Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Kováts Péter
  2017-03-27 07:30:19, hétfő
 
  Kováts Péter

Meditáció 1.

Töprengek.-- a halál milyen ?
Megváltás a szenvedőnek,
de ki is a szenvedő ?!
Ha Ő megpihen, és elmegy,
Lelkemből miért lesz temető ?!

Meditáció 2.

Töprengek.-- meddig is tart a szerelem ?
Örökké !,- mondod, de látom nem hiszed Te sem,
hisz életed sem tart addig kedvesem.
Légy számomra az Elérhető-elérhetetlen,
s ha e játékot megőrzöd halálodig,
meglásd, szerelmem is elkísér addig.

Meditáció 3 ( itélet )

Úgy néz ki megmenekültél
az igazság más,
- mint amit te kerestél.
Feladtad sorsod bírád kezére
s vallottad magad bűnösnek
- főbenjáró bűnbe
s vártad biztos tudattal,
elpusztításod.
De kegyelmet kaptál,
- vagy csak haladékot?
Bírád is tudja eztán milyen sors vár
és erre nem elég büntetés a halál.
Kezedről, lábadról lekerül a vas,
de lelkedből ki törli ki azt,
hogy látod a fájdalmat, szenvedést
mit bolond ábránddal okoztál,
bűnöddel magad maradsz most már.
S vajon az ítélet nem lesz-e kegyetlenebb,
mit magad hozol majd, magad felett.

Meditáció 4 ( halhatatlanság)

Ha elszáll testünkből majd a lélek
s porhüvelyünket a tűz emészté meg,
s belőlünk semmi más nem marad,
csak egy marék hamu, kevés salak,
verseimben akkor is fennmarad,
Szirén-lényed, ahogy én láttalak,
az oldhatatlan vágy amivel vártalak.
S aki olvassa, irigyen gondol majd rád,
ez volna a halhatatlanság ?

Meditáció 5

Valaminek kell lennie abban,
hogy a lélek hallhatatlan.
Vagy hiábavalóság volna minden
tapasztalatunk az evilági létben ?
Mert holtáig tanul az ember,
Míg él percnyi pihenés sincs ebben.
Megtanul hinni, bízni, kérni,
gyűlölni, gyilkolni, félni,
szeretni, álmodni, remélni,
elbukni, s felállni újra.
Hitte felkészült a Nagy Útra !
Megtanult mindent mi az élethez kell !
Most élhetne igazán,
- és csak a halál jön el ?

Meditáció 6 ( fájdalom?)

Hittem, a világnak vége !
Kinyújtott kezem szíved el nem érte.
S a belémart fájdalom
‘majd elhozza önpusztításom.
De magam elszégyellve eszmélek fel,
az élet erre mit is felel ?!
Mert fájdalom, mit sugall
a háborúban meggyötörtek
- üres tekintete,
Gyilkos kórban szenvedők
- remegő keze,
Éhínségtől felpuffadt gyermek
- könnyező szeme,
A megkínzottak borzadó sikolya
Megerőszakolt gyermeklány iszonya !
S ha mindez fájdalom ! Igazán !
-s az enyém nem.
Mit kezdjek akkor mégis,
- fel-feltörő könnyeimmel ?!

Meditácio 7

Töprengek ,- hogy is lesz vége
a vágynak mi tört fel az égre
mi akarta, minden áron,
hogy két ember eggyé váljon.
Mikor kell szépen elbúcsúzni
az ajtót csendben mögötted behúzni,
pántlikát kötni minden szép emlékre
s elhinni,! most már tényleg vége.
Ha a közös ágyból kiűz
kedvesed zajos horkolása,
s nem óvó szeretettel fordítod
őt a másik oldalára.
Ha egy fárasztó nap végén
a vacsora hűlt helyén
nem közös nevetés terem,
hogy ezt elfeledtétek mindketten.
Ha a szexből, elfogy az áhítat
és magadra figyelsz már csak.
S a nagy sóhaj után, csók helyett,
rögtön cigarettáért nyúl kezed.
Ha a közösből- önös lesz
s eluralkodik az enyém
a korábbi mienk helyén,
a szeretném-ből -- akarom lesz.
S féltékenység tombol a féltés helyén.
S már észreveszed a ráncokat is,
az imádott kedves hamvas bőrén.
Hát lépj tovább, ne töprengj
ki - hol - s miért,
elmúlt! Volt! - megmenteni,
nincs is már remény.

