Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Balla Ignácz: Patience.
  2016-11-12 07:19:12, szombat
 
  Balla Ignácz:

Patience.


A kártya asztalt odatoltuk
A nagyanyó elé,
Aki igy szólt, amig a kártyát
Lassan leemelé :
,,- Fiamuram, figyeljen mostan
S te is, kis unokám.
Egymás mellé került, látjátok :'
Coeur-apród s carreau-dame !"

A zöld ernyős kis lámpa fényét
Ránk hinté szerteszét
S mi az asztal alatt megfogtuk,
Lopva egymás kezét.
S a nagyanyó egy másik kártyát
Vetett fel újólag:
,,- Vetélytársként, szegény coeur-apród,
Itt áll a picklovag."

Egymásra néztünk újra lopva
És felvillant szemünk :
- Egy hollószivű picklovagtól
Mi meg nem rettenünk ! . . .
A nagyanyácska bús mogorván
Nézett maga elé
S a kártyáit háromszor is tán,
Jól összekeveré.

És rakta, rakta, magyarázta
A kártya hogy mint áll:
,,- Dámánktól jobbra picklovag van
S balról carreau-király.
S a coeur-apródot messzeküldték .
Nincsen, ó, épp most itt,
Pedig a carreau-király nyiltan
A picklovaghoz szít!

Az ördög ezt a picklovagot,
Nem, nem birok vele ! . . ."
. . . S szemünk, ahogy egymásra néztünk,
Könnyekkel volt tele.
,,- Carreau-király a gazdag pickhez . . .!
(S elcsuklik a szavam)
Jó nagyanyácska, a kártyának,
Ó jaj, igaza van !"

A nagyanyácska bús mogorván
Nézett maga elé
S a kártyáit most tizszer is tán,
Jól összekeveré.
És rakta, rakta, magyarázta:
,,- Az apród visszatért,
És visszahozta régi lánggal,
Szivében mind a vért!

S balról a lóherés kis treffászt,
Ugy-e látjátok ott ?
Ez azt jelenti, hogy az úton
Ő meggazdagodott.
A carreau-dáma is a régi
S a régi helyin állj
És most. egyedül ül fölöttük
A nagy carreau-király.

Szivén a jég csak megtört végre,
E hűség meghatá
S a carreau-dame-rá, coeur-apródra
Áldását adja rá . . .!"
. . . Elhallgatott... a zengő csendben
Boldogan nézve szét
S mi hálatelten megcsókoltuk
Keskeny fehér kezét . . .


A Hét. 1905.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: Alkony az erkélyről
  2016-08-16 08:03:30, kedd
 
  Balla Ignácz:

Alkony az erkélyről


Milyen más innen ez a város...
Az utczák, mint órjások karjai
Fonódnak .és ölelkeznek itt össze
És messze-messze úgy elkeskenyednek,
Mint finom ujjak gigászok kezén.
Apró házak fölött ellátok messzire,
Ahonnan meddő tűzfalak tekintnek rám
S nagy bérkaszárnyák, - felnégyelt szörnyek -
Most mind oly emberi alakot öltnek.
Elmetszett kőtestükben a vak ablakok
Kiszélesednek a lehulló árnyban,
Miként sötétben a szem pupillája.
Bent, a szobában, feleségem
Chopin etűdöt játszik zongorán
S köröskörül a házkémények füstje
Mintha ütemre és melodikusán
Szállongana fel vékonyán
A szürke, fénytelen vak égre.
Ott messze, messze lefejezett házak
S azokon túl, sudárnyi gyárkéményen
Nagy bokrétában áll a füst,
Miként virág a násznagyi boton.
A szomszédban az épülő nagy ház
Favázaiból, mint órjás csápokból,
A melyeket a földbe lebocsájtott,
Magába szívta már az élet erejét
S a tót napszámosok most ernyedetten
Szélednek el s fáradtan fütyörésznek.
Melódiák mint húrok elpattannak
S félben maradnak püffedt ajkukon.
A háztetők bádog-csipkés csúcsáról,
Mint égi szikrát rabló görcsös ujjak,
Magasba nyúlnak a telefon póznák
S fém-végükön már ott ragyog a holdfény.
Az égnek óriás csodakagylója
Kinyílik lassan tejfehér testével,
A melyben lágyan ott ragyog már,
Miként hatalmas sárga gyöngyszem,
- A hold.

Vasárnapi Ujság 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: Interieur.
  2016-06-22 04:56:57, szerda
 
  Balla Ignácz:

Interieur.

A délután nagy mákszirmokat hint el.. .
Az óra is oly álmosan ketyeg ma.
S az utczazaj mély-halkan szűrődik be,
A mint a villamos lustán csilingel.

