Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Alliterációk
  2017-09-20 16:25:51, szerda
 
  Rózsa Dezső

ALLITERÁCIÓK

Szeretem szíved színeit,
lelked libegő lengését,
karjaid kedves karcait,
halmaid huppanó helyét,
darázs derekad díszeit,
búsuló bánatod báját,
csattanó csókod csengését,
testednek tiltott tájait,
a pergő perc pillanatát,
rabként remegő reményed,
fehérfényű fogaidat,
mámoros melled mosolyát,

...mindazt, ahogy vagy, s létezel.
 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Dezső versei  
Apróságok
  2017-09-20 16:25:03, szerda
 
  Rózsa Dezső

Apróságok

Egy porszemben lásd meg a világot.
S egy szirmából érezd meg a legszebb virágot.
Egy percből tudd az óra lüktetését,
S egy magból hidd az ágak rügyezését.
A cseppben, mondják, ott lakik a tenger.
Hidd, hogy a gyermekből lesz egy igaz ember.
Hidd a jelenben az örök jövőt,
Hidd és ne állj meg utadon a cél előtt!

A mezőben mindig ott lakik a távol.
A hitben mindig kezdet volt a jászol.
Az ész mégis ostromolja a kék eget,
És hiszi, hogy talán most megérti a lényeget,
De újra és újra megváltozik a már megtanult képlet,
S ami csúnya volt, az mától kezdve szép lett.
Hisz, ahogy mi változunk, úgy változik az élet,
S mindig másként éljük meg ezt a csöppnyi létet.

Nézd az embert, mint egy örök egység,
Benne lakik a rút, de benne van a szépség.
Szemében ott a hit, s a reménytelenség,
Kezében ott a közel, de ott van a végtelenség!
A mából mindig tegnapot csinál a jelen,
De a holnapban ott lapul az örök végtelen.
A kérész a Tiszában mindig megmutatja magát,
Hát hidd, ember, hidd az örök csodát!
 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Dezső versei  
Tapintás
  2017-09-20 16:23:03, szerda
 
  Rózsa Dezső

TAPINTÁS

Megtapintottad-e már az éjszakát,
hallgattad-e már a csendet, a csodát,
fülelted-e már a csillagok neszét,
a szelet, ahogy az avart hordja szét.
Érezted-e már a felhők bánatát,
a villámfényének örök varázsát,
vagy a rejtőzködő élet titkait?
És lásd, az éjszaka csöndben így tanít!

Megálmodtad-e már a csönd sötétjét,
s a sötétség csendjének ölelését,
amikor csak semmibe néz a szemed,
s nem látva a távolt a test megremeg.
Csak a fül hegyez, ha neszel a sötét
és az éj felkínálja csábos ölét.
Majd álomba ringat, úgy hajnal felé,
s a csillag virágot szór a fény elé.
 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Dezső versei  
Fenn és lenn
  2017-09-20 16:22:10, szerda
 
  Rózsa Dezső

FENN ÉS LENN

Aki ismeri a magosságot,
annak tudnia kell a mélységet.
Hinnie kell a csillogó lángot,
s látni a pusztuló reménységet.

Szemedben ott ragyog a nagyvilág,
de hátad mögé a sötét kerül.
s kezedben elhervad a szép virág.
s szívedben a csend lassan megfeszül.

A csillogást könnyű elviselni,
hogyha a tested öleli a fény,
de ott a mélyben nem vár rád senki,
s van, hogy úgy érzed, nincsen már remény.

A mélységből a fenn, oly távoli,
fáj a köröm a kapaszkodásban,
s hited az ész mindig megfeleli,
csak magadban bízhatsz, senki másban!

Fent vagy és lent vagy, ingat a hinta,
s a holnap ad majd magyarázatot,
balra s jobbra jár az óra inga,
életed mivé lesz, nem tudhatod.

A kézfogás felér egy esküvel,
gerincet próbál a jelen idő,
és a szavak mögé a múlt fülel,
de a jövőt elmossa az eső.

Mert nem könnyű feljutni a csúcsra,
megfeszül a szív és az értelem,
s hogy ne öljön meg az idő sodra,
kell a kitartás és az érzelem.

A csúcsról iszonyatos a mélység,
a mélységből a csúcs oly távoli.
Soha ne hagyjon el a reménység,
hisz az embernek vannak vágyai!

Élni kell, ha adatott az élet,
akarva végig menni az úton.
hisz ebben edződik meg a lélek,
...s fogadd el, ha a kezemet nyújtom
 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Dezső versei  
Ha már
  2017-09-20 16:20:51, szerda
 
  Rózsa Dezső

HA MÁR

Ha már a szemednek nincs fénye,
akkor a lelked legyen fényes,
s a lét határozott küszöbén
szíved sohase legyen érdes.

Éljen benned a szellem fénye,
mint az érzelem és a tudás,
hisz a világi sötétségben
harcod nem vívja meg senki más!

Mert a küzdés örök lételem,
mint pataknak a zúgó habok,
mert hogy, akarni és hinni kell,
hisz így érnek el a holnapok!

A fény, amely mindig benned él,
tartást ad az emberek között,
s kísér az ismeretlen úton,
mert az akarás, mindig örök!

A mélység s a csúcs élted része,
ebben te sem vagy különleges,
hogyan kapaszkodsz meg a létben,
a kérdés ez, s ez sem végleges.

A jövőnek fordult akarás
ad erőt holnapod fényének,
s a tett lesz a meghatározód,
eleget tenni a reménynek.


Ha már a szemednek nincs fénye,
akkor a lelked legyen fényes,
s mutasd meg magad a világnak,
hogy mit tudsz és mire vagy képes!
 
 
0 komment , kategória:  Rózsa Dezső versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 194 db bejegyzés
e év: 2355 db bejegyzés
Összes: 8754 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1355
  • e Hét: 22352
  • e Hónap: 74059
  • e Év: 802467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.