Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-11 11:39:25, vasárnap
 
  Lakatos Zsuzsa

Édes álom

Az éjszaka te voltál a vendégem.
Gyönyörű álom volt - tán nem is hiszed.
Szívemből elővettem az emléked,
És itt volt a számban a szádnak íze.

Ismét enyém volt csibészes mosolyod,
Kezed tétova mozdulattal ölelt,
Újra simogatott két erős karod,
S én kértem, hogy egy életen át - ölelj!

Lényed ragyogta be az egész szobát,
Míg enyém volt a csókod pillanata,
Ám a reggellel elillantál tovább,

És én könnyek közt fekve - itt maradtam.
Elrabolt tőlem a mostoha reggel,
De emléked maradt és soha nem megy el.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-05 11:11:17, hétfő
 
  Lakatos Zsuzsa

Az álmok visszatérnek

Már beköszöntött az ősz, és az alkony,
S bár régi emlékek ragyognak néha rám,
Mosolyogva hallgatom dalát a parton,
Ám édes szavával nem hív, nem üzen már.

Sokszor álmomban visszaköszön egy emlék,
S átélem e boldog, szép szerelmet újra,
Ha lehetne, oda ismét visszamennék,
A könnyem hidd el, hogy egy cseppet sem hullna!

Ám egyre halványulnak ezek az álmok,
Felidézni alig-alig tudom néha már,
S én búsan, mélán a gond ködében állok,
De a visszatérő álom - azért megvár.

Most már itt maradnak mindörökre - érzem,
Kísérnek váratlan és hívatlan mindig,
S hogy estig eltűnnek, zokogva nézem,
Bár itt lesznek dalolva, hűen a sírig.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-04 10:41:18, vasárnap
 
  Lakatos Zsuzsa

Bús vallomás

Sápadt hold derűsen mosolyog az égen,
Álomvirágokat csókol a szememre,
S összetört lelkem széttépett álmaiból,
Kis rózsaszirmokat hint vérző sebemre.

Tavaszi szellő űzi el a bús gondot,
És szívemben reményrügyeket bont a vágy,
Aztán rózsaszínűre festi a lombot,
Majd szerelmet fakaszt, mely bársonyosan lágy.

Kismadár fenn a magasba, a kék égen,
Jöjj, s vigyél el messzire egy bús vallomást,
Csicseregd, mondd el, hogy már oly, de oly régen
Nem ismer engem szerelem - csak hallomást!

Hulló, bús könnyeimbe fojtom a bánatom,
Mert a kismadár nem hoz vidám híreket,
Így szomorú, fájó szívvel csak azt látom,
A magány leült nálam - s végleg itt rekedt.

Ám szívem titkon dobogja, és reméli,
Hogy reá még hosszú, és szép szerelem vár,
S ha nagyon fut, és siet - még utoléri,
Mert forró benne a szerelem utáni vágy.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2018-02-03 19:08:49, szombat
 
  Lakatos Zsuzsa

Csak csókolj

Tüzesen fájó a szívem - égek,
Most úgy bánt, kínoz a fény és a szél,
Akarlak téged, miattad élek,
Te vagy számomra a ragyogó fény.

Bennem izzik forrón még a lángod,
Könnyek és kínok selyembársonyán,
Édes a vágyad, édes a csókod,
Életemnek szürkülő alkonyán.

Adj nekem még szenvedélyes tüzet!
Boldog kínokra éhes most a szám,
Szívem átadom - ím nyitott füzet,
Csak csókolj, égess és éhezzél rám.

 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2018-01-24 10:40:30, szerda
 
  Lakatos Zsuzsa

A sorshoz

Olyan hideggé vált az egész világ,
az idő gyorsan száll, repül felettünk,
romjaink közt eltévedt bánat jár,
így feledjük azt is - ha egykor szerettünk.

Az élet fut és tűnnek a szép évek,
a lángokból csak hamu, mi megmarad,
elhagytak az álmok és a remények,
az ifjúság is a romok közt elszaladt.

A tisztaság rég hideg, sötét sírban,
rövid az öröm, míg hosszú a bánat,
a könnyeimet is már mind elsírtam,
megtörten ül a múlt - romok közé zárva.