Meditácio 8 (terror)

Az ,,áhított" nagy bumm !
Úgy robbant a piac zsivajába
mint derült égből'
- hisz senki se várta !
És kezek, és karok, és lábak
repültek mint megriadt madarak
És mindenütt vér
- és mindenütt cafat.
És nincsenek könnyek,
mert nincs szem ami sírja !
És nincsenek jajok,
mert nincs száj ami rijja !
És megdicsőült aki tette,
otthon oltárkép lett belőle.
De kinek repült
- keze, karja, lába
annak ki állit oltárt! - mindhiába ?!
nem volt bűne !
- vagy nem tudta ?!
vérét mégis akaratlan,
barbár áldozati kövön hagyta.
Így nyert csatát a piactéren
gyermekek és asszonyok ellen
hazug, kegyetlen, fanatikus szellem.

Meditácio 9

Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et,
Lesz-e kedved vajon eljárni egy twist-et ?
Őrzöl-e szívedben még olyan lángot,
mely felperzselhetné az egész világot.
Eszedbe jut-e még a lángoló szerelem?
Vagy csak ködös emlékkép csupán
merengő, - hűvös reggeleken?
Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et,
s a hátadra púp nő a kezed meg reszket,
hogy fogod utálni ha a tükörben látod,
a szemed sarkában sorakozó szarkalábot.
Az örök lázadó szellem tombol-e még benned
vagy szabadságát már bekeretezted?
Ha majd behúzzák neked is a hatodik X.-et
és hiszed mindenkinek, elmondtál már mindent,
és tisztelettel néz már rád ellenség és barát,
mennyire irigyled majd, a kezdés tétova mámorát.
S ha már behúzták is azt a hatodik X.-et.
Nos a humorod ne legyen kisebb.
S ha benned a gondolat,
mint üstökös úgy szárnyal,
rajta barátom, oszd meg a világgal !
S, hogy kell szólni szépen
egy szerelmes szonettnek ?
Ugyan ki tudhatná jobban, kívüled.
S a lángot, mely még perzseli a lelked
mielőtt parázzsá hűlne, add át a többieknek.
Véss monogramot az élet fájába.
Tégy gondolatikrát az emlékek tavába.
Építsd be génné vált lényed,
a Mindenség D.N.S.-ébe,
így készülj fel az örökös újjászületésre.

Meditácio 10 ( Ön-gyilkos)

Újsághír : A statisztikák szerint mi magyarok
vezetjük az öngyilkossági hajlandóságot.
Egy ember kiugrott a tizedik emeleti lakás ablakából.
Még megült az ablakpárkányon csendesen
mint riadt, fázósan didergő kis rigó
puhán és egyszerűen.
A miért-eknek már a végére jutott
s lemondtak róla mind az angyalok
az összes telefonszám is elfogyott
s nem csábították vissza már a démonok.
Még visszanézett, búcsúvillanással
s némán peregve, forogva a mélybe hullt
egy utolsó felszakadó sóhajtással.
Tőled, Tőlem, Tőletek kérdezem,
Ön-gyilkos lett-e, s e kérdésen
kitartóan elmereng a lelkünket
alattomos féregként maró lelkiismeret.
Mert mondjuk együtt érző közömbösen
Neki, Nekem, Nektek, - mindannyian
Túléled majd csak tarts ki erősen
s mint kígyó siklunk is tova
mert megriaszt hittelen nyomora.
És nem mondunk befejezetlen mondatokat,
Nem hagyunk nyitva segítő talánokat
Ki tehetné nem ad ajándék perceket
riadva nézzük a kiürült lelkeket.
Ő döntött így. Próbálod menteni
Magad, Magam, Magunk,
de valahol mélyen megül az érzés
vajon mind ártatlanok vagyunk ?
s, hogy miért mondom el mindezt
Neked, Nekem, Nekünk ?
mert e kifakult világban megtörténhet
Veled, Velem, Velünk,
hogy ülünk az ablakpárkányon
csendesen mint riadt, didergő kis rigó
puhán és egyszerűen.
 
 
0 komment , kategória:  Kováts Péter  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 256 db bejegyzés
e év: 1137 db bejegyzés
Összes: 4272 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 697
  • e Hét: 8091
  • e Hónap: 46493
  • e Év: 167229
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.