Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
Reményik Sándor: Névtelen bánat...
  2016-02-23 22:46:13, kedd
 
  Reményik Sándor:

Névtelen bánat...


Sokszor úgy van, hogy nevén szólítod
A bút, mely beléd karolt s megy veled,
S szólasz: Betegség, Nyomor, Szerelem.
S szólasz: Mindannyit régről ismerem:

A bánatodat megkereszteled.
Tudod: a tövis minek tövise,
Tudod: hol termett, melyik rózsa mellett,
Tudod, hogy a gyönyörnek ára van
És azt is tudod, hogy fizetni kellett.

De néha jő egy névtelen lovag
S válladra teszi vaskesztyűs kezét,
Jő arcát eltakarva egy barát:
Mint Anonymus áll a bú eléd.
Szívedbe ír egy komor krónikát,
Lobogó, izzó, vérző sorokat,
Míg Ő, a Jegyző, homályban marad.
Nem tudod, honnan jő, hová megyen.
Ha megérinted, menten összefoly,
Alakja köd, derengő sejtelem.



 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Reményik Sándor: Köszönt egy ember...
  2016-02-13 11:11:10, szombat
 
 

Reményik Sándor: Köszönt egy ember...

Köszönt egy ember: "Egészséggel járjon".
"Adjon Isten",... feleltem halkan én.
Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon,
S szürke varjak egy száraz jegenyén.

Mint valami fogadás, esküvés,
A ködben úgy koppant tompán a szó,
Aztán két összedobbant szívverés,
Elvált, mint óceánon két hajó.

Először látott - utoljára tán,
Először, tán utolszor láttam én,
A varjak e szürke nap hajnalán
Jajgattak a ködben, a jegenyén.

A szemünk összevillant hirtelen,
A szívünk dobbant, megzajlott a vérünk,
Pedig nem történt semmi, semmi sem.
Csak jól esett, hogy magyarul beszéltünk.

1919 január 12
 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Egy perc
  2015-12-09 14:11:16, szerda
 
 

Egy perc

Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.
Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.
Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.
Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.
Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág,
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág.
Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni,
Nem ítélve és el nem ítéltetve:
Bocsánatot nyerni és megbocsátni.
Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok.
Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más!
Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni.
Hogy is tudna szivárványglóriás
Tündértörékeny teste rímbe férni!
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
És én ki tudja meddig várhatok,
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla
Az örökkévalóság tengeréből.
Reményik Sándor
 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Olyan hűvös lett az este..
  2015-09-16 11:02:25, szerda
 
  Egy tündérfoszlány egy tündér köntöséből
Egy éles földi tüskén fennakadt.
Aztán a szelek szárnyaikra vették,
S most úszik fenn a kéklő bolt alatt,
Mi tündéré volt: tündér visszakéri.
A boldogság ily foszló tülldarab.
Mi megtépjük a tündér köntösét,
Megszaggatjuk a fényes égi fátylat,
S még jajgatunk,hogy nem jutott elég
A fehér tüllből tüske-szíveinknek.
Szívek,szívek: mi tüskés vadbozót,
Ha majd magunkba mélyedőbbek lettünk,
Akkor látjuk: mily áldás,kegyelem,
Hogy tündér lengett,tündér szállt felettünk:
Tüske szívek közt édes,égi rózsa.
Reményik Sándor

 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Reményik Sándor : Szünet
  2015-08-18 11:05:58, kedd
 
 

Reményik Sándor

Szünet



Csak zengedezett halkan a tücsök.
Egyszer elhallgatott.
Úgy éreztem: a hideg holdvilágban
Egy pillanatra minden megfagyott.
Elállott a mindenség szívverése
A kis éjféli dalnok szünetén.

