Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Dalmady Győző: Az első táncz.
  2017-11-08 09:40:00, szerda
 
  Dalmady Győző:

Az első táncz.


Egy kis falun mentem végig,
Az ut mellett fehér házak.
Vasárnap volt. A kapuban
Pirosarczu lánykák álltak.

A kis falu közepében
Vigan zengett a muzsika;
Hordta a bort a korcsmáros,
Hangzott a dal: ,,icza ricza!"

Estefelé lehetett már,
Hosszu árnyat vetett a fa;
Hanem a táncz nem lankadott,
Ezután jött még a java.

Egy kis leány állt a körben,
Piros kendő volt a nyakán;
Nyalka legény jött feléje:
,,Három a táncz, ne állj babám!"

És bugott az öreg bőgő,
Lobogott az ümög ujja;
Csengett, pengett a sarkantyu,
Rakta, járta kiki ujra.

,,Ez az élet a gyöngyélet...
Ne húzódozz . . . hadd ölellek!"
Izmos volt a legény karja,
Irult, pirult a szép gyermek.

Kedves, vonzó leányka volt,
Ki-kipattant a középre;
Ingó bimbó. Mikor fordult,
A földet is alig érte.

Majd sebesen aprózgatták,
Egyik hátrált, másik futott;
Tombolt a sziv. ,,Hej, huzd czigány,
Szakadjon el minden hurod!"

Fény reszketett minden arczon!
A szemekben láng csilloga:
Mintha mind itt maradt volna,
A leszállott nap sugara...

Egyszerre a kicsi harang
Megszólalt a falu felett:
,,Bocsásson kend . . . harangoznak,
Nem is tudtam, hogy este lett."

Nem is tudta, hogy este lett...
Olly szép volt igy szemlesütve!
Ránézett a deli legény,
S piros hajnal gyult fölötte.

Vasárnapi Ujság 1858. november 7. 
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: A hazához.
  2017-10-30 07:53:16, hétfő
 
  Dalmady Győző:

A hazához.


Itt állok a hegy tetején.
Hol a hazátlan szél zokog,
Innen kiáltom, oh hazám:
Itt az idő, ébredj, mozogj !

Szegény vagy. Nincsen kenyered,
Egész világnak tartozol.
Maholnap a föld sem tied,
Melyért annyi köny s vér omolt.

S te mégis költesz, vesztegetsz,
Játszod könnyelműn az urat,
Még megvan a becsületed,
Vigyázz, mert majd az sem marad.

Elmaradtál. A nagy világ
Sebes léptekkel tör elő,
A kik vele nem tartanak,
Azokkal nem törődik ő.

S előre menni még se tudsz . . .
Csak egyet lépsz kettő helyett,
Megbánod azt az egyet is,
S visszafelé fordul szemed.

És gyönge vagy. Elleneid
Kigúnyolnak szemtelenül;
Nem messze lehet az idő.
Hogy ők kerülnek majd felül.

S te össze nem szeded magad,
Tűröd a gúny csipéseit;
Hiába rázod karodat,
Karod is lankadt . . . leesik.

Meddig lesz igy? Hol van, hazám,
Büszkeséged, önérzeted?
A nép, mely életjelt nem ad,
Nem érdemli az életet.

Leigázzák előbb-utóbb,
Ajtót mutatnak neki majd,
Aztán mehet . . . szerencse, ha
Szánakozik valaki rajt'

Szél, mely itt jársz, s elborítod
Panasziddal a hegytetőt,
A völgyekbe rohanj alá,
Nőj orkánná minélelőbb,

Ordítsd a nép füleibe,
Mely nem ébred és nem tanul:
Mily rettenetes átok az,
Bolyongani hazátlanul!

Vasárnapi Ujság 1875. október 31.

 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Itt akarok élni, halni.
  2017-10-06 08:12:30, péntek
 
  Dalmady Győző:

Itt akarok élni, halni.


Itt akarok élni, halni,
Itt legyek csak boldog,
Ez a föld az, melyet én is
Magaménak mondok.
Ha kimennék egykor innen,
Nem jöhetnék vissza,
Megölne a semmiségnek
Tébolyitó kinja.

