|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2018-02-17 01:02:05, szombat
|
| |
| |
Makay Ida
Vallomás egy tájhoz
Te gyűjtöd össze minden utamat,
mint termésüket a nyugodt parasztok.
Mert egy maradsz. A változás alatt
őrized néma, mozdulatlan arcod.
Összebékítesz halált, születést:
csontkemény érveit az elmúlásnak;
a csupasz fákkal megfogalmazod,
s ujjongsz a vad vadrózsalázadásnak
(lázas jelvénye hó fölött lobog).
Nem hívsz. Nem nyugtatsz. Meg se vallatsz.
Vagy. Mint a föld. A létezés. Az ok.
Nézlek, s látom változó válaszok
meddő harcát. Már kérdezni se mer
az ész. S megtörhetetlen hallgatásod
kimondhatatlan kérdésre felel. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-12-15 14:16:03, péntek
|
| |
| |
Makay Ida
Isten csöndjére
Fölzúgnak messze fenyvesek.
Orgona. Ünnep-induló.
A tél leomló hermelinje
föd be már üszkös múltakat.
Hallgat a csillagövek éje.
Isten csöndjére hull a hó. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-16 19:07:00, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.
Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.
Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-08 22:49:56, vasárnap
|
| |
| |
Makay Ida
Árny-fényjáték
Tündértánca a fénynek,
az örök-iker árnynak.
Kigyúlnak, kialusznak:
lobbanó lepkeszárnyak.
E szüntelen bújócska,
e faun-nimfa játék,
mint görög ligetekben,
hol az aranykor jár még;
röppenő, fényes csókok,
villámló ölelések
- szamárfül a halálnak -
és mégis: mintha kések
villogó párbajában
a pogány fény elestét
sejtetnék kámzsás árnyak:
cikázó, illó mámor.
Nehéz fenyegetettség. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-31 11:37:44, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Akár a föld, a fű
Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égitestek
utolsó fénye, lobbanása.
Mulandóságom örökléte. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-31 11:29:33, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Az a rét
Szikrázó gyerekkori rét!
Kék lepke villog fölötte.
Már soha többet az a kék!
Az ég üvegje összetörve.
Emlék kékje: vakító nyárég!
Aranykor, alvó öntudatlan.
Szívben fénylő holdmessze tájék.
Azúr lepke boldog magasban!
Ha csak egyszer egy rebbenésig!
Ha nemcsak a versbe, a szóba...
Ha csak egyszer még az a rét.
Ha egyszer még az az óra! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-31 11:18:14, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Te derengsz
Zöldjükké oldtak rég a fák.
Magukba ittak. Magukká öleltek.
Teremtő nyarak. Temető telek.
Te derengsz mégis minden víz színén.
És Te lakod mind. Mind a tükröket |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-31 11:17:25, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Végleges
Akár egy régvolt csillag,
az ismeretlen tengerek.
Legendák. Elmerült korok.
Úgy vagy messze.
S éppúgy biztos.
Mozdíthatatlan.
Másíthatatlan.
Végleges. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-31 11:16:37, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Végül
Elérsz majd végül te is a szigetre,
ahol a bozót föl, az égig ér.
Én ott ragyogok régen a kövekben.
Te megállsz majd a nagy víz szélinél,
mely oly súlyos és olyan mozdulatlan,
és tündöklő-mély, mint a fájdalom.
És értsz már mindent, mindent. Mit se kérdesz,
és megismersz majd azon a napon,
mikor a föld is végleg elfelejtett,
zöldjükké szívtak, fölittak a fák.
Megvallasz ott a víznek, a köveknek.
S hallod, hogy zúg az örök némaság. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-08-31 11:14:28, csütörtök
|
| |
| |
Makay Ida
Ennyi volt
Remények hamvazkodása,
volt hitek hamuhullása.
Zsaráttá égett szerelem.
Magamnak Júdás-árulása,
kínzott éjek cellamagánya,
a végső hajnal vacogása,
a megtagadott kegyelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Makay Ida versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2019. Január
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
10839 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 312
- e Hét: 3010
- e Hónap: 5922
- e Év: 5922
|
|
|
xMagazin
Offline