A szalmasárga függöny meg se rebben.
Aranyrózsákat tűz reá a napfény.
S egy vén karosszékben, az ablak mellett,
A feleségem szunyókál a csendben.

Én lassan szívom a czigarettámat.
A füstje lustán terjed, mint az álom.
E kis lakás ma csöndes és nyugalmas,
Nincs benne ma se nagy öröm, se bánat.

S a másik kis szoba hűvös csendjében,
Fiam úgy alszik a kis hálós ágyban,
Miként lehunyt szemű pufók kis puttó
Egy barna, vén Filippo Lippi képen . . .

Vasárnapi Ujság 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: Mystika.
  2016-06-21 01:43:32, kedd
 
  Balla Ignácz:

Mystika.

I.

Az örök emberszenvedésnek
Felhője szívemen borong
S gyilkos hálóba szövi lelkem
A tépelődés és a gond.

Egész világok bús siráma
Szívemben sír, jajong vadul
S a sok könny minden emberszemből
Csak az én bús szívemre hull.

Könnyek . . . titán kövekké válva . . .
Vadul csapnak lelkemre le
S úgy érzem, összezúzzák szívem,
Mely szent bánattal van tele . . .

II.

A bánat árnya ott sötétlik
Minden álmon, minden derűn
S a büntetés lesújt kegyetlen,
Még ott is, hol nincs szenny, se bűn.

Előle nincs, ó nincs menekvés,
Megnyugvás csak az oltalom
S e megnyugvásban gyönyörűség
A szenvedés, a fájdalom . . .


Vasárnapi Ujság 1908.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignác: Szerenád.
  2016-05-28 07:30:55, szombat
 
  Balla Ignác:

Szerenád.

I.

Most mégy aludni... Ép utolsót lobban
A lámpa ablakodban. .

A sok árnyék mind hószín ágyadhoz oson
És áthajol a vánkoson.

Meglopják csókját e vállnak, e karnak
S szelíden betakarnak.

Susognak-búgnak, mint szellő virág felett,
Ha távozik a kikelet.

Ha érzik már sóhaja ősznek, télnek . . .
Megérted, mit beszélnek ?

II.

Te vagy a legszebb a világon,
A legjobb e föld kerekén.
Maga a szendeség, a hűség
Nevet őzszemedből felém.
Lelkemben, mint titkos oltárkép,
Te állsz tisztán, szeplőtlenül,
S imává tisztul minden érzés,
Mely lelkemből hozzád repül.

Az üdvözültek mosolyával
Szomorú, halvány ajkadon,
Te vagy maga a szűz lemondás,
Te, a mosolygó fájdalom.
Lányságod szűzi glóriája
Ragyog reám arczod mögül. . .
Ki téged szeret: Istent imádja
S ki téged szeret: üdvözül!

Vasárnapi Ujság 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignác: Arcz a tükörben
  2016-05-27 08:41:18, péntek
 
  Balla Ignác:

Arcz a tükörben


Oly ösmeretlen most az arczom,
Ahogy elnézem a tükörben.
Sosem láttam ilyen fakónak
Sosem láttam ilyen gyűrötten.

Ez a kupolás, ívelt homlok
Milyen fáradtan hajlik hátra.
És kontúrja mily szögletes most,
És mennyi rajta a barázda.

Milyen bizarr ez a szemöldök
Kiugrik kérkedőn és bátran,
Mint gyermek torzonborz álarczczal,
Ha rablót játszik a határban.

S alatta félve lecsukódik
Két barna szem ijedt fáradtan.
Olyan mint gyermek, ha rémtől fél
S magára húzza a lágy paplant.

S az orr, hogy megtörik vonalban .. .
Sosem láttam ilyen groteszknek,
A mint ficzánkoló csikókként
Az orrczimpái megreszketnek.

És az ajak vidám vér-ive
Ma színtelen, fáradt és vékony.
Olyan, mint hajdan harmat-párás
S ma kiszáradt, szikkadt keréknyom.

Nem az én arczom ez az arcz itt.
Oly idegen, oly ösmeretlen.
Te arcz, és én! Két idegen ma,
Milyen mások vagyunk mi ketten.

Két idegen... Milyen hatalmak
Lánczolnak úgy össze bennünket?
Elválhatatlan örök társam,
Ki az, ki egymással így büntet?

Fásultan nézed, hogyha égnék
S titkos tüzet a vágyak szítnak.
S ha leplezném a vergődésem,
Árulója vagy titkaimnak.

Mi nem vagyunk sohasem egyek,
Se rosszban és - jaj - semmi jóban.
Csak elkárhozva élek benned,
Mint élő hús-vér koporsóban !

. . . Forró párával rálehelve
Most a hideg tükörre hajlóm
S lapjáról, mint a föld színéről,
Magam fújom el most az arczom...