Tavasszal minden újul, minden éled,
csak hozzám vagy - oh, sors - ily mostoha?
Ne hagyd, hogy sorvadjak, mint a fakéreg,
meghalok, hogyha nem mosolyogsz rám soha!

Add vissza szívem egy-egy szép emlékét,
ajkamra ismét víg dal hangja - lebbenj -
hagyd álmodnom újra vissza a kékjét,
ne hagyd a lét derűs képét - elfelednem!


 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2017-04-22 09:29:49, szombat
 
  Lakatos Zsuzsa

A hold ágyában

Közeleg az este, a fáradt nap aludni tér,
Gyémánként tündökölni kezdenek a csillagok,
Egy kisangyal sötétre festi az éj kék egét,
S lassan, ezüstös fényben úszik már a telihold,

Ágyában az apró csillagok hada szendereg,
Édes álmukra óvón vigyáznak az angyalok,
És míg a szürke felhő mogorván, némán mereng,
Addig sietve - a hajnal nyomában andalog.

Nézem a jó öreg holdat idelent a földről,
Ahogyan sejtelmes fényében, csendben mosolyog,
Várom, meséljen a fent bolyongó lelkekről,
De ő csak sápadtan és nevetve tovább ragyog

 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2017-03-29 11:19:45, szerda
 
  Lakatos Zsuzsa

A napsugár üzenete

Sötétben ülök most a bús magánnyal,
És szemem könnyes félelembe merül,
Éneklek a fájdalom szomorú dalával,
Ami már oly rég a szívemen megül.

Számolom a keserű kínkönnyeket,
Melyek nem tűnnek el - sohase messzi,
Hívnám vissza a vidám, színes éveket,
De helyére kezét az üresség teszi.

Sötétbe vesznek a bánatsikolyok,
És a végtelen tér magával ragad,
Bár sírva, hangosan, riadtan kiáltok,

Félek, a boldogtalanság mégis marad.
Ám mosolyt küld arcomra az első napsugár,
S fülembe súgja - a boldogság, már itt vár.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2017-03-26 09:17:25, vasárnap
 
  Lakatos Zsuzsa

Vallomás

Simogat, eltakar
kezem,
s szívem
karjaidba
teszem.
Nem vagyok
nagy,
kicsi
a méretem,
de
leteszem
eléd
az életem.
Ha ellépsz,
nyomodba
lépek,
s úgy
megyek,
hogy hátra
sem nézek.
Így talán
soha
nem veszik
észre,
hogy Te vagy
az életem része.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2017-03-25 08:30:52, szombat
 
  Lakatos Zsuzsa

Vigyázz rám

Az évek jönnek-mennek, elrepülnek,
Emlékükről a hamvadó múlt mesél,
Régi fontos dolgok már messze tűntek,
Ám én mindig melletted vagyok - ne félj!

Hallgasd hát szívem forró dobbanását!
Látod? Forrón ég utánad - nem csitul,
Nézd! Két szemem izzó, vad lobbanását,
Ahogy jöttöd láttán repesve felvidul.

Vigyázz rám! Nélküled elveszett vagyok,
Könnytiszta álmom rég darabokra hullt,
Szerelmed éltet - odaadón várom,

Ajkam nélküled levegőhöz sem jut.
Jöjj hát, vágyimáimból fonok néked ágyat,
S szerelemből szőtt nyoszolyámra várlak!
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Lakatos Zsuzsa
  2017-03-23 13:28:36, csütörtök
 
  Lakatos Zsuzsa

Csak csókolj

Tüzesen fájó a szívem - égek,
Most úgy bánt, kínoz a fény és a szél,
Akarlak téged, miattad élek,
Te vagy számomra a ragyogó fény.

Bennem izzik forrón még a lángod,
Könnyek és kínok selyembársonyán,
Édes a vágyad, édes a csókod,
Életemnek szürkülő alkonyán.

Adj nekem még szenvedélyes tüzet!
Boldog kínokra éhes most a szám,
Szívem átadom - ím nyitott füzet,
Csak csókolj, égess és éhezzél rám.
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1431 db bejegyzés
Összes: 7999 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1909
  • e Hét: 1909
  • e Hónap: 69882
  • e Év: 369636
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.