Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Bardócz Árpád: Lebujban.
  2017-02-24 10:08:21, péntek
 
  Bardócz Árpád:

Lebujban.


Kancsók között, vad éjjelen,
illanva száll a korcsmaszag:
jó itt a habzó mélybe lenni,
hol bőg a húr s a sors kaczag;
jó itt a zűrös mélybe lenn,
hol zajba fúl a tiszta csend, ,
hol összedől a végtelen
s nem fáj a múlt, ha visszacseng.

Az utczáról a nyári hold
beleng a fülledt ablakon:
egy hang röhögve rárikolt
s egy kéz a pultra csap vakon ;
ahány torok, mind rárikolt
s aztán elfullad mindahány:
bort isznak, hűs hegyháti bort
s frissen velük kocczint a lány.

Most engem is, vad éjjelen,
egy eltűnt lánynak hangja hív:
"Mit tévelyegsz a mélybe lenn,
repülj, te züllött, lanyha szív!
hagyd ott az éjt a mélybe lenn,
tépd szét a borgőz fátyolát:
fényt kap megint a végtelen,
ha rajta szárnyad lángol át. . ."

Kint száll a hold s a húrokon
egy ócska ringarája szól -
az éj, a bor s a bú rokon,
de döng a szív s a száj daczol;
az éj, a dal s a bú rokon,
de víg a szív s vigadni vágy:
mért ázik szét a pultokon,
mért ázik szét itt annyi vágy!

Kancsók között, vad éjjelen,
szívem ringását hallgatom:
jó itt a habzó mélybe lenn,
hol zajlik minden halk atom;
derengni kezd a mélybe lenn:
kint már a hold a napba lát -
álomba ránt a végtelen
s rám dobja sárga hajnalát.

a_het_1918.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Más csillagon
  2016-07-28 09:55:39, csütörtök
 
  Bardócz Árpád:

Más csillagon

Egyszer majd így szólok: elég volt!
Kulccsal bezárom majd az ajtóm.
Kemény arccal ágyamra fekszem
s két szárnyamat magamra hajtom.

Csend lesz köröttem, mint a sírban.
Nem fog zavarni semmi, semmi.
Volt életem kihull belőlem:
üres testtel fogok pihenni.

Száz év után nem lesz felettem
sem árny, sem fény, sem kő, sem emlék.
Úgy elveszek, hogy itt a földön
nyomtalanabb nem is lehetnék.

Más csillag fog ringatni akkor,
hullt szárnyaim lassan kinőnek
s lélek leszek megint, - galambja
a végtelen fehér időnek

Erdélyi Helikon, 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Szonett.
  2016-05-10 07:17:10, kedd
 
  Bardócz Árpád:

Szonett.

- Arthur Schopenhauer. -

Koromsötét az ég, hold sem dereng fenn;
(a fölkelő nap fényt vájjon mikor hoz?)
kint zug az éj s ijedt bagoly rikoltoz;
szél futkos bent a zord fegyverteremben.

Kriptáikból a szellemek kilépnek:
csontvázakként körém gyűlnek zörögve,
hogy lelkemet megöljék mindörökre -
de rajtam nincs hatalma légi népnek.

Zugj, éji szél, én mégis napra várok!
Tudom hogy hajnal gyul ki nemsokára:
amott egy csillag halvány fénye leng le.

Reggel kinyilnak majd a szük határok:
leszáll a fény és összehull a pára
s kék lesz megint az égnek végtelenje.

1918.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Kéj.
  2016-03-26 06:18:48, szombat
 
  Bardócz Árpád:

Kéj.


Szemünkben könny és zöld iszap,
vérünkben sorvasztó mocsárláz -
fülünkbe éles dob pereg
s rézkürtök hangos torka lármáz.

Künn vértócsába fúlt a nap -
helyén most sárga fáklya füstöl:
koromtól terhes már az éj,
koromtól és nehéz ezüsttől.

Fejünk felett a lámpaláng
vörös fénygyürüböl lobog ránk -
egy perczig mintha bűnösen
az eltűnt ég felé zokognánk.

De ismét végig önt a láz,
szemünkben ismét szikra lobban
s keresni többé nem tudunk
szüztiszta fényt a csillagokban.

Fülünkbe éles dob pereg:
és már a vér vad áradatja -
ki tudja, hogy hullámain
kettőnk sorsát hová ragadja?

Szemünk előtt egymásba foly
füst, fény, korom és sárga fáklya -
kürt harsog és egy szélroham
ájult vágyunkat sárba vágja .. .

A Hét, 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Hó és vér.
  2016-03-25 06:53:29, péntek
 
  Bardócz Árpád:

Hó és vér.


Tőlem már el nem visz vonat, .
tőlem már el nem visz hajó:
rám hullasz minden éjszakán,
rám hullasz, mint a tiszta hó.

Lágyan befödsz és hűsítesz,
ha tikkasztón elönt a láz ;
lágyan befödsz és csillapitsz,
ha gőg emészt vagy könny aláz.

Hűs és fehér vagy, mint a hó,
hűs és fehér vagy, mint a gyolcs:
gyógyits! így szól beteg szívem
s a lázam némán int: csak olts!

Tőlem már el nem visz motor,
tőlem már el nem visz-batár :
képed most is lelkemben él
s emléked folyton visszajár.

Hozzám jössz békés estidőn,
hozzám jössz csendes éjjelen
s szívembe új tüzet hozol,
ha halk és szenvedélytelen.

