Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Mese az őrangyalról
  2017-09-04 17:22:16, hétfő
 
  Darvas Szilárd

Mese az őrangyalról

Túl a kéklő messzeségen,
odafent a magas égben,
fent a mennyben élt egy angyal,
szőke, fitos, alig kancsal,
csupa bűbáj pici szája,
remekül állt szöszi fején
huncut módon félrecsapott
divatos kis glóriája,
szóval szép volt, nem csak kegyes,
ahol kell, ott hegyes-begyes,
minden kincse csak az erény,
ruházata nagyon szerény:
csak egy kicsi inge, s benne
rejtve az, mi ingerelne,
csak inge volt, no meg szárnya,
és az ing is, meg a szárny is
ahogy illik, mindig zárva.

Mimi volt az angyal neve,
buzgalommal szíve tele,
leszolgált már jó pár évet
s egy szép napon előlépett,
nem tudtak csak jót felőle,
így lett őrangyal belőle,
rátermettségét belátva
azonnyomban rá lett bízva
egy kis újszülött leányka,
rá lett bízva egy kis Olga,
nosza, lett Miminek dolga,
vigyázni a kis porontyra,
hogy a gyomrát el ne rontsa,
hogy a cuclit szájba vegye,
hogy a csörgőt meg ne egye,
hogyha sírna-rína szegény,
kéznél legyen minden edény,
most csücsülj le... most meg kelj fel...
őrangyalnak lenni, kérem,
nem mindig fenékig tejfel!

No de kérem, mindez hagyján,
ha az Olga fel nem serdül
és nem lesz belőle nagylány,
nemcsak nagylány, hanem szép is,
mit meglát a férfinép is,
most vált Mimi kedve búra,
járni a sok randevúra,
hogy mi illik, azt lemérni,
döntő percben közbelépni...
Ki egy lányra tud vigyázni,
száz szerelmes bókot hallván,
őrangyal legyen a talpán!
Szegény Mimi alig győzte,
Olgát meg egy fiú főzte,
karja izmos, neve Tamás,
a lakása legénylakás,
az ostromot bírta hévvel,
(nem nehéz huszonkét évvel),
ehhez értett, semmi máshoz,
és bizony az lett a vége:
Olga felment e Tamáshoz...

Bizony, ezt csinálta Olga,
s ha nincs Mimi, baj lett volna,
ám a döntő pillanatban
Olga kiált: félek nagyon...
segíts, drága őrangyalom!
Csak ennyit szólt s máris, nini,
ott termett mellettük Mimi,
s hogy a vétkét tisztán lássa,
jó nagyot rúgott a Tamásba,
rúgta Tamást hátul, elül,
míg az Olga elmenekül,
így menté meg őrangyala,
olyan tisztán, ahogy vala.
Ám szikrázik Tamás szeme
s nemhogy csökken, nő a heve,
összefut előtte minden,
csak egy nőt lát... azt is ingben...
Ki győzi e csodát aggyal?
És ha angyal? Legyen angyal!
Mit folytassam? Fátyolt rája!
Szegény Mimin nem maradt más,
csak a tépett glóriája.

Folytatása fenn az égbe',
Mimi ott áll pírban égve...
Ám megszólal a főangyal:
Érezd magad megdicsérve!
Amit tettél, hősi tett volt,
ha nincs is már, ami megvolt!
Fogyatkoztál bár erényben,
de a jó ügy érdekében!
Nem mondható ez kevésnek,
esküszöm, hogy jutalmat nyer
fájdalmad és szenvedésed!
Bármit kérsz, én teljesítem,
buzgalmadnak mi az ára?
S szólt Mimi, szemét lesütve:
kérem... én csak egyet kérek...
Hadd vigyázzak még egy lányra!
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
A hetedik mennyország
  2017-08-01 13:36:55, kedd
 
  Darvas Szilárd

A hetedik mennyország

Ó-török románc

Énekli egy lírai lelkű müezzin, zárás
után, csak úgy, a maga szórakozására

Sok száz év előtt, nem is tudom, hányba'
Bagdadban élt egy gyönyörűszép lányka,
a szűz Fatime - így hívták őt szerte -
szíve szerelmét még senki el nem nyerte,
de szörnyű végzet! - szemet vetett rája
Bagdad városának büszke kalifája,
bár Fatime sírt, s a lelkét kitette,
a zord nagyúr a hárembe vitette...
A strófa vége egyelőre ennyi:
Jaj! nehéz dolog erényesnek lenni!