Ide van a gyökér ásva,
Mely életet adott;
Apáimé a por, hamu,
Miben lábam tapod.
A hármas hegy, a négy folyam
Fiának vall engem;
Egy vagyok a milliókban
S a milliók bennem.

Letelepült a zugó raj,
Mely Árpáddal bejött,
S a magyar név most is hangzik
A népeké között.
Szemeimet fény kapja meg,
Megdöbbent a látvány:
A lezugó hadak élén,
Mintha Istent látnám.

És nem álom! Az Isten volt,
Ki előttök lengett,
Egy tekintet a magasba,
S ráismert a nemzet.
Az Isten az, ki a népek
Tetteit intézi;
Csak egy ut vitt a magasba,
Azt kellett megvédni.

Oh nemzetem! kinek karja.
Csodákat művele,
Egy világon hat keresztül
Nagyságodnak hire.
Isten, kinek oltárait
Te jöttél védeni:
Bátrabbat a nemzetek közt
Választhatott-e ki?

És századok enyésztek el,
S az oltárok állnak;
Uj nemzedék jött nyomába
A kihalt apáknak,
És az Isten, kit szándékban
Meg nem köthet senki,
Kik az ügyet megvédettük,
Meg fog védelmezni.

Parányi hant, mely magadhoz,
Mint egy szikla kötsz le,
Nem vegyült-e annyi vérből
Veled egy csepp össze?
Óh, hol a hely, mit honfivér
Még meg nem áztatott!
Van-e szentség, e megszentelt
Határoknál nagyobb!

Itt akarok élni, halni,
Enyim e nép, e föld;
E gondolat boldogsága
Mind a sirig betölt.
Bár szemeim nem láthatják,
Nem sejti a lélek:
Meglelem itt határait
A nagy mindenségnek!

Vasárnapi Ujság 1860. augusztus 5.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Zengjek-e dalt?
  2017-04-19 08:43:55, szerda
 
  Dalmady Győző:

Zengjek-e dalt?


Zengjek-e dalt szerelemről?
Mi az a szerelem?
Az ifju szól a leányhoz:
Leszesz-e hitvesem?
És a leány hozzámegyen,
Nem kérdi meg szivét;
Van aranyom - szól az ifju -
És a mi van, tiéd?

Zengjek-e dalt barátságról?
Vendégszeretetről?
Hideg szellő éri arczom,
A sziv benne elhül.
Felkerül még egy üveg bor,
De senki nem hevül;
Dohányozik még a gazda,
Hanem csak egyedül.

Zengjek-e dalt őseinkről?
Hires harczaikról?
Hajh, hogy illy nagy tettek felől
Már csupán a hir szól!
Ijesztő a világosság,
Melly az éjben kigyul,
Csak feketébb lenne rája
A sötétség alul.

Zengjek-e dalt a hazáról?
Oh, ne kisérts uram!
Ki értse meg? ki fogja föl,
E nagy szóban mi van?
A borostyán dicső helyén
Tüske, dudva hajtott;
Kedvem volna falhoz vágni
Ezt a hitvány lantot!

Vasárnapi Ujság 1859.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Föltámadunk!
  2017-04-16 09:10:28, vasárnap
 
  Dalmady Győző:

Föltámadunk!


A kik itt szenvedtek, vigasztalódjatok,
Csak próbára tesznek a reánk mért bajok ;
Ne essünk kétségbe, hisz az örvény széle
Maga is egy lépcső a mérhetlen égbe. . .
Föltámadunk !

A bánat, mely ellen mostanáig küzdtünk ,
Csak erőt ad arra, hogy tovább is küzdjünk ;
A halálnak képe kit ijeszthetne meg?
Csak az élet árán lehetünk győztesek ;
Föltámadunk !

Nem oly sötét az éj, mint előttünk látszik,
Megvirrad ! - suttogja egy csodás hang váltig ;
A növekvő órák vállain szétnézve,
Az óhajtott napot megpillantjuk végre ;
Föltámadunk !

