Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Tavaszi reggel
  2017-12-19 14:56:00, kedd
 
  Csépe Imre

TAVASZI REGGEL

Szivárvány-pántlikát kötött az ég,
Mellé tűzte bokrétának a napot,
Az ébredő reggelt fejébe vágta,
Mint pávatollas, díszes kalapot.

Majd lomhán indult a tájak fölé,
Szélesre húzva halvány-pír mosolyát,
Kacagó kedvében sugár-ujjakkal
Árnyakra tépte az éjszakát.

Pacsírta fürdik a langyos légben,
Trillázva csobbantja szíve nótáját,
Éji álmából ébred az élet,
Hogy külön utakon megkezdje munkáját.

Riad, ásít álmában a bimbó is,
Harmatcsöppel hűsíti homlokát,
Orsós szellő perdül át a kerteken
S táncra kéri a szende ibolyát.

Árnyából kilépve kacag a szegfű,
Harmatba mártja mosdani levelét,
A lenge szellőben törülköző jácint,
Kiloccsantja kelyhe illatos melegét.

Karcsú szárán a tulipán is illeg,
Andalgón lejt, bólong, hajlong,
Szűz kelyhében egy terhes méh
Kosarával szuszog, hajlong.

Guggol a kankalin az ösvény mellett,
Égre emeli mézzel telt kelyhét,
Bódult illatában fürdik a kamilla,
Darázs kefélgeti poros kis fejét.

Harmat tükrében fésülködik a hangya,
Összetöri, fűbe csörren, utána kap,
Pelyhes kis rügyek ringnak az ágakon,
Meleg sugarát locsolja rájuk a nap.

Az ablak között muskátli tetszeleg,
Pereg, forog, vörös haját tűzi, bontja,
Az üvegbe néz, hajlong, rajong,
Tetszik neki a fodros szoknya.

Talpát nyálazva pendül a dongó,
Háromszor körülszáll az almafán,
Sarkantyús lepke inog a kert felett
S ájulva zuhan le a virágok illatán.
 
 
0 komment , kategória:  Csépe Imre versei  
Ha szólít a mező
  2017-12-19 14:42:33, kedd
 
  Csépe Imre

Ha szólít a mező

Ha egyszer újból szólít a mező,
És beüzennek értem a hajnalok,
A nyári sugarak aranyhuzalán
Fülembe súgják,hogy ki vagyok,
Akkor te is felkelsz majd velem
Miként párjukkal a csillagok.

Aratni megyünk majd délcegen,
Dalolunk,s villan a kaszám,
A dombokról szétcsillan éle,
Mint szurony a sziklás vár fokán,
Mikor az őr fordulva szétles,
S a fény megtörik homlokán.

Előttünk harmatos táj tündököl,
Mögöttünk szürke köd gomolyog,
A kanyargó dűlőket láng veri,
A völgy telt kotlaként párolog,
Míg a nyárfák hegyéről az ég
Tükörként szelíden ránk ragyog.

Csintalan szellő szalad elénk,
Hajunkba túr,zümmög,hízeleg,
Nyakadba dobja babos ruhádat,
S előttünk a porban hempereg,
Míg nyomában az ijedt virág,
Elejtve a harmatát,megremeg.

Telt kalászok csókolnak arcon,
A mezők virága minket ünnepel,
A kék magasságok enyhe fátylán
Csordul a szív,pacsírta énekel.
Zengő dala édesen ránk csorog,
Míg mellettem a porban lépkedel.
 
 
0 komment , kategória:  Csépe Imre versei  
Májusi éj
  2017-12-19 14:41:24, kedd
 
  Csépe Imre

Májusi éj

Dús kincstárát megnyitotta az ég,
Pazar pompába vonta a földet,
A szabad május lábai elé,
Szőnyeget terített,virágos zöldet.

Gyöngyöket aggatott a rózsák nyakába,
Diadémmel ékítve a bimbók homlokát,
Mézet csorgatott a virágok kelyhébe,
Az akácok fejére lombból font koronát.

Illatot öntött a dal-dús tájra,
Tücsökhangból szőtt esti muzsikát,
A szívek katlanába tüzeket gyújtott
S megcsiszolta valamennyi csillagát.

Kék vásznára félholdat festett,
Csodálatos méllyé téve a végtelent,
Az utak mentén lámpákat gyújtott
Szentjános bogárkák óvták a lépteket.

Az árnyak alatt tiszta öröm csendült,
S a fákon,mint apró,eres kis tenyerek,
Halk dalt suttogva az ég felé
Harmatért koldultak a levelek.

A falu már mély álomba szunnyadt,
Felette egy tárogató hangja szállt,
A torony hegyére könyökölt az éj
S elmerengett a virágok illatán.
 
 
0 komment , kategória:  Csépe Imre versei  
Halk vallomás
  2017-12-19 14:38:48, kedd
 
  Csépe Imre

Halk vallomás

Itt,hol őseim alusszák álmukat
S virul felettük ezer virág,
Itt, itt akarok élni és halni!
Nem kell dicsével a nagyvilág.

Itt akarom befutni a sorsomat,
Mit kimértek rám a csillagok,
Hiába hívnak rejtelmesebb tájak,
Visszaintnek lángjukkal a pipacsok,

Visszahívnak a tarkavirágú rétek,
Fürtös akácok, langy-ölű mezők,
Illatos esték, símogató rónák,
Hol ölelni tudnak a temetők.

Ide köt az estéli harangszó,
Égkék szemével egy szőke leány,
A csöndes, kis, falusi házak,
Muskátlis ablakával valahány.

Ide ültetnek a beszédes öregek,
A házak előtti szuvas kis fapadok,
A lúdbőrző,félelmes mesék
S a mélytitkú,rózsaszín alkonyok.

Ide köt kék fátyolával a hajnal,
Láng kévéjével a deli dél,
A jegenye hegyén pihenő felhő,
Villámával a vihar, havával a tél.

Ide köt minden új és régi,
Öröm, bánat, élet és halál,
Vijjoghat fölöttem a vészmadár,
Gyáva bujdosót bennem nem talál.
 
 
0 komment , kategória:  Csépe Imre versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1201
  • e Hét: 11609
  • e Hónap: 43180
  • e Év: 804742
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.