S míg Fatimét a palotába vitték,
a bús menetet többen megtekinték,
egy szent öreg jött éppen velük szembe
s szólt: sorsod meghat,Fatime, te szende!
Megígérem bűvös hatalmamnál fogva:
hogyha férfi érint, meghalsz azonnyomba',
de erényedért büszke lesz majd orcád,
mert tiéd lesz a hetedik mennyország!
A strófa vége egyelőre ennyi:
úgy látszik, hogy jó erényesnek lenni!

És Fatime sorsát vállalta vitézül,
már az első este sírva halni készül,
de szűzi erényén mégsem esett csorba,
nagy volt a hárem, sosem került sorra,
és teltek az évek, szép Fatime vénült,
már úgy estelente nem volt olyan rémült,
és zord ura is bekerült a korba,
mikor már a szultán nem csókol akkordba,
a strófa vége egyelőre ennyi:
nem könnyű dolog erényesnek lenni!

Az erény végül diadalt arat,
Fatime úgy halt meg, hogy lány maradt,
és az ígért jutalomra várva
kilincselt mennyországról mennyországra,
meglátta Allah s szólt: leányom, menj be,
már úgy várnak téged a hatodik mennybe'!
S szólt Fatime: a hetedik a jussom!
Hisz írva van: ki szűz, az odajusson!

Így szólt Allah: lábad ha lejárod,
a hetediket itt meg nem találod!
A földön van az! csak nem vetted észre!
S emiatt a hatodik mész be!
Jó Fatime csak most kapott észbe,
hogy a földön volt az, csak nem vette észre!
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
Megszoktuk Isten csodáit
  2017-08-01 13:34:58, kedd
 
  Darvas Szilárd

Megszoktuk Isten csodáit

Tegnapi holt föld életre zöldült, lombba borultak
A béna bokrok, pacsirta visszanyerte hangját,
Gyerekifjú, gyereklány ajka tavaszi csókba forrott,
Telet, szelet valaki messze, messze hordott...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Érett kalász remeg, bokázik a megnyílt földön,
Barna kaszások vágva, suhintva aratják,
Kertekben dőlnek, recsegnek lombok az érett gyümölcstől,
Omlik az élet életre megejtett földből...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Ősz van. Szőlőgerezdek, mint megtelt emlők
Duzzadt anyaságukat büszkélve vallják,
Pucérra vetkőző fáknak ruhái hullnak,
Szőlőlevél-szüzek véresre pirulnak...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.

Havasi galambok serege hull le az égből,
Csillogó gyönggyel a tájat végig kirakják,
Örökzöld gallyak békét lehelő szaga árad,
Krisztusa született a beteg világnak...
Csoda történt. Halljátok? Nem hallják.
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
Legenda a nő teremtéséről
  2017-08-01 13:33:19, kedd
 
  Darvas Szilárd

LEGENDA A NŐ TEREMTÉSÉRŐL

Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.
E legenda őse hindu,
s oly igaz, hogy aki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.

Szóval az Úr legelőször
férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektete,
ő maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:
domború mell, magas homlok,
sziklát görgető karok
és a többi. . . részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.

No de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett,
a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogy ha segít magán,
az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok-
mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
bizony nem lesz könnyű dolgom
véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja,
mélyhegedű néma húrja,
őzikének kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgőkígyó ravaszsága,
fák közt nyögő szél fuvalma,
bősz rémuralma,
páva tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba',
felparázsló tűz varázsa,
csorgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétől szétseperve,
bátor .tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla-hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
nekiadta, illetőleg
rásózta az ő nyakára.

Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól- kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyűgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
máskor... hogyismondjam... mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, sose jókor...
Elpusztulok vele élve,
így könyörgök; vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom nincs belőle hasznod,
nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:
Uram! - így szól- én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba',
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves, mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog,
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez néhanapján hozzáfogok...
Mámorító, mikor mohó,
izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
így könyörgök: add őt vissza,
szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sosem veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ,
össze sosem békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, sem nélkülük!
 
 
0 komment , kategória:  Darvas Szilárd versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 139 db bejegyzés
e év: 2300 db bejegyzés
Összes: 8702 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1337
  • e Hét: 19256
  • e Hónap: 49881
  • e Év: 778289
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.