Fojtsuk el a panaszt, legyen a szív nyugodt,
A földi bajokból mindnyájunknak jutott;
Küzdelem, kitartás ! s ama szebb világban
Mint koszorús hősök jelenünk meg bátran ;
Föltámadunk !

Bár a bűnt megtörni nem lehet egyszerre ,
A reményről azért lemondanunk kell e ?
Legyen hitünk, s majd a vég-trombitazajra,
Mi leszünk, a kiknek nem sápad el arca;
Föltámadunk !

Hölgyfutár. 1859. ápr. 23.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Otthon, édes otthon!
  2017-03-29 07:43:57, szerda
 
  Dalmady Győző:

Otthon, édes otthon!


Otthon, édes otthon,
Csöndes, fehér kis lak!
Susogó akáczfák,
Mik csak alig ingnak...
Már a hajnal itt van,
Mozdul a zaj, lárma:
Legyetek lelkemnek
Szép hajnali álma!

Az a csillag, melly most
Messze messze fénylik,
Azon a kis völgyön
Hinti szét tán fényit...
Kicsi völgy! Kis falvak!
Kutramenő lányka:
Legyetek lelkemnek
Szép hajnali álma!

Messziről jött szellő
Megsimogat lágyan,
Halk sohajok nyögnek
Suttogó hangjában...
Harangok imái,
Tán ti keltek szárnyra;
Legyetek lelkemnek
Szép hajnali álma!

Kigyulad a felhő,
Ég a tavak tükre;
A legelső sugár
Olly hidegen süt le!
Fényben uszó erdők,
Ragyogó köd, pára:
Legyetek lelkemnek
Szép hajnali álma!

Ott a kis szobában,
- Sohse látom már tán!
A legelső sugár
Melegebben szállt rám...
Anyai mosolynak
Rég kihalt sugára:
Légy az én lelkemnek
Szép hajnali álma!

Vasárnapi Ujság 1858. mártius 7.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Hajnali harangszó.
  2017-03-22 08:19:56, szerda
 
  Dalmady Győző:

Hajnali harangszó.


Cseng a kicsi harang, hajnali imára,
Hangja édes, tiszta;
Esdő sóhajtása messzire elszárnyal,
Ezrek sóhajával térve halkan vissza.

A reggel hűs ködén a fölesdő szózat
Mint meleg ér zajg át,
És a hol elárad, megmozdul az élet,
Viszhangozza minden az imának hangját.

A hajnali csillag fölragyog még egyszer ,
Elhalóan, küzdve:
Oh, ha megvárhatná a nagy ima végét,
Mielőtt elveszne a végetlen űrbe!

Szemeit fölnyitja az aluvó vidék ,
Oszol álma széjjel;
. . . Egy fölébredt gyermek, a ki bölcsőjéből
Kipirult arcokkal, mosolyogva néz fel!

Szelíd ég ráhajlik, kebelére zárja,
Egy fellege nincsen ;
Homloka kigyúlad, melegítő csókján
Közelebb jut hozzá, karjai közt minden.

Szikrázik a patak. . . . ragyog az üdv fénye
Hegytetőre, síkra;
És a sírok hantján, a parányi fű is
A gyönyörnek áldó, tiszta könnyét sírja.

Cseng a kicsi harang! Ájtatos imája
Úgy siet az éghez . . .
Hangjainak szárnyán kifejezve reszket,
Mit az ajk nem mondhat, csak a lélek érez.

Fenn a megnyílt mennyben áhítattal vész el
Némuló fohásza;
Keresi a szellő . . . Vizek, erdők mélye
Még sokáig mondják az imát utána!

Holgyfutar_1858.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Az új sír.
  2016-11-01 06:15:12, kedd
 
  Dalmady Győző:

Az új sír.


Itten alszik. Ez a sírja,
Boruljunk a drága sírra...
Az ő neve van a fejfán.

Egy napja, hogy eltemettük ,
Hogy rajta csak emlékünk függ;
Itt távol is közel lesz tán.

Óh , milyen volt első álma ,
Mely az éjjel lenntalálta ,
Elvegyülve porral, földdel ?