Vasárnapi Ujság 1910.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: Czigány temetés. ..
  2016-05-26 07:48:33, csütörtök
 
  Balla Ignácz:

Czigány temetés. ..


Czigányzenétől hangos már az utcza,
Pedig még nincs is árnytól nyüzsgő éjjel.
Két-három banda szomorúan húzza,
A nap, mint órjás szem lenéz az égről,
Tűzlándzsáit még büszkén szórja széjjel,
S czigányzenétől hangos már az utcza.

Fekete mének éjszín batárt vonnak,
Nevető napsugár most rájuk téved
S megcsillan tengerén a virágoknak.
Ezüst koporsón szép aranybetűkkel:
>- Fekete János. Élt tizennyolcz évet...!<
Fekete mének éj szín batárt vonnak.

Koporsóján iharfa hegedűje
S keresztbe téve, a vonója rajta.
Ép még .. . Nem volt ideje, hogy elnyűjje.
A bandában üres maradt egy hely most.
Egy hang hiányzik... Ám szól még a banda
S koporsóján iharfa hegedűje.

Ki átmuzsikált annyi éjszakákat
És szolgált tégedet, öröm és vígság,
A rút halálnak milyen szép orczát ad.
Dalos muzsikával megy a halálba
S szomorú húrok a nótáit sírják,
Ki átmuzsikált annyi éjszakákat !

S kik dalt eddig csak ajtón át hallottak,
Gyerekek, lányok köznapi ruhában,
Utána néznek a szomorú halottnak.
Hegedűk, nagy-bőgők, bús klárinétek
Zokognak, sírnak, bús-borongva lágyan. . .
Ilyen zenét még sohasem hallottak !

. . . Kinek muzsikával volt színig a lelke
És szerzett édes-bús gyönyörűséget,
Most is csak dalt lop e kőrengetegbe.
A muzsika zokog, gyönyörű-búsan...
S most zeneszóval örök csendbe tér meg,
Kinek muzsikával volt színig a lelke ...!

Vasárnapi Ujság 1908.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: Kagylózúgás.
  2016-05-04 06:32:52, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: Éjjel.
  2016-04-30 03:53:13, szombat
 
  Balla Ignácz:

Éjjel.

- Nagybánya. -

A hold, mint szűz lányarcz ezüs t tükörbe',
Ha önmagát elnézi gyönyörködve ,
Ezüstös, égről lopva lenevet.
Ezüst virágok fénylenek a fákon
S a holdsugár epedve, vágyva-vágyón
Megcsókol egy-egy gyönge levelet.

A réten túl, kék fényben elborongva,
Ezüst háttérben áll a templom tornya
S körötte fekete topolyafák,
Fejét a hold felé fordítva mostan
Egy vén kuvasz csaholni kezd el hosszan.
S a távol visszhang vissza-visszavág.

A keskeny utczán apró sárga házak
Összébbkuporodva, álmodva állnak
S a házak mentén bús árnyéksereg.. .
Bányászok jönnek, árnyként fel-feltünve
S fáradtan lógnak ernyedő kezükbe '
Imbolygó lángú bányamécsesek.. .

a_het_1908.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
Balla Ignácz: A szerelem könyvéből
  2016-04-26 07:08:11, kedd
 
  Balla Ignácz:

A szerelem könyvéből

.
Fehér ruhában, szép fejét lehajtva,
Egy szőke lány mellettem elhaladt
És roskadó lelkemből mind kicsalta
A dalt, a színt, a fényt, a sugarat.

De éreztem, verőfénye is elfogy,
Mint észak-fény, hófödte jéghegyen,
Mely felragyog egy pillanatra, csak hogy
Az éj utána sötétebb legyen.

S éreztem, a mint hófehér ruhája
Eltűnt a szürke messzeségbe, már
Kialudt lelkem észak-fény pompája,
Megdermedt bennem dal, szín, fény, sugár.

Mint kifosztott király, karom kitárva;
Megálltam e verőfény-romokon:
Talán te, ép te voltál álmom álma,
A kit kerestem, lelkemmel rokon ?

Talán te voltál az, kinek szavától
Kialvó pernye újra lángra kap
S kigyúl köröttem a jégfödte távol,
A mint lelkemből rája tűz a nap ?

Talán te, ép te voltál ? . . . Hisz éreztem,
Szemed kicsalt dalt, szint, fényt, sugarat...
Az ifjúság volt az, a ki mellettem
Fehér ruhában, csöndben elhaladt.

Vasárnapi Ujság. 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Ignác 1885-1976  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 226 db bejegyzés
e év: 1356 db bejegyzés
Összes: 27792 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4554
  • e Hét: 29838
  • e Hónap: 115693
  • e Év: 595160
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.