Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Vallomás egy tájhoz
  2018-02-17 01:02:05, szombat
 
  Makay Ida

Vallomás egy tájhoz

Te gyűjtöd össze minden utamat,
mint termésüket a nyugodt parasztok.
Mert egy maradsz. A változás alatt
őrized néma, mozdulatlan arcod.
Összebékítesz halált, születést:
csontkemény érveit az elmúlásnak;
a csupasz fákkal megfogalmazod,
s ujjongsz a vad vadrózsalázadásnak
(lázas jelvénye hó fölött lobog).
Nem hívsz. Nem nyugtatsz. Meg se vallatsz.
Vagy. Mint a föld. A létezés. Az ok.
Nézlek, s látom változó válaszok
meddő harcát. Már kérdezni se mer
az ész. S megtörhetetlen hallgatásod
kimondhatatlan kérdésre felel.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Isten csöndjére
  2017-12-15 14:16:03, péntek
 
  Makay Ida

Isten csöndjére

Fölzúgnak messze fenyvesek.
Orgona. Ünnep-induló.
A tél leomló hermelinje
föd be már üszkös múltakat.
Hallgat a csillagövek éje.
Isten csöndjére hull a hó.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Csillagod föl nem kél
  2017-11-16 19:07:00, csütörtök
 
  Makay Ida

Csillagod föl nem kél

Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán várlak.
Seblüktetéssel megidézlek.
Boldogtalan konok varázslat.

Ünnepre terítve az asztal
Kenyered szikkad megtöretlen.
Borod alvadó vér sötétje
Csillagod föl nem kél az estben.

Az eget fölsebzik fölöttem
könyörtelen késpenge szárnyak.
Igazabb minden ércvalónál
érinthetetlen, foszló árnyad.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Árny-fényjáték
  2017-10-08 22:49:56, vasárnap
 
  Makay Ida

Árny-fényjáték

Tündértánca a fénynek,
az örök-iker árnynak.
Kigyúlnak, kialusznak:
lobbanó lepkeszárnyak.
E szüntelen bújócska,
e faun-nimfa játék,
mint görög ligetekben,
hol az aranykor jár még;
röppenő, fényes csókok,
villámló ölelések
- szamárfül a halálnak -
és mégis: mintha kések
villogó párbajában
a pogány fény elestét
sejtetnék kámzsás árnyak:
cikázó, illó mámor.
Nehéz fenyegetettség.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Akár a föld, a fű
  2017-08-31 11:37:44, csütörtök
 
  Makay Ida

Akár a föld, a fű

Része vagy már a napjaimnak,
az örökforgó évszakoknak.
Hajnallal kelsz, alkonnyal nyugszol.
Része vagy már a létezésnek.
Akár a föld, fű, csillag, ének.
Lüktetsz a mindenség erében.
Állandó vagy, ha észrevétlen.
És leszel majd halálom része.
Szótalan a törvény beszéde.
Sötét, kialvó égitestek
utolsó fénye, lobbanása.
Mulandóságom örökléte.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Az a rét
  2017-08-31 11:29:33, csütörtök
 
  Makay Ida

Az a rét

Szikrázó gyerekkori rét!
Kék lepke villog fölötte.
Már soha többet az a kék!
Az ég üvegje összetörve.
Emlék kékje: vakító nyárég!
Aranykor, alvó öntudatlan.
Szívben fénylő holdmessze tájék.
Azúr lepke boldog magasban!
Ha csak egyszer egy rebbenésig!
Ha nemcsak a versbe, a szóba...
Ha csak egyszer még az a rét.
Ha egyszer még az az óra!
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Te derengsz
  2017-08-31 11:18:14, csütörtök
 
  Makay Ida

Te derengsz

Zöldjükké oldtak rég a fák.
Magukba ittak. Magukká öleltek.
Teremtő nyarak. Temető telek.
Te derengsz mégis minden víz színén.
És Te lakod mind. Mind a tükröket
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Végleges
  2017-08-31 11:17:25, csütörtök
 
  Makay Ida

Végleges

Akár egy régvolt csillag,
az ismeretlen tengerek.
Legendák. Elmerült korok.
Úgy vagy messze.
S éppúgy biztos.
Mozdíthatatlan.
Másíthatatlan.
Végleges.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Végül
  2017-08-31 11:16:37, csütörtök
 
  Makay Ida

Végül

Elérsz majd végül te is a szigetre,
ahol a bozót föl, az égig ér.
Én ott ragyogok régen a kövekben.
Te megállsz majd a nagy víz szélinél,

mely oly súlyos és olyan mozdulatlan,
és tündöklő-mély, mint a fájdalom.
És értsz már mindent, mindent. Mit se kérdesz,
és megismersz majd azon a napon,

mikor a föld is végleg elfelejtett,
zöldjükké szívtak, fölittak a fák.
Megvallasz ott a víznek, a köveknek.
S hallod, hogy zúg az örök némaság.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
Ennyi volt
  2017-08-31 11:14:28, csütörtök
 
  Makay Ida

Ennyi volt

Remények hamvazkodása,
volt hitek hamuhullása.
Zsaráttá égett szerelem.
Magamnak Júdás-árulása,
kínzott éjek cellamagánya,
a végső hajnal vacogása,
a megtagadott kegyelem.
 
 
0 komment , kategória:  Makay Ida versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 1665 db bejegyzés
Összes: 10746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 3698
  • e Hónap: 37185
  • e Év: 673996
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.