Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Talán az egész Élet csak egy álom..
  2016-03-31 15:35:43, csütörtök
 
  "Talán az egész Élet csak egy álom..
De én mindig tiszta szívvel játszom
Ha még illúzió is minden.. nem adom fel..
Megyek tovább, harcolok minden erőmmel
Megkeresem a kiutat.. akárhol is legyen..
Csak arra kell mennem, ahová vezet a szívem..
Ha még csak álom is.. Álmodjuk a legszebbet..
Soha ne ejtsünk olyan valakiért könnycseppet.
Ki nem érdemli meg.. Nem nézek hátra..
Mert ha megtenném.. csak még-jobban fájna
Csak előre! Menni.. bízni és tovább remélni..
Akadályok ezreit nagy mosollyal átlépni.
Hogy majd egyszer bátran mondhassam:
Még ha csak álom is volt.. én.. Boldog voltam!"

ismeretlen

 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Hunyd le a szemed halkan, Most senki se lát,
  2016-02-27 20:46:16, szombat
 
  Képzelet játéka

Hunyd le a szemed halkan,
Most senki se lát,
Eltűnsz a világ szeme elől,
Lelked nyugovóra vár,
Eltűnik a halk sötét,
Minden egyre csendesebb...
Egyszer csak egy hangot hallasz,
Majd egy kezet érzel a válladon
Ami átölel, és a hang megszólal:
Hiányzol!
Vizes a vállad....
De mitől?
Sír a hang...
A kezek nem akarnak elereszteni,
Inkább jobban ölel, de el, nem ereszt,
Nem követi el ezt a hibát
Még egyszer...
A hang újra megszólal:
Tudod kivagyok?
Tudod mit érzek?
Tudod , hogy milyen nagy fájdalom ez?
És meglátsz egy arcot...
Ugye ismerős az arc?...
Én vagyok az,
Én érzem a hiányod,
És nekem fáj mikkor sírni látlak,
Szívem össze szorul,
Hangom elakad, kezeim remegnek,
És ennyit hallasz tőlem:
Csitt, kérlek, ne sírj szerelmem.
Nyisd ki a szemed,
Látod újra a világot, és ő is téged,
Nézz körül. Mit látsz?
Meséld el nekem,
Meséld el mind azt amit érzetél
mikor olvasod ezt a verset,
Hagy tudjam meg,
mit érzel egyetlenem.

ismeretlen


 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Ha még nem tudod, miért is élsz, kezdd azzal, hogy megfigyel
  2016-02-27 15:26:23, szombat
 
  Van értelme az életnek!

Teszed egyik lépést a másik után,
a megszokott rutin szerint telnek napjaid.
Azt gondolod, minden megy a maga útján,
s nem veszed észre, hogy nincsenek vágyaid.

Igazi vágyakra gondolok, nem anyagiakra,
nem nagyobb házra, kocsira vagy külföldi utakra,
mert ezek csak röpke kielégülést hoznak,
de lelkednek nyugalmat nem ajándékoznak.

Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szereted?
S nem megszokásból, számításból tetted,
de szívből felfakadó jajdulással,
hálával, örömmel vagy belső földindulással.

És Neked mikor köszönték meg utoljára, hogy vagy?
Mikor mondták, hogy szebb Tőled a világ?
Hogy valaki számára igazán fontos vagy?
S hogy számára Te vagy a legeslegszebb virág?

Esténként, amikor lefekszel, visszanézel-e napodra?
Megvizsgálod-e, hogy mit tehettél volna jobban?
Tűzöl-e ki célokat a munkádra, s kapcsolataidra?
Vagy csak élsz bele a világba, mint a vidra?

Vidra-élet, állati lét, jó is az - neki.
De az embert az állati létből valami kiemeli.
Nem csak tudattalanul, ösztönösen éli életét,
de folyton kutatja, keresi értelmét.

Ha még nem tudod, miért is élsz,
kezdd azzal, hogy megfigyeled tetteid,
S hogy Te magad adsz értelmet életednek,
felismervén, hogy mi lakozik Benned.

(számomra ismeretlen )

 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
A könnycsepp /ismeretlen szerzö/
  2015-11-07 10:57:09, szombat
 
 

Bánatunkból születik, majd lelkünk tükrén várja,
Míg ki nem csalja onnan e folyó áradása.
Szemünkből kiszaladva folyik végig arcunkon,
Ez egy könnycsepp, de mit rejt: Tengernyi Fájdalom!
Tengernyi fájdalom, mi képezi a bánatot,
Mely ezernyi könnycseppet az útjára indított.
Így éli le minden könnycsepp rövidke életét,
Mely bánattal a szívünkben, szemünkből útra kélt!
Így egy átvirrasztott, könnyekkel teli éjszaka,
Lesz megannyi könnycseppünk bölcsője, s majd sírja!

Érzések szívünkben, melyek lelkünket átjárják,
Visszatérő emlékekkel fájdalmunk táplálják.
Evvel kiváltva belőlünk a harmatcseppeket,
Melyek kicsordulásig lelkünk tükrén csücsülnek.
S mint záporeső felhőkből, úgy hullnak szemünkből,
De a bánatot mégsem pusztítják ki lelkünkből.
Ellenben a boldogsággal, mely kialudni tűnik,
Ha úgy érezzük, hogy bánatunk már meg nem szűnik.
Hisz az emlékek nem szürkülnek, mindig visszatérnek,
Erről könnybe lábadt szemeink őszintén mesélnek!