Minden olyan csöndes, néma,
Csak a szellő zokog néha ,
Meg sóhajunk hangja tör fel.. ..

Kihoztuk a sok virágot,
Miket egykor maga ápolt,
De nem bírjuk elültetni.

Oly nehezek ! Kezünk reszket,
Könnyeink úgy megerednek
Nem sikerül semmi, semmi!

Mosolyog az ég vidáman ,
Halljuk a dalt. . . de hiában!
Nem vidul a szív, a lélek.

Minden oly víg, minden oly zöld,
Nyílt a virág, örül a föld;
Csak mi vagyunk éjsötétek.

Hosszú már a fáknak árnya,
Még egy csókot fejfájára ;
Panasz és könny legyen távol!

Minden, a mi vérzé, bántá,
Kibékülten ragyog már rá ....
Leng fölötte aranyfátyol!

Hölgyfutár 1858. jan. 14.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Kimentem én is kora reggel…
  2016-09-24 05:13:39, szombat
 
  Dalmady Győző:

Kimentem én is kora reggel...


Kimentem én is kora reggel,
A nap még jól fel sem sütött;
A lányok már régen daloltak
A harmatos kévék között.

Megálltam a határfa mellett,
Lemosolygott az ég reám;
A hűs szellő pirosra csókolt,
Vagy inkább a dalok talán.

A félálom még egyre tartott,
Ébredni oly nehéz vala!
Mint lánykaarcz égett, piroslott,
A természet nagy távola.

Mit álmodott! Oh, szép az álom,
A mellynek ily mosolya van!
A kék égből, a hajnal hozza
Magával azt bizonyosan!

A kis dombról, mellyen megálltam,
Beláttam az egész határt;
Csend lett megint... a fürj se szólott,
A szellő csak suttogva járt.

Reszkettek a búzakalászok,
Égett a kis pipacs feje...
Egyszerre, mint friss zápor áradt
A dal ismét a földre le.

Fölpillanték. Onnan szakadt az!
De csak az űrt láthattam ott;
Szívem megtelt. Oh tán az égből
Gyöngyöztek e szelíd dalok!

Minő gyönyör! A dalra itt lenn
A föld újabb dallal felelt!
Ünnep volt ez, magasztos ünnep,
Melly meghatott minden kebelt.

Soha sem volt ily szép a reggel!
Az érzés sírt a fűn s a fán;
Majd elnémult egyszerre minden,
A harangot hallám csupán.

Vasárnapi Ujság 1858.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Elhagyott helyek
  2016-07-22 06:49:56, péntek
 
  Dalmady Győző:

Elhagyott helyek


Erdőből ki, erdőbe be,
Elhagyott csapásokon,
Szakadékban, hegytetőkön,
A hol nincs már semmi nyom,
És lakatlan a vidék,
Ott bolyongok szerteszét.

Hegyi patak utam' állja,
És azt mondja: ne tovább !
A völgyekben szebb világ van:
Tarka, vidám társaság.
Aggaszt, rémít a magány,
Nem maradok én se, lám.

Híú patak beszédére
Nem hallgatok, csak megyek;
Most vagyok jó társaságban,
Üdvözöl a rengeteg.
Ismerősöm ő nekem,
Megszólít a nevemen.

Kérdi tőlem: merre jártam?
A nagyvilág mit adott?
Teljesült-e egy-egy vágyam?
És a jövő lesz-e jobb?
Ha a szívem fájna tán,
Éppen jó hely a magány.

Nem felelek a kérdésre,
Lépteim oly nehezek!
Csüggedésem nyilván látja,
Puha pázsithoz vezet.
Megcirógat enyhe szél:
Jer, pihenj le! így beszél

Engedek a biztatásnak,
Illatos fű befogad,
Fák lombjai súgnak, búgnak,
Soká hallom dalukat,
Én is. mint ők, álmodom,
S elfeledem a bajom.

1888.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 3076 db bejegyzés
Összes: 29505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3079
  • e Hét: 25368
  • e Hónap: 142202
  • e Év: 1718027
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.