Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Vannak leányok...
  2017-08-29 21:23:52, kedd
 
  Erdős Renée

Vannak leányok...

Vannak leányok, remegő szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk fehér, miként az imádságuk,
Őrangyal őrizi az álmuk,
S tavaszszal, ha a hóvirágok nyílnak
S ébred a kert: magukban sirnak.
Ilyenkor szomoruk, halványak
És vőlegényre várnak.

Vannak asszonyok, szomorúk, szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk biboros, mint az alkonyég,
Szemükben hideg, szent csillaga ég
Az eltemetett, elfeledett multnak,
Ritkán mosolyognak. Sok titkot tudnak,
A szavuk zengő, mint egy régi óra
Finom ütése. Kedves, szép halottak.

Becsukott kertek...alvó paloták...
Lelkükben egy színes mesevilág
Csodái múlnak és fakulnak...
Fák, mikről ismeretlen, nagy virágok
Hímporos szirmai hullnak...
Bennök minden áldás - és minden átok.
Csak nagyon jót és nagyon rosszat láttak,
Korán őszültek, korán elfáradtak,
És bucsut mondtak a világnak...

Vannak leányok, remegő szüzek ...
S asszonyok, a kik semmire se várnak...
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée versei  
Úgy látod majd
  2017-08-12 01:06:12, szombat
 
  Erdős Renée

ÚGY LÁTOD MAJD.

Úgy látod majd, hogy érdemes volt élned,
Amért találkoztál velem.
Az én sokszor megátkozott nevem
Lesz a te legnagyobb emléked.

Úgy érzed majd, hogy mii1den csók kiégett
S minden asszonyi száj hideg.
S én besngárzom éjj eleidet,
Az én csókom örökre éget.

Úgy látod majd, hogy elfoszló árnyéknak,
Ködnek is fényesebb vagyok,
lVIint a körötted égő csillagok,
Kik a bánattól elalélnak

Úgy érzed majd, hogy el kellett vón dobnod
Szegényes királyságodat,
És hordanod a sírig láncokat
Inkább, mint foszló biborrongyot.

Én láttam fényét koronás fejednek,
Ha lecsókoltad is szemem.
Ök nem költők - látásuk színtelen.
Mint bús bohócot kinevetnek.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée versei  
Uram, Uram!
  2017-08-12 00:59:22, szombat
 
  Erdős Renée.

Uram, Uram!

Uram, Uram, nem kérek ajándékot,
Sem dús fizetést, sem ami megillet -
Én és a lelkem, most már arra várunk,
Hogy megnyithassuk aranykertjeinket;

Hogy rajta belépj ünnepi pompában
És megízleld termésünk és tudásunk -
Mert földnek idegen már a mi létünk,
S világnak idegen a virulásunk.

Uram, ezer éjszaka könnye hullott,
Míg megérett a szőlőtőn gerezdünk.
Féltünk a téli hideg harmatoktól,
Uram, őrt álltunk és verejtékeztünk...

Gonddal neveltünk Te tiszteletedre
Minden virágot - s eleget gyomláltunk -
Korán kelők és hallgatagok lettünk,
S míg nőtt a munkánk: elfogyott az álmunk.

Uram, Uram, mi jó kertészek voltunk,
S ha mi imánk volt: azt dalolva valltuk.
S ha készülődtünk hangos ünnepekre:
Nem a magunk dicsőségét akartuk.

S hogy ünnepünket Te visszavetetted:
Belenyugodtunk és panaszt nem tettünk.
Mentől kevesebb helyünk a világban:
Annál nagyobb és virulóbb a kertünk...

Uram, minden nap egy-egy új barázda,
Amit így vágunk - s míg elfogy az élet:
Készen leszünk s méltók, hogy befogadjunk
Téged, Uram és a végtelenséget.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée versei  
Jöttem hozzátok…
  2017-08-12 00:15:40, szombat
 
  Erdős Renée

Jöttem hozzátok...

Jöttem hozzátok, messze idegenből
S magammal hoztam őserdők dalát.
Ismeretlen ég távoli csillagfényét,
Nagy, különös virágok illatát.
Velem jöttek a rege-éjszakáknak
Tündöklő árnyai - egész sereg!
S én köztük éltem és nekik daloltam.
S ti nem ismertetek.

Oh, gyönyörűség volt az én magányom!
És szegénységem pompával tele.
És álmaimra lángoló rózsákat
Hintett a vágyak kóbor istene.
Minden reményem hófehér sirály volt
S magasan szállt vizeitek felett.
Mindent akartam és mindenre vágytam.
S ti nem ismertetek.

S jöttetek hozzám mind, a csengő dalra.
Mely hívott, bűvölt, csábított, ígért.
Ünnepi díszben, kérkedő babérral -
Imádtatok s nem tudtátok, miért.
A csengés-bongás lelketek befonta.
De az erős szó elszállt, elveszett.
Én rózsáimat közétek dobáltam
S ti nem ismertetek
.
Idegen voltam köztetek. Mi lelkem
lángra gyújtotta: attól fáztatok.
Mert nem áldoztam oltáraitoknál,
Ti hajlékomra üszköt dobtatok.
Az erkölcsös hazugság bálványának:
Ki nálam kisebb, az hajtson fejet.
Az én hitem, erkölcsöm: az Igazság -
Ti nem ismertetek.

Hát elmegyek. Úgy ahogy jöttem egykor
Csöndben, hogy többé ne is lássatok.
A ti világtok emléke velem jön
És nálatok maradnak a dalok.
A dalok, mikről botorul azt hittem,
Hogy általuk majd szíveket nyerek.
De én siettem - kissé korán jöttem -
S így nem ismertetek.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée versei  
Egyszer megnyugszom
  2017-08-12 00:14:18, szombat
 
  Erdős Renée

Egyszer megnyugszom

Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.

Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.

Szivem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.

Egyszer majd olyan egyedűl leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.

S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen -
Távol a zaklató álmok, a vágy -
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée versei  
Kék Pillangók,
  2017-08-12 00:10:44, szombat
 
  Erdős Renée

Kék Pillangók,

Kék pillangók szálltak fölöttem,
Hogy a réten keresztül jöttem
S incselkedve, tánczolva félig:
Elkisértek az erdőszélig.

S hogy utam az árnyékba tévedt;
Riadtan, némán összenéztek.
Félték a lombok hűs homályát,
A rengeteg halk mormolását.

A mig arany napfényben jártam,
Gázoltam színes vadvirágban,
S felém a rózsák integettek:
A kék pillangók hogy szerettek!

De csalt a sötét erdő mélye,
A vízmoraj, a lomb zenéje.
Csalt a magány. Egy titkos ének-
S a sohsem ismert szenvedések.

Magányos erdő utját járom
S nincs vezetőm és nincsen párom.
Tövises ágak meg-megtépnek.
De még dalolok, de még élek.

Hangomat a szűz magány hallja,
Rám simul a cend puha karja.
De tudják e a rétek, kertek:
A kék pillangók hova lettek?
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 2319 db bejegyzés
Összes: 8720 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2948
  • e Hét: 9550
  • e Hónap: 61257
  • e Év: 789665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.