Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Szilágyiné Molnár Judit
  2017-03-13 07:09:52, hétfő
 
  Szilágyiné Molnár Judit

Éld hát minden napod!

Szaladnak a napok, telnek az évek,
S én egyre vénebb, s vénebb.
Már nincsenek nagy vágyaim,
Csodásnak mondható álmaim.
Önfejű, kemény gyermekként
A pofonokat lazán fogtam én.

Akaratom makacs vágyait, lelkem titkos álmait,
Az időkerekén formálta, s végül megtörte könnyedén.
S mi fontos volt egykor,
Már csak elmúlt, gyermekkor.
Győzött a sors, s megtört életem,
önfejű lelkem egy csapással eltörölte.

Maradt ekképp a lény, ki csak egy kemény fém.
Mely rideg s formálni oly nehéz.
Elég egy hibás célzás, eltörik könnyedén.
S mégis, van egy kéz, mi formálja őt,
Szívével melengeti s vigyázza rideg lelkét,
Ki óvja törékeny testét.

Az élet mit mutathat még? Csak apró kis semmiség.
Mit mutathatott, azt már mind megmutatott!
Hisz mit adhatott nékem, mindent megadott;
Majd elvette s itt hagyott, a lecke megvolt.
A tételt, mit feladott, gyermekként kezdtem,
Ideje hát befejeznem.

Megtanított értékelni a pillantott,
Melyet nekem szánt.
Az apró örömekben adott csodát,
Mindennapok szürkeségébe csempészve sorát.
S mégis köszönet jár érte, hisz itt vagyok.
Ki ma vagyok, másképpen nem lehetnék.

Így hát hálás vagyok mindenért,
Mit nekem írt elő.
A kapott pofonokért,
Melyek megtanítottak értékelni a jót.
A nehéz munkát, a kihívást,
Mik serkentették az aktivitást.

A hirtelen jött szerelmet, mi felrázott s terelget.
A lehetőséget, melyet teremtett, s mi oly sokat jelentett.
Azt, mit kivívott a lény, hát mind erény, mit elért.
S mégis nehéz a lelke, mert egyet nem teljesíthet be!
Hát nincs vége, nem is lesz, még van utolsó lehelete?
Itt van tehát az újabb lecke még megírására várva.

S felébredtem és még vagyok, a tudat éber s ragyog.
Kaptam egy újabb napot!
Értékeld, mit kaptál, hisz nem tudhatod,
Melyik pillanat az utolsó, mi adott!
Éld hát minden napod,
Lehet az utolsó pillanatod.

A világot megváltani nem fogod,
Az, aki vagy, talán hagy nyomot!
S emlékezni fognak rád, ha már vár a túlvilág.
De ébredj, még itt vagy. Van, aki számít rád!
Az ő életében fontos vagy, nem mehetsz át!
KÜZDENED kell tovább!
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyiné Molnár Judit  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 236 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 4527 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 545
  • e Hét: 9388
  • e Hónap: 39363
  • e Év: 211599
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.