál, - hihet a csillagokban?
De lankad már a ló, sötét az ösvény,
csillogni kezd az égi és örök fény,
a szent törvények rendje csillog most elő.
Elült a harci zaj. A nap lemérhető.
 
 
0 komment , kategória:  Conrad Ferdinand Meyer versei  
A sixtusi kápolnában
  2017-07-23 16:18:06, vasárnap
 
  Conrad Ferdinand Meyer

A sixtusi kápolnában

Homályba ködlik fel a kupola,
lent Michelangelo töprengve ül,
izmos kezében nyitott biblia,
kis lámpa fénye lobogja körül.

Mintha vendége volna, hangosan
beszél az éjfélbe valahová,
mintha egy földöntúli hatalom,
majd szinte mintha ember hallaná:

,,Nézd, Örök Lény, nagy vonalaimat,
ötször formába zártalak vele,
fénylő palásttal borítottalak
s testet adtam neked, mint az Ige.

Napoktól mindig új napok felé
repülsz és vad lángvihar a hajad,
festményemen választottad elé
ereszkedel s irgalmas szivü vagy!

Hitvány erőm ilyennek alkotott:
s hogy le ne győzzem művészetedet,
gyúrj át képedre — szenvedély vagyok -
gyúrj át, hogy tiszta és szabad legyek!

Sár adta az első ember anyagát;
az enyém zordabb... Mester, vedd elő,
ami itt kell: jöjjön a kalapács...
Szobrász-Isten, sujts! Én vagyok a kő!"

/Szabó Lőrinc ford./
 
 
0 komment , kategória:  Conrad Ferdinand Meyer versei  
A régi híd
  2017-07-23 16:17:31, vasárnap
 
  Conrad Ferdinand Meyer

A régi híd

Te múltból villanó sugár,
sok századéve állsz te már;
fölötted új híd íve rezgő:
ott zeng az út! s te itt pihensz.

Az út itt vén kövek között
piros virágba öltözött
és nedvesen mereng mohád
hullám emelte fátylon át.

Légből szövött ruhát leheli
reád a múlt s ösvényeden,
a szűk uton csak álom jár
élet helyett régóta már.

A visszhangban remeg ma még
egy dal, diák dalolta rég,
s a nyerítés, kürtharsogás
zaját ringatja még a sás.

Rómának erre vitt az út,
a császár rajtad át vonult;
s hogy Parricídát itt lelé,
a víz tajtékkal szórta bé.

Ha rajtad délről jött levél,
lapján aludt csel és veszély,
zsoldos jött zsákmánnyal tele,
pestis jött s döghalál vele.

Elmúlt! ez mind emlék ma már,
s oly tiszta vagy, mint indaszál,
mely rajtad zölddel fonja át
az ember bűnös lábnyomát.

(Fordította: Radnóti Miklós)
 
 
0 komment , kategória:  Conrad Ferdinand Meyer versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.