Vajjon érez ilyesmit valaki,
Ha elhallgatok én?
 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Reményik Sándor: A szépség próbája
  2015-05-27 18:13:46, szerda
 
 


Reményik Sándor a költő



(1890. augusztus 30. Kolozsvár - 1941. október 24. Kolozsvár)

Erdélyi evangélikus költő. Kolozsvári jogi tanulmányait szembetegsége miatt nem fejezte be. 1916-tól csak az irodalomnak él. 1921-től a Pásztortűz főszerkesztője. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagja. 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben posztumusz az MTA nagydíjával ismerték el munkásságát.

Első verseskötete (Fagyöngyök, 1918) a Nyugat első nemzedékén nevelkedett, vívódó, magányos költőre vall. Az 1918 után Végvári álnéven megjelent köteteiben (Mindhalálig, 1918; Végvári versek, 1918-21) a kissebségre szorult erdélyi magyarságot buzdította kitartásra, a szülőföldön maradásra szólít föl. A régebbi és új verseiből összegyűjtött A műhelyből (1924) c. kötet darabjai már költői alkata és a kényszerűen vállalt szerep összeférhetetlenségéről panaszkodik. Betegségekkel küszködve a vallásban keresett menedéket. Istenes verseit a Kenyér helyett (1932) c. kötetben adta ki. A 30-as évek második felére a transzilván szellem kiemelkedő képviselőjévé vált. Költői és emberi programját a Romon virág (1935) c. kötet Ahogy lehet c. versében fogalmazza meg: az erdélyi hagyományokhoz való ragaszkodásra tanított, s akkoriban sokan vallották ezt magukénak. Áprily Lajos és Tompa László mellett a "helikoni triász" tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költője. A fasizmus térhódításának hatására lírájában erősödik a humanista, antifasiszta vonulat.

Istenes verseiben hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg. Legismertebb vallásos/istenes versei: Templom és iskola, Pilátus, Az óriás (melyben Luthernek állít emléket), Kegyelem, A fordító (Károli Gáspár emlékének), Kenyér helyett, Elkéstetek, János evangéliuma, Békesség Istentől!

A kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."










Reményik Sándor: A szépség próbája



Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.







 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Remenyik Sándor: Csak így...
  2015-05-27 16:55:15, szerda
 
 

Remenyik Sándor

Csak így...



Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.

 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Reményik Sándor: Öröktűz
  2015-05-19 10:27:35, kedd
 
  Reményik Sándor: Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven...



 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Reményik Sándor: Össze ne tévesszetek véle
  2015-05-19 10:20:53, kedd
 
 
Reményik Sándor: Össze ne tévesszetek véle

A verspillangó felrepült.
Tágul a kék ég körülötte.
Mint a báb: bámulok utána -
Báb-életét szétfeszítette.

A verspillangó felrepült,
Engem üresen hagyott s holtan.
Meg kell nyugodnom: nem szülője,
Csak eszköze és burka voltam.

Össze ne tévesszetek véle:
Ő immáron a napsugáré.
Hernyóformában, báb-alakban
Én maradok a föld poráé.

Misztikus vándor: megszáll engem,
Csal, mintha magzatommá válna,
Aztán gőggel lendíti szárnyát
Egy fölényesebb, más világba.

És mégis jó, hogy háza voltam,
Egy darabig eszköze, őre -
S jó a bábnak, ha néha-néha
Hall egy virágtól hírt felőle.

 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
Valaki értem imádkozott
  2015-04-23 20:10:59, csütörtök
 
 
Mikor bűntől meggyötörve
A lelkem terheket hordott
Egyszer csak könnyebb lett a teher
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott
Talán apám,anyám régen?
Talán más is aki szeret
Jó barátom vagy testvérem.

Én nem tudom ,de áldom Istent
Ki nékem megváltást hozott
És azt,aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

 
 
0 komment , kategória:   Reményik Sándor versei  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 74 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 250 db bejegyzés
Összes: 76237 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 8408
  • e Hét: 49090
  • e Hónap: 178670
  • e Év: 1644042
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.