Forró s piros vagy, mint a vér,
forró s piros vagy, mint a láng ;
száz vágyam mind feléd repül:
mind érted ég és mind falánk.

Vihet vonat, hajó, batár,
emléked mégis visszatér :
rám hullasz minden éjszakán,
rám hullasz, mint a tiszta vér.

A Hét, 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Láp.
  2016-03-25 06:29:23, péntek
 
  Bardócz Árpád:

Láp.


A hold sötét mocsárban ég -
villogva száll a sárga lég:
tüzpára hull ma éjjel.
Kihalt a viz: nincs béka itt -
a szél a láp árnyékait
kergetve fújja széjjel.
A nád felett köröskörül
lidérczfény és vörös köd ül
hullámzó gyürüképen.
Nagy messze fölcsap egy kuvik
s riadtan újra-elbújik
az erdő sűrűjében.
Rémitni kezd a furcsa csend :
elásott kincsek kulcsa cseng
s a szél ördögdanát hoz -

Elfutnék már, de visszatart
a hold, a nád, a viz, a part
- s a láphoz huz.. . a láphoz.
Mi ég a fellegek megett?
mélyén a tó mit rejteget?
mi vijjog, mint a kánya?
Borult agygyal mért bolygok itt?
mért hittem, hogy majd boldogít
e vad vidék magánya?
Szelid lámpákra gondolok,
házakra, hol komondorok
őrködnek hü szemekkel;
Kertekre, hol fák lombja ring
s virágot bont a rozmaring
gyöngyfényű szürke reggel.
Itt láng fuvall a hant alól,
a szél siralmasan dalol
eltévedt álmaimnak;
Kavargó ködben áll a láp,
a hold zuhanva száll alább
s a légben árnyak ingnak.
Már nincsen ut, mely visszavisz -
nincs tiszta ég, se tiszta viz,
nincs föld, ahol megállnék.
Ma nincs anyám s nem vár húgom -
ma éjjel viz alá bukom
s eltűnök mint egy árnyék .. .

A Hét, 1919.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Szerenád a májusi holdhoz
  2016-02-22 06:30:47, hétfő
 
  Bardócz Árpád:

Szerenád a májusi holdhoz


Dermesztő éjszakán nem egyszer
fehérre fujt a zord, jeges tél;
éjfélidőn sötét szobákba
fagyott arccal sokszor belestél.

Máskor arany selyembe' jöttél -
lenn vártak már a nyári kertek:
megreszkettek a telt virágok
s magukból minden fényt kivertek,

Volt úgy, hogy hervadozva hoztak
a langyos, őszi, könnyes esték
s szüretelő, részeg legények
a jöttödet őrjöngve lesték.

Most lágyan leng az enyhe szélben
az almafák ezernyi lombja:
egy-két nap még és sárga selymét
az árvalányhaj is kibontja.


Most rózsafény ragyog le rólad
s én nézlek: meg se moccan arcom;
az almafák halkan suhognak
azt gondolják, hogy holtan alszom.

Most nyíló vérvirág a szívem:
sötét kelyhét feléd kitárom
s frissen szakított almagallyal
megpendítem zengő gitárom.

Temesvár, 1915 május 6.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Kompon
  2016-02-18 06:19:44, csütörtök
 
  Bardócz Árpád:

Kompon


Alszik már az őszi táj,
rá a hold ködöt szitál;
fűzfák hosszú, kék szakálla
leng a hűvös éjszakába.
Lassú vízen ring a komp,
ring a komp.
(- Úgy születtem, mint a lomb,
mint a lomb, mint a lomb.)

Túl a parton gyenge nesz:
lanyha szellő lengedez -
s egyre mélyebb árkot ásva,
szinte zeng a víz folyása.
Kósza szélben ring a komp,
ring a komp.
(- Halkan éltem, mint a lomb,
mint a lomb, mint a lomb.)

Messze fönn az ég ívén
elborul az éji fény:

szétterítve lomha szárnyát,
felhő száll az éjszakán át.
Sűrű ködben ring a komp,
ring a komp.
(- Úgy halok megt mint a lomb,
mint a lomb, mint a lomb).

Temesvár, 1915 augusztus 27.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Beteg leány őszi verőn.
  2016-02-01 06:47:47, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
Bardócz Árpád: Esőcsepergés
  2015-11-06 07:00:35, péntek
 
  Bardócz Árpád:

Esőcsepergés


Felhős éj, halk eső pereg,
a fákon át köd száll zizegve -
végig sötét a lámpasor :
sehonnan sem hull fénysugár
a csöndesen csurgó vizekre.

Kicsiny kamrájából a szív
az elborult világba sóhajt -
hangjára senki sem felel,
csupán a szél küld válaszul
távolból egy-két elhaló jajt.

Nincs ébren senki, senki már,
hallom lélekzését a háznak -
künn száll a köd s eső pereg :
tornyok, kémények, háztetők
egymáshoz bujva áznak, áznak.

Kinek nyujtsam most két kezem?
tompán beléjük ejtem arcom:
elárvultan találgatom,
hány év, hány nap, hány óra még,
amíg szívem megáll s elalszom.

Felhős éj, halk eső pereg,
a fákon át köd száll zizegve -
végig sötét a lámpasor :
sehonnan sem hull fénysugár
a csöndesen csurgó vizekre.
 
 
0 komment , kategória:  Bardócz Árpád  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 3086 db bejegyzés
Összes: 29515 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3879
  • e Hét: 32948
  • e Hónap: 149782
  • e Év: 1725607
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.