Most a fájdalom ölel át, szorít karjaival,
Kiélezett nyílvesszővel sajgó szívembe nyilall!
Folyton rám törnek emlékek: reggel, délben, este,
De felejteni nehéz, s tudom, hogy nem is menne.
Próbáltam már lépni, de ezt nem követte siker,
Mert rég hozzám nőt a súly, melyet a lelkem cipel.
Így itt maradtam, hol a magány fulladásig ölel,
S egy életen át velem marad végtelen hűséggel.
Mosolyom nem őszinte, szememben tükörképem,
S könnyeim életét minden éjjel végignézem!
A könnycsepp

Bánatunkból születik, majd lelkünk tükrén várja,
Míg ki nem csalja onnan e folyó áradása.
Szemünkből kiszaladva folyik végig arcunkon,
Ez egy könnycsepp, de mit rejt: Tengernyi Fájdalom!
Tengernyi fájdalom, mi képezi a bánatot,
Mely ezernyi könnycseppet az útjára indított.
Így éli le minden könnycsepp rövidke életét,
Mely bánattal a szívünkben, szemünkből útra kélt!
Így egy átvirrasztott, könnyekkel teli éjszaka,
Lesz megannyi könnycseppünk bölcsője, s majd sírja!

Érzések szívünkben, melyek lelkünket átjárják,
Visszatérő emlékekkel fájdalmunk táplálják.
Evvel kiváltva belőlünk a harmatcseppeket,
Melyek kicsordulásig lelkünk tükrén csücsülnek.
S mint záporeső felhőkből, úgy hullnak szemünkből,
De a bánatot mégsem pusztítják ki lelkünkből.
Ellenben a boldogsággal, mely kialudni tűnik,
Ha úgy érezzük, hogy bánatunk már meg nem szűnik.
Hisz az emlékek nem szürkülnek, mindig visszatérnek,
Erről könnybe lábadt szemeink őszintén mesélnek!

Most a fájdalom ölel át, szorít karjaival,
Kiélezett nyílvesszővel sajgó szívembe nyilall!
Folyton rám törnek emlékek: reggel, délben, este,
De felejteni nehéz, s tudom, hogy nem is menne.
Próbáltam már lépni, de ezt nem követte siker,
Mert rég hozzám nőt a súly, melyet a lelkem cipel.
Így itt maradtam, hol a magány fulladásig ölel,
S egy életen át velem marad végtelen hűséggel.
Mosolyom nem őszinte, szememben tükörképem,
S könnyeim életét minden éjjel végignézem!
 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Erőt adtál..
  2015-09-22 12:47:10, kedd
 
 

Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.

Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság, csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon.
( a szerző ismeretlen)
 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Egy mosoly többet ér, mint bármi más...
  2015-08-21 15:27:34, péntek
 
  Egy mosoly többet ér, mint bármi más...

Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás,
Egy kar, mely meleget ad, ha fázol,
Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.

Egy ölelés, mely biztos és meleg,
Egy szellő, mi suttogja neved,
Egy kicsit több szeretet, mint kérted,
Valaki, valahol csendben aggódik Érted.

/Ismeretlen/


 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Én vagyok.....
  2015-05-10 00:13:09, vasárnap
 
  Ismeretlen szerző...
Én vagyok.....

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
�-sszeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot oda hozom neked
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod


 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Vándor
  2015-05-10 00:11:25, vasárnap
 
  Vándor


Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek" - mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

(ismeretlen szerző)



 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Ugye megígéred
  2015-05-10 00:10:42, vasárnap
 
 
Ugye megígéred ?
/Átirat hegedűre./

Ha már kezem érintése
egy emlék lesz csupán.
Kutatni fogsz gondolatban
a múlt idők után.
Látni szeretnél még egyszer,
átölelni újra,
és pattanásig feszül már
a vágy kínzó húrja.
Ugye megígéred,
hogy nem fogsz sírni.
Ugye megígéred,
ki fogod bírni.

Magányos sétákat teszel
árva sírok között.
Ahol a néma fájdalom
is, gyászba öltözött.
Kezedben egy csokor rózsa
utadon elkísért.
S míg elrendezed síromon,
csak azt kérded, miért?
Ugye megígéred
hogy erős leszel.
Ugye megígéred
hogy nem könnyezel.

Mikor az este elpihen
melletted az ágyon.
Csak kispárnámat öleled
szomorúan, vágyón.
Elköszönsz, de nem érintem
többé az ajkadat.
Az álom űző éj után
lel rád a pirkadat.
Derengő sugarát már
szemeddel eléred.
Ugye nem fogsz sírni.
Ugye megígéred.

/Szabóné Gita Tigram/
/forrás: iwiw - ötvenen túl klub /



 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
Hétfővers
  2015-05-10 00:10:04, vasárnap
 
 
Hétfővers



A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor jókedvem már javában vergődik.
Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő:
mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?!

A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik,
látásom a monitortól lassanként kettőzik.
Arra gondolok, hogy otthon milyen laza...
Ígérem jó leszek, csak menjek má' haza!

Kutatom okait, de nem kell messze menni,
a hétfőt minden naptárból ki kéne venni.
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
Kilenc óra sincs, s már mindenki megunta!

A mai rímfaragás csak azért jött ám létre,
hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre,
Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd,
Éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd!

/forrás:/ internet/

 
 
0 komment , kategória:   Vers-ismeretlen szerző   
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 217 db bejegyzés
Összes: 76208 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4572
  • e Hét: 58806
  • e Hónap: 207304
  • e Év: 1